Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 1. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: Az egri nép szólásainak és közmondásainak világa
TUDOMÁNYOS MŰHELY Az egri nép szólásainak és 1. Az egri nép nyelvhasználatához kötött szólások és közmondások sok szempontból megérdemlik figyelmünket. Ez a szóláskincs változatos, sokszínű mind nyelvi formájában, mind tartalmában, mind használati értékében. Egy részük jól illeszkedik bele a hasonló nyelvi szerkezetű és rokon értelmű magyar szólások sorába, más részük egyedi, sajátosan egri: nyelvi formájában és használati értékében meg különösen az. Ebből a szempontból elsősorban értékesek azok a szólásformák, amelyekben olyan tájnyelvi alakulatok jutnak szerephez, amelyeknek ismerete nélkül a szólások és közmondások értelmezése lehetetlen. Ebben a közleményünkben a szólások sajátos helyi értékét előtérbe helyezzük: s azt is megmutatjuk, milyen szerepet vállalnak még ma is az egriek nyelvhasználatában. A nyelvtudományi, közelebbről a tájnyelvi vizsgálódások szempontjából azoknak az egri szólásoknak és közmondásoknak nyelvi formája érdekelhet bennünket, amelyekben olyan szavak, nyelvi alakulatok kapnak kulcsszerepet, amelyeknek információhordozó szintje igen magas, s általánosabb értelmű jelentésszerkezetük és helyi használati értékük is szorosan tapad a nyelvi alakhoz. Legtöbbször sajátosan egri az a valóságháttér, amelyben a jellegzetesen egri szólások és közmondásak megszülettek. De nemcsak a szólások és közmondások nyelvi szerkezetéiben jelentkeznek egri sajátosságok, hanem jelentéstartalmában, mondanivalójában is. Ezért a tematikailag összefüggő szólások és közmondások alak- és jelentésváltozásait egyaránt bemutatjuk. 2. A hagyomány szerint Egerhez köthetők ezek a régi szólásváltozatok is: Feltette az Orbán süvegét, felvette az Orbán süvegét (vigadozik, felöntött a garatra). Dóczy Orbán egri püspök bortól elázott szolgája 1490-ben püspöksüveget tett a fejére (Vö. Szirmay: Hungária in Pa- rabolis, Budáé, 1804.). Erdélyi János közmondásgyűjteményében is olvasható ez a szólásforma: Eb is, kopó is, agár is. A szólás eredetének hátteréről ezt mondja: Az egri püspök vidéket jártában egy földesúr házában időzött. Bakon ülő huszárját kérdezték, ki az ura. A huszár műveltségének fitogtatására latinul felelt: episcopus agriensis (az egri püspök). Ez a latin forma alakult át népetimológiával az eb is, kopó is szólásformára. A mondás használati értékéhez adatul szolgálhat ugyancsak Erdélyi János alábbi értelmezése: „Mikor jót várunk és rossz, sőt rossznál is rosszabb az eredmény, akkor mondjuk e közmondást. Jelent sok címet is” (Erdélyi: Magyar Közmondások Könyve. Pesten, 1851. 98). Egerben ismeretes ez a változat is: Ebül is, kutyául is, komondorul is. Egerben, elsősorban a latinul tanuló deákok körében jól ismerték ezt a latin nyelvű mondást: Agria — asino- rum patria (Eger a szamarak hazája). Eger város latiközmondásainak világa nosított neve, az Agria szóalak az élcelődő latin szólás révén azoknak a nyelhasználatába is bekerült, akik sohasem tanulták a latin nyelvet, de rájuk ragadt sok „gyiák- oo deákszó”. 3. A sajátosan egri szólások és közmondások gyűjtése közben ezt a minősítést is gyakran használták adatszolgáltatóim: a török együttélés korából maradtak ránk, az egri törökök emléke él bennük. A hódoltság korával kapcsolatos nyelvi formának ítéli az egri hóstyák népe ezeket a szólásformákat, természetesen ismerik és használják őket még ma is: Bekapta a deftert (sok adót kell fizetnie, kellemetlenség éri); török vére van (erőszakos, durva ember); azt hiszi, hogy törököt fogott (dicsekvő, nagyképű); csak hodzsál (feleslegesen sokat beszél); hod- zsálkodó ember (hiábavaló beszédű, szószátyár, nagy hangú); janicsár fejű ember (tar, kopasz, borotvált fejű); sugár, mint az egri minaret (szálas, sudár termetű); kileng, mint az egri csonkamecset (csapodár nőszemély, hűtlen feleség); (1. kép) amolyan janicsár ember, jani- csárkodó természet (mindenre képes, minden alávalóság- ra kész, a becstelen szolgálatot is elvtelenül vállaló ember), belőle sem lesz egri basa (nem sokra viszi). 4. Eger város neve és a belőle képzett egri melléknév a legkülönfélébb szerkezetekben vállal nyelvi szerepet az egriek szóláskincsében s mai szóhasználatában. De még Eger határán túl is ismeretesek ezek a szólásformák: Felütötte az egri nevet; kivívta az egri nevet; elnyerte az egri nevet; felkapta az egri nevet; felcsapta az egri nevet. Ezeknek az eleven, színes és kifejező szólásváltozatoknak értelméről, használati értékéről ez a rokon értelmű szósor bizonykodik: hős, bátor, vitéz, derék, híres, helytálló, elszánt stb. Az egri nép ma inkább ezt a formát használja: Megérdemli az egri nevet, érdemes az egri névre. (Vö. Bakos: Az egri név. Egy szólásunk eredete és értelmezése. Nyr. 86:215—21). Erős, mérges, mint az egri víz szóláshasonlatban arról az egri vízről van szó, amelyet a tizennyolcadik század óta orvosságként árultak, illetőleg használtak. A 14 féle fűnek igen tömény, szeszes kivonata valóban erős, tüzes ital volt. Ez a valóságháttere a szólás kialakulásának, s csak ebből kiindulva érthetjük meg a szóláshasonlat jelentését, használati értékét. A lassan kiavuló egri szólások között számolhatjuk el ezt a nyelvi formát: Alávaló, mint az egri serha. Ezt a szóláshasonlatot csak úgy tudjuk értelmezni, ha ismerjük a benne szerepet vállaló serha szóalak jelentését. A név ma már kihalt, elavult szónak minősül Egerben is. Hogy milyen foglalkozást neveztek meg vele, arról egy 1747-ből idézett jegyzőkönyvi adatsor tanúskodik: „Minthogy sok botránkoztató cselekedetek lenni tapasztathatnak, deteremináltatott, hogy egy serha fogadtassák a feslett életnek vetemedett botránkoztató személyek 52
