Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: A Nógrád megyei palócság szólásainak világa
ajándékival bővelkedik, itt sok gesztenye terem, mely mind nagyságára, mind jó ízére igen híres, s a lakosoknak sok hasznot hajt” (Mocsáry 327.). Egyik idősebb adatszolgáltatómtól hallottam ezt a szóláshasonlatot is: Híres, mint a jenei gesztenye. Megütötte a fülemet ez a jelzős szerkezet is: vörösboros ecsegiek. Régi „szólásként” minősítették ezt a formát is: törökivadék bujáki- ak. Az utójelzős, az értelmezős szólásszerű jelzésekből is gazdag példatárunk van. Csak a legjellemzőbbeket közöljük: béri pupkárok, bujáki rigók, kürtyi tótok, tarcsi bodagok, káliói görhék, őrhalmi káposztások, somosi brúgók, hollókői rókák. „Mint a rókák, ők is hegyoldalban vackolnak”. A nagylóciak, a garábiak csúfondá- rosan rájuk is ugatnak. Héhalmi kopaszok, palotási hagymások, diósjenei patyingosok. A patying tájszó használati értéke: gúzsba csavarható vessző. A Mátra vidéki palócok használják ezt a szóláshasonlatot is: Hajlik, mint a patying. Arany János is versbeli szerepet szán e tájnyelvi formának: „És mintha fojtogatták vón patinggal / Fejökbül a szem úgy kidagadott” (Bolond Istók). Feljegyeztük ezt a szóláshasonlatot is: Olyan okosok, mint a jenei patyingok. Ebből a ráfogásból keletkezett ez a szólás: a diósjeneiek is felzavarták a legyeket a padlásra, s elvitték a létrát, hogy ne tudjanak lejönni. A hasonlat értelme: együgyűek, bugyuták stb. Hugyagi tökgyárosok, sipeki balázsok. E nyelvi jelzésnek több értelme is van. Először e faluban sok a Balázs nevű ember. De' átvitt értelmére már Bél Mátyás is utal: „Hungari, lentos homines, quales sunt loci huius incolae, haud sine aculeo, Balás dicunt”. Tehát nem minden él nélkül balázsok, azaz restek, lomhák, lassúak, illetőleg bolondosságban leiedzettek. Így ez a jelzős szerkezet ebbe a rokon értelmű szólássorba illeszkedik bele: Balázs adósa (féleszű); Hű bele Balázs (hebehurgya); hetedfél Balázsnak csak egy az esze; beszélj neki, Balázs a neve; amúgy Balázs módjára stb. Tolmácsi baglyok, tolmácsiak, bagolyfalviak. A csúfolkodó jelzés kialakulására és értelmezésére ez a szólástörténeti háttér nyújt eligazítást: „Tolmáts avibus etiam silvestribus, quin et bubonibus abundare dicuntur” (Bél 151.). A falu erdeje tehát tele volt baglyokkal. De azt is rájuk fogták a tolmácsiakra, hogy egy bagoly berepült a templomba, s a kántor lelkesülten híresztelte:-Megjelent a Szentlélek Tolmácson a bagoly képében. Régebben még azt is rájuk fogták az egyszeri tolmácsiakra, hogy a baglyot istenként imádták. 3. A Nógrád megyei nép szóláskészletében igen értékes típust képviselnek a rigmusra, a rím játékra épülő verse- zetekben megfogalmazott, s a megye faluit, helységeit, a lakosokat, azoknak életmódját, szokásvilágát is jellemző és minősítő szólásformák. A jóízű népi humor és az egészséges emberi derű is jellemzi a nógrádi falusorolókat. Az egykori falusi rigmisták találékonyságát, szellemességét is dicsérik ezek a példák: Tarnóc, ne vaka- róddz, — Héhalom, rossz malom, — Palotás, rossz padlás, — Dengeleg, rossz kerek, — Szirák, rossz bírák, — Terenye, kicsi mint a terenyem, — Héhalom. Palotás, Nem ér ott a koldulás, — Szuha, Mindszent, Dorogháza, Vigye a víz mind rakásra, — Kalló kalapál, Mucsony muzsikál, Szuha szuszókál, — Szuhán szuszognak, Do- rogházán dobolnak, Neműben, sír a legény mérgiben, — Újfaluba nincsen liba, Mert a gúnár mind paripa, Kű, kű, kű, újfalusi lütyögő, — Terenyei lányok, Szeretik a mákot, Apró tököt, tökmagot, Attól ugranak nagyot, — Ha Pásztón meg nem szólnak, Hasznoson meg nem lopnak, Taron meg nem bicskáznak, Eljuthatsz a világ végére, — Dejtáron és Patakon, Nincs az asszony lakaton, — Szaladj Rimóc, megbomlott Lóc, Megette a sütnivalót, — Szentkút, Verebéig, A pálinka befelé (Sok pályinka belefér), — Szirákon mulatni (jó a boruk), Terenyén jól lakni (vendégszeretők), Szőlősön koplalni (fukarok). Ezzel kapcsolatban jegyeztem fel ezt a szólásformát: Olyan soványon jött haza, mint a szőlősi (mátraszőlősi) vendégek. — Az ipszilon alakú egyutcás kis falu, a magaslatoktól rejtve fekvő Maconka sem kerülte el a rímes, a rigmusos szólások gunyoroskodó minősítését: Gyűj ki verő, menj be szél, Ne menj Maconkára, Mert Maconkán csontot rágnak, Tökvei harangoznak, — Hej, Maconkán csuda esett. Aranyalma itt leesett. Ismeretes ez a szólás is: Maconka a világ közepe. A népi hiedelem azt tartja, hogy ahol az aranyalma leesett, ott van a világ közepe. Ezzel van kapcsolatban ez a szóláshasonlat is: Szerencséje van, mint a maconkaiaknak, mert éppen oda esett le az aranyalma. Pesthy Frigyes Helységnévtárában (1864) a helyneveket lejegyző olvasható kézírással más magyarázattal szolgál: „Maconka világ közepének is mondatik lenni, mi onnan magyarázható, mert hegyekkel van körítve”. Hasonló szemléleti alapon a gömöri Péterfalvát is a világ közepének hívják a környék lakói, s ez a falu is olyan a hegyek között, mint „a benyomott tetejű kalapba dobott fillér” (Tőzsér Árpád: Genezis 82). 4. Gazdag a Nógrád megyei néphagyomány a szólásformáknak abban a típusában is, amelyet a szakiroda- lom rátótiádák műszóval nevez meg. Olyan ráfogásokról, furcsa történésekről van szó, amelyeket egy-egy falu közösségéhez, embereihez kötnek. Szólástörténeti, szólásetimológiai szempontból is figyelemre méltók: több nógrádi szólásforma kialakulásához is alapul szolgáltak. A nógrádiak jól ismerik pl. ezt a szóláshasonlatot: Agyonütötték, mint a tariak a veszett korsót. Csúfolódásképpen a tariak bosszantására emlegetni szokták ezt a frazeológiai kapcsolatot is: A tari veszett korsó. Nem veszik jónéven, ha megkérdezik a tari embertől: Mi van tariak a veszett korsóval? E változatoknak alapjául tekinthetjük azt a ráfogást, hogy a széltől, vagy a dongóktól „zümmögő” korsóról azt hitték, hogy „megveszett”. A bolykiakról azt híresztelték, hogy egy határkiigazítás folytán a karancsi határba került Szent Vendel szobrára ezt a feliratot pingálták rá: Ezen érdemes Szent Vendel, ámbátor a karancsiakénak látszik lenni, nem az övék, hanem a mi határunkat őrzi innen. (Vö. Mikszáth: Az igazi humoristák, 1879.) Jegyzetfüzetembe került ez a szóláshasonlat is: Ügy járt, mint a rimóciak Bécsben 54
