Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Cs. Varga István: Bíró Lajos és a "Kúnszállási emberek"
Adyval tudott egy ütemre lépni a váradi Szabadság munkatársa majd szerkesztője: Bíró Lajos. Polgári radikális cikkeivel, a magyar valóságot találóan ábrázoló elbeszéléseivel a társadalmi igazságtalanságok ellen harcol. A századforduló kis drámáit, hivatalnokok, dzsentrik sorsát drámai erővel pergetik elbeszélései: a Szolgák országa (1911), Kúnszállási emberek (1912), Budapestiek (1918). A polgári házasság, a férjre vadászó lányok és vénkisasszonyok világát tárja elénk a Mária és más asszonyok, amely a polgári erkölcs álnokságait pel- lengérezi ki. Máig eleven, drámai hevületű prózája a dzsentriosztállyal kiegyező polgári körök liberalizmusát ítéli el. A Szolgák országa kisregény terjedelmű nagy elbeszélés. Ennek a műnek a témakörét és anyagát viszi színre a Sárga liliom. Az I. világháború legnagyobb színpadi sikere a Hotel Imperial. Bíró a naturalizmus iskolájából indul, műveit tényszerű anyagra építi. Színművei és regényei is dramatizált novellák, elbeszélésből kinőtt művek. Legjobb írásait gondos környezetrajz jellemzi. A Sárga liliom nyitányában érződik a közmorál leleplezésének lehetősége, de a folytatás már a közönség sikerigényét elégíti ki. A szerző az első felvonásban még hű marad ugyan a Szolgák országa valóságábrázoláshoz, de a végkifejlet a naturalista dráma társadalombírálatából romantikus pózokkal átszőtt szerelmi drámára vált át. Az első rész még azt bizonyítja, hogy a radikális polgári progressziónak nincs tömegbázisa, a polgári radikalizmus mellett szónoklók nem igazi polgárok. Mintha Ady igazának a vízjelét ismerhetnénk fel ebben: a magyar polgárság meg sem született, máris megöregedett. A felemás és vékony magyar polgári réteg sérelmei ellenére is kiegyezett a dzsentriosztállyal, mert félt az igazi demokráciától. A darab íve megtörik. A szatirikus és kritikai elemek elhalványulnak. Bíró mindent a történésre bíz, a tényszerűségre, a sodró erejű kifejletre. A rokonszenves főhős, Peredy Jenő nem vonja le a szükséges tanulságokat sem a maga, sem mások számára. Szentimentális végkifejletbe fut a történet az üzletszínház szabályait és igényeit követve. A hercegi ifjú és Peredy húgának, Juditnak a házassága kerül előtérbe. Mindez azt is mutatja, hogy miért lazult meg Ady és Bíró barátsága. Eszmei-világnézeti okai voltak eltávolodásuknak. Bíró Lajos a későbbi műveivel, sikeres darabjaival az uralkodó közízlést figyelte, amit a sikerszerzők, Herczeg Ferenc és Molnár Ferenc szentesítettek. Ady és Bíró útjai elváltak. Bíró liberális demokrata, hangos sikereket élvező, családnak élő, emlékező, jellegzetesen kétarcú író lett. Látta a társadalmi valóság bajait, de nem tudta vállalni az utat, amelyet Ady kiteljesedő forradalmi demokratizmusa jelölt ki. Ady a „társadalmi megváltást” egyetlen élni érdemes feladatnak tartotta. Látta, hogy a magyarság sorsa: két eszméletlenség közt egy rövid ébrenlét. Bíró Lajos a magyar publicisztika kiváló mestere. Életében két kiemelkedő publicisztikai korszakot találunk: a váradi évek Ady és a „holnaposok” közelségében és a budapesti időszak. Ady versei mellett 1905/6- ban a Budapesti Napló ban a címoldalon Bíró vezércikkei jelentek meg. A baloldallal, már a munkásosztályra figyelve vívták együtt a harcot az általános választójogért. Ekkor lettek ők a hatalom szemében „darabont hazaárulók”. Ezt folytatja Bíró 1917-ben, a magyar sajtóban forró lelkesedéssel üdvözli Lenint és forradalmát. Álomképet vetít önmaga elé egy szebb, boldogabb Magyarországról: „Álomkép világít felénk, az eljövendő Magyarország képe ... Minden községben a legszebb ház az iskola. Az Alföld egyetlen óriás kert... A föld azé, aki megműveli, és a munkás megkapja az ő munkája teljes egyen- értékét. Tiszta műhelyekben egészséges és elégedett emberek dolgoznak ... Ismerik az ember méltóságát, nincs uzsora, nincs szolgabírói korbács és csendőri ököl, de van orvos a csecsemő számára. A nemzetgyilkos tüdővészt letepertük . .. Magyarország a jognak, a szociális haladásnak, a nemzetiségi békének a mintaállama ... Szép Magyarország, sebeidből kigyógyult, betegségeidből és nyomorúságaidból megtisztult drága Magyarország, hányszor kerestük már a kétes és ködös jövendőben szelíd fénnyel fénylő képedet... Űj világ van születőben, és benne egy új Magyarország.” Himnikus, zsoltáros szépségű szavak a hazáról, a magyar jövendőről 1917 decemberében. Az álomkép vonalai, kontúrjai kirajzolódnak 1918/19-ben, hogy aztán az iszonyat, a rettenet legyen úrrá, és pusztítson el minden vágyat és álomképet. Mert mi is következett, mi vált valóra az álomképből? Ady látomása, a szétszóródás víziója. Az ország egyharmadára zsugorodott az imperialista háborút lezáró imperialista békekötésekkor. Minden harmadik magyar a határon túlra került az impériumváltozá- sok során. A nép szenvedett az uralkodó osztály bűneiért. Ady, aki nemcsak keseregte, hanem teremtette is a magyarságot, így fogalmazott: „Vérem népe, magyar népem”. Ady egész emberként hordta magában: a „magyarság fényét, könnyét, tört hitét” (Király István). Tudta, hogy amíg a kultúrák nemzeti keretekben virágoznak, addig őriznünk kell magyarságunkat. A legoktalanabb, de legigazabb szerelemnek nevezte népe, a magyarság iránti szeretetét: „Mit tagadjam? — siratom és szeretem. Mit tagadjam? — talán ez az igazi S ez is oktalan, de legszebb szerelem.” És még futotta Ady erejéből egy meg nem hallgatott kérő-könyörgő üdvözletre a győző elébe: Ne tiporjatok rajta nagyot, Ne tapossatok rajta nagyot. Ezt a fájdalmat, a „Veszett népem veszett földjének” fájdalmát élte át Bíró Lajos is. Ez és a rajta kialakuló félfeudális-ka- pitalista rendszer űzte el földjéről, vetett véget forradalmas publicisztikájának és cselekvő aktivitásának. A „fekélyes béke” korszaka következett. Bíró Lajos a novellában is mesterműveket hozott létre. Talán a novella jelenti számára a legegyenletesebb művészi kifejezés lehetőségét. Novellaremekek kerültek ki a tolla alól. Közel két évtizedig áradt a Bíró-novellák hosszú sora. Feszes, drámai kompozíció, dísztelen, ösz- tövér stílus jellemzi novelláit. Korai novellái közül A császár meghal a lélekábrázolás művészi hitelességével és pontosságával ragadja meg az olvasót. Nem véletlenül érzik sokan ezt a szép Bíró-novellát a cse- hovi remeklés, A 6-os számú kórterem legközelebbi világirodalmi rokonának. Bíró szemléletének a halványabb kidolgozás és ábrázolás ellenére is a Szolgák országa az egyik legpregnánsabb példája. Meggyőzően bizonyítja, hogy a korabeli Magyarországon könyörtelenül eltiporták azt, akinek igaza van és ezt ki is meri nyilvánítani. Az igazság önmagában sokszor képtelen érvényre juttatni a maga jogait. Az elbeszélés főhőse sem tud mást tenni, mint fellázad és kétségbeesett tettre határozza el magát: bombát dob a képviselőház üléstermébe. Bíró első könyvének, az eléggé visszhangtalan és mérsékelt sikert hozó Bálványrombolóknak már a címe is jelzi, hogy szerzője a szavaik bomba vető je, régi 47
