Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 1. szám - JELENÜNK - Zám Éva: Gondolatok a legfontosabb termlőerőről
Gondolatok a legfontosabb termelőerőről A MUNKAERŐ MINT KÜLÖNLEGES TERMELÉSI TÉNYEZŐ Az anyagi termelés során az ember realizálja a munkához, a természet elsajátításához való készségét, előállítja létéhez elengedhetetlenül szükséges javakat. E tevékenységek kifejtése során az emberek és csoportjaik között szükségszerűen meghatározott kötelékek jönnek létre az újratermelés folyamatában. Az ember, az emberi munka a termelőerőknek mindig kiemelt, különös tényezője volt. Ismerjük a marxizmus— leninizmus azon tanításait, amelyek a legfőbb termelőerő, az ember szerepét hangsúlyozzák. Az emberi tényező primátusa a társadalmi-gazdasági folyamatokban abból következik, hogy az ember az egyedül aktív tényezője a termelőerőknek, hogy rendelkezik a történelem során eddig felhalmozott tapasztalatokkal, tudással. „ ... az áruk (létfenntartási eszközök) előkészített készlete mindig kicsi az összfogyasztáshoz és termeléshez hasonlítva. Ezzel szemben a népesség készen talált ügyességi foka az össztermelés mindenkori előfeltétele, tehát a gazdaság fő felhalmozása; a megelőző munka legfontosabb fenntartott eredménye, amely azonban magában az eleven munkában létezik.” — írja Marx. A gazdaságnak ez a „felhalmozása” teszi lehetővé azt, hogy minden, amit a társadalom felhasznál — legyen az anyagi vagy szellemi termék — céltudatos emberi munka eredménye. Az objektív termelőerők csupán az emberek társadalmi termelőképességének eszközei. A bennük rejlő lehetőségek csupán az eleven munka révén válhatnak reálissá. ........a legmodernebb technika sem érheti el objektiv en lehetséges gazdasági hatásfokát, ha nem párosul az emberi képességek, készségek megfelelően korszerű színvonalával és struktúrájával.” Az mindenki előtt világos, hogy nem hanyagolhatjuk el a „legfontosabb termelőerő”, a technikát fejlesztő, annak változásaival fejlődő dolgozó ember szerepét, jelentőségét. Azzal kell számolnunk, hogy a gazdasági növekedés emberi forrásai egyre nagyobb szerephez jutnak, és nem csupán azért, mert mennyiségileg a szűk keresztmetszetet alkotják, igaz, ez önmagában is előtérbe kell hogy helyezze az emberi termelőerő minőségi oldalát. Az emberi termelőerő nem csupán mennyiségi, hanem minőségi vonatkozásokkal is bír. A termelési tapasztalatokkal, munkában való jártassággal, készségekkel rendelkező ember a maga komplexitásában a legfontosabb termelési tényező. „ ... a munkaerő nem adatként, számként jelenik meg, hanem mint elhelyezkedni, dolgozni kívánó ember, objektív és szubjektív adottságaival... Soha nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a munkaerő élő ember, akinek egyéni vágyai, elképzelései, érdekei vannak, akinek mozgását, tevékenységét saját elhatározása determinálja, bár ez a fennálló társadalomban érvényesülő törvényszerűségek hatására alakul ki.” A munkaerőről viszont keveset tudunk. Esetleg neme és szakképzettsége érdekel bennünket. Igaz, ez is a munkaerő minőségi oldala, de ennél sokkal bonyolultabb az ember, még akkor is, ha most az egyszerűség kedvéért eltekintünk attól, hogy a munkavégzés hozzá kell hogy segítse az embert személyisége sokoldalú kibontakoztatásához. Meg kell teremteni az ember, gép, anyag egységét. Ez a megállapítás utal arra is, hogy bármelyik tényező „lemaradása” a másik két tényezőtől, csak ronthatja a bennük levő lehetőségek realizálását, színvonalbeli lemaradásuk egymástól súlyos ellentmondásokhoz vezethet. Ez természetesen nem jelenthet csak statikus egyensúlyt. A termelőerők elemei állandó mozgásban, változásban vannak, és bármely tényező változása maga után kell hogy vonja az összes többi elem változását. Ezeknek a változásoknak viszont olyanoknak kell lenniük, amelyek egyre magasabb szinten biztosítják az egyensúlyt. A harmonikus egyensúly megteremtésében viszont egyre fokozódó szerephez jut a munkaerő fejlettsége és fejlődési lehetősége. „Az emberi termelőerők fejlődését sem csupán a létszám gyarapodása idézte elő. A fejlődés nem kevésbé fontos tényezője az emberi tapasztalat és tudás, a rendelkezésre álló munkaerő minőségi szintje.” A munkaerő, az emberi tényezők eddig nem kaptak jelentőségüknek megfelelő helyet az elméleti és gyakorlati munkában. Ez főként azzal függ össze, hogy az extenzív fejlődés időszakában nem kellett nagy hangsúlyt fektetni a munkaerőre, hiszen a termelési eszközök állandó növelése nem ütközött a munkaerőhiány korlátaiba. A szocialista iparosítás végrehajtásával tulajdonképpen egy másik, nagyon fontos célt is el tudtunk érni, mégpedig azt, hogy mindenkinek, aki dolgozni akart és tudott, munkahelyet teremtettünk. Ezzel tulajdonképpen felszámoltuk a munkanélküliséget és megteremtettük a teljes foglalkoztatottságot, mennyiségi értelemben. A munkaerő minőségi oldalának előtérbe kerülését viszont nemcsak az hátráltatta, hogy szinte korlátlan mennyiségben állt rendelkezésre munkaerő, hanem az is, amely korábbi gazdaságirányítási rendszerünkkel függött össze. Az ugyanis, hogy előírásai nem késztettek a minőségi oldal előtérbe kerülésére, sőt egyes esetekben azok háttérbe szorítását eredményezték. A harmadik nagyon fontos tényező — amely viszont szorosan összefügg az előzőekkel —, hogy olyan tényezők, amelyek nem számszerűsíthetők, amelyek fejlődése egy vagy néhány mutatóval nem fejezhetők ki, azok szemléletünkben háttérbe szorultak. A munkaerő-struktúra változásait is döntően a meny- nyiségi változások jelentették ebben az időszakban. Ezek a tényezők mind abban az irányban hatottak, hogy az emberi termelőerő nem kapta meg az őt megillető helyet a termelőerők elemei között. Ügy tűnik, hogy az előbb említett — társadalmi-gazdasági fejlődésünkből szükségszerűen következő — adottságok ma is és talán még hosszú ideig éreztetik hatásukat. Rajtunk múlik, hogy felgyorsuljon ez a folyamat! „Sose hagyjunk egyet figyelmen kívül: A termelőerők összes komponense között a legmozgékonyabb és legfej- lődőképesebb, úgymond, legkonvertálhatóbb, maga az ember!” Hogy mennyire nem gondolunk a változást leginkább elviselő, azt vállaló, megvalósító termelőerőre, az emberre, azt meggyőzően illusztrálja egy, az üzem- és munkaszervezésről írott cikk alábbi megállapítása: „Összehasonlítva a termelés anyagi tényezőinek helyzetét az emberi tényezők helyzetével, megállapítható, hogy míg az előbbieknél gondos használati utasításokat, megelőző 24
