Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Hrabecz József: Érdek - irányítás - szocializmus
TUDOMÁNYOS MŰHELY r Érdek — Irányítás — Szocializmus Az MSZMP XII. kongresszusa mindenki számára világosan fogalmazta meg társadalmunk helyzetét, feltételeit és fejlődésének alapvető irányát. Ennek alapján konkrét munkaprogramot dolgozott ki a politikai, a gazdasági, az ideológiai és kulturális életünk tervszerű fejlesztésére. A kongresszus munkájában, minden dokumentumában kifejeződik az a követelmény, hogy a fejlett szocialista társadalom építésében a társadalmi élet minden területén az eddiginél céltudatosabb, hatékonyabb, összehangoltabb, tehát minőségileg jobb munkára van szükség. Ennek érdekében a XII. kongresszus határozata kimondja, hogy „Feladataink eredményesebb megoldása a társadalomirányítási, államigazgatási rendszer korszerűsítését, a tevékenységi körök, pontosabb meghatározását, a beosztással járó felelősség következetesebb számonkérését igényli. Meg kell szüntetni az állami és társadalmi szervek munkájában tapasztalható párhuzamosságokat, a túlszabályozást. Az ügyintézés váljék egyszerűbbé és gyorsabbá, határozottabban fel kell lépni a bürokrácia ellen. A társadalmi érdek következetesebb érvényesítése és a nagyobb követelmények szükségessé teszik, hogy a központi és a helyi állami szervek összehangoltabban tevékenykedjenek. Éljenek felelősebben hatáskörükkel. Javítsák a döntési rendszert, a végrehajtást és az ellenőrzést. Erősíteni kell a központi irányítást a társadalmi érdek érvényesítésében. Jobb feltételeket kell teremteni a helyi önállóság kibontakoztatásához.” (Társadalmi Szemle 1980. április 8. oldal) A legfőbb feladatok koncentrált módon fejeződnek ki a társadalmi érdek és az irányítás egységének megvalósításában. Tehát arról van szó, hogy a munka minden láncszemében el kell érni, hogy a dolgozók a munkájukat, érdekeiket, a jelenlegi és a távolabbi célkitűzéseiket hatékonyan valósítsák meg. A társadalmi valóságunk, az ebből fakadó lehetőségek ezt szükségszerűvé teszik számunkra. Ehhez nélkülözhetetlen objektív és szubjektív feltételeknek kialakítása a néptömegek alapvető érdekeiből következik, tudatos fejlesztésük pedig a vezetési és az irányítási rendszerünk lényegbevágó feladata. A nemzetközi társadalmi, gazdasági, politikai feltételek pedig minden öntudatos dolgozót érdekeik alapján ösztönöznek a politikai helytállásra, a magasabb színvonalú kulturáltságra, a politikai vívmányaink védelmére és erősítésére. Mindez azonban nem spontánul, ösztönösen, kaotikusán valósul meg, hanem tervszerűen. A szocializmus építésének egyik alapvető vonása, hogy itt a dolgozók millióinak társadalmi és egyéni érdekei összefonódnak, kölcsönösen feltételezik egymást, tehát a személyes és a társadalmi érdek lényegét tekintve egységet képez. Társadalmi méretekben, a munkahelyi kollektívákban, intézményeinkben, valamint a családban tudatosítani kell napról napra, hogy a szocialista társadalmi viszonyok építése, tökéletesítése a dolgozó tömegek alapvető érdekeinek megvalósítását jelenti, ezzel szemben a szocialista közösségi érdekek megsértése, a tőlünk idegen egoista, élősdi érdekék és ehhez kapcsolódó magatartási formák érvényesítése társadalmunk érdekei ellen irányul, mert szocialista, politikai és erkölcsi egységünket gyengíti. A szocialista viszonyaink erősítésének legfontosabb területe a társadalmi munka rendszere. Érdekeinknek a szocialista módon végzett munka, és a munka szerinti szocialista elosztás felel meg. Ebben az értelemben beszélünk arról, hogy a mi társadalmunk a munka társadalma. A mi társadalmunktól idegen az élősdiség minden formája. Az élősdiség elleni harc, küzdelem hatékonysága, szocialista elveink, érdekeink érvényesítésének igen fontos mércéje,' kritériuma. Az élősdiség elleni harc és a dolgozók alkotó képességeinek kifejlesztése szerves egységet képez. Ha ugyanis egyesek visszaéléssel, nyerészkedéssel a munkásoknál, szövetkezeti parasztoknál és értelmiségieknél nagyobb jövedelemre, a társadalmi javakból való indokolatlanul előnyösebb részesedésre tesznek szert, ez a néptömegek alapvető érdekeit sérti, társadalmi kezdeményező készséget csökkenti, a szocialista fejlődés távlatait pedig elhomályosítja. Az élősdiség elleni harc távolról sem csak valamiféle mellékes feladat a szocialista társadalom építésében. Az élősdiséget, mint társadalmi jelenséget nem szabad valamiféle önmagától elhaló, megszűnő jelenségnek tekinteni. Itt több évezred alatt megszokottá, be- idegzetté vált magatartás dinamikus érvényesítéséről van szó olyan körülmények között, amikor még helyenként lehetséges az egyéni, a személyes érdekek szertelen, fel- duzzasztott, túlburjánzott érvényesítése a kollektív, a társadalmi érdekkel szemben. A meggyőzésnek, az ideológiának, a kultúrának természetesen része van az individualista és egoista érdekek és magatartási formák háttérbe szorításában és leküzdésében, de kizárólag az ideológia és a kultúra fejlesztése nem képes az élősdiséget, a munka nélkül szerzett jövedelmeket megszüntetni, felszámolni. Ez a néptömegek minden irányú alkotó tevékenységének eredményeként valósul meg, a párt vezetésével és a szocialista állam szervező munkája útján. A kommunista párt és a szocialista állam erejét mindenekelőtt abból meríti, hogy millió és millió kapcsolat fűzi a dolgozó tömegekhez. Ez a kapcsolat eleven és dinamikus jellegű. A párt és az állam a szocializmusban 41
