Hevesi Szemle 8. (1980)

1980 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Hrabecz József: Érdek - irányítás - szocializmus

nem a tömegektől elszakadva, hanem azokkal együtt vezeti és irányítja az összes lényeges társadalmi tevékenységet. Ezért van az, hogy a párt a dolgozók alkotó képességeinek, valamint szervező és irányító jártasságának, hozzáértése fejlesztésének különös jelentőséget tulajdonít.

Ezeknek a feladatoknak a megvalósításában megkü- Jönböztetett szerepe van a tudományos elméleti felvértezett kommunista pártnak. A párt politikája és szervező tevékenysége koncentrált módon fejezi ki a dolgozó tömegek érdekeit, szükségleteit. Ez a politika azonban csakis a párt és a tömegek közötti mély bizalmon alapuló kapcsolat rendszeres, tudatos erősítése, fejlesztése során valósul meg. E kapcsolatra az a jellemző, hogy a párt a néptömegek közvetlen érdekeinek érvényesítését szervesen összekapcsolja a távolabbi társadalmi érdekek érvényesítésével, amelynek során a párt és az általa vezetett irányítási rendszer fejleszti minden tisztességesen dolgozó ember személyiségének szocialista vonásait, társadalmi szerepét, szocialista tudatosságát. Ebben a folyamatban mélyül és erősödik a párt és a néptömegek között a kölcsönös feltétlen bizalom. A szocializmus építése során a társadalmi és politikai rendszerünk ereje, szilárdsága döntő mértékben a párt és a tömegek között kialakult kölcsönös odaadástól, áldozatkészségtől függ. Lenin pár nappal a NOSZF győzelme után joggal mondta, hogy: „Csak az győz és tartja meg a hatalmat, aki hisz a népben, aki megfürdik az eleven népi alkotóerő forrásában.”

(Lenin összes Művei 35. kötet 60. oldal)

Rendkívülien fontos, hogy a vezetés és az irányítás minden szintjén erőteljes, eleven és mindig friss kapcsolat legyen a néptömegek, a vezetők, irányítók és a szervezők között. Axiómának kell tekinteni, hogy a néptömegekbe vetett feltétlen bizalom és odaadás nélkül nem lehet szocialista módon vezetni és irányítani. Itt az a lényeges, hogy a párt vezető szerepe, az állam szervező tevékenysége elválaszthatatlanul összefügg a nén- tömegek szocialista törekvéseinek, kezdeményezéseinek fejlődésével. Ezeknek a törekvéseknek a forrása pedig az, hogy maguk a dolgozó tömegek a legérdekeltebbek a saját szocialista viszonyaik erősítésében, fejlesztésében. De ezeket a törekvéseket egységes egészként, tudományosan megalapozottan kell érvényre juttatni. Ehhez a tudományosan megalapozott politika, ennek megvalósítását szolgáló párt vezető szerepének érvényesülése nélkülözhetetlen. Nagyon fontos annak tudatosítása, hogy a néptömegek a vezetésnek nem csupán objektumai, hanem szubjektumai is. sőt, a legfőbb szubjektumai. Az új társadalom vezetésében, irányításában és szervezésében a párttal, az állammal együtt a néptömegek, minden egyes dolgozó külön-külön is gazdag tapasztalatokra, társadalmi ismeretekre tesznek szert. A tömegeknek a szocializmus építésében szerzett tanasztalataival, reális ismereteivel, történelmi tradícióival a tömegek vezetése, irányítása és mindennapi szervezése során a konkrét feltételeknek megfelelően szüntelenül számolni kell. Lenin ezt a követelményt így fogalmazta meg: „... csak akkor kormányozhatunk, ha helyesen fejezzük ki azt, amit a nép felismer. E nélkül a kommunista párt nem fogja vezetni a proletariátust, a proletariátus nem fogja magával vinni a tömegeket...”.

(Lenin Összes Művei 45. kötet 112 oldal)

A párt és a néptömegek viszonya történelmileg változó. A párt és a néptömegek közötti kapcsolat erősítése

feltételezi a párt minden tagjának, szervezetének és szervének sokoldalú, eleven kapcsolatát a dolgozó tömegekkel.

A párt és a néptömegek egysége nem merev statikus, hanem dinamikus jellegű, sokoldalú, történelmileg gazdagodó viszony, amely a szocialista társadalom érdekei megvalósításának folyamatában fejlődik és válik egyre közvetlenebbé, a párt és a néptömegek közötti kapcsolat fejlődése a mindennapi gyakorlatnak, az új társadalom építésének lényegéhez tartozik. Ez a kapcsolat az objektív társadalmi feltételek rendszerében, az ezen belül kialakult munkaszervezetben objektív törvényszerűségként jut érvényre. A tömegeknek a vonzódása a párthoz, a politikájához, a társadalmi gyakorlatban megvalósuló érdekek által determinált. A párt és a néptömegek közötti kapcsolat két irányú. Egyrészt a párt minden pártszerv és pártszervezet, párttag tudatos, tervszerű tömegbefolyását tételezi fel a politikai, az ideológiai meggyőzés révén. Ebben a vonatkozásban a párt és a néptömegek közötti kapcsolat erősítése szükségszerűvé teszi a politikai munka egészének, ezen belül az irányítás rendszerének, a szocialista demokrácia fórumai működésének rendszeres tökéletesítését, azt, hogy ezek váljanak a párt és a tömegek közötti összeforrottság kifejezőjévé. Másrészt a pártnak tanulni kell a tömegektől, figyelmesen tanulmányozni kell tevékenységüket, fel kell tárni a szocialista társadalom építésében, a tömegek munkájában azt, ami a szocialista társadalom életében az újat, a haladót jelenti, a milliós tömegek tevékenysége, módszerei alapján kell általánosítani az új feladatokért folytatott harc tennivalóit és a társadalmilag elavult jelenségek elleni küzdelem követelményeit. Lenin már 1921 decemberében különösen két egymással kölcsönösen feltételező feladat teljesítésére hívta fel a figyelmet. Az egyik feladat az, hogy tanuljunk meg irányítani, a másik pedig az, hogy mindig eleven, tartalmas, formalitásoktól mentes legyen a kapcsolat a tömeggel. A Lenin által megfogalmazott követelmények érvényesítése az MSZMP XII. kongresszusa határozatának megvalósítása Során különösen időszerűek. A lenini intelmek így szólnak: „Tanuljunk meg irányítani. A hangsúly nem az általános vagy magas politikán van (erre ott van a kommunista párt és a szovjet hatalom), hanem a gyakorlati, tárgyszerű munkán, amely megtanítja a tömegeket az irányításra . .. Kapcsolat a tömeggel. A sűrűjében élni. Érteni a vele való foglalkozáshoz. Kivívni abszolút bizalmát. Nem szabad elszakadniuk a vezetőknek a vezetett tömegtől, az élcsapatnak a munka egész seregétől.” (Lenin Összes Művei 44. kötet 494. oldal.)

Ezeknek a lenini követelményeknek a teljesítése a párt erejének a néptömegek tudatos érdekeinek megfelelő kezdeményező készsége fejlődésének kiapadhatatlan forrása. E forrást azonban gondosan őriznünk kell, a követelmények mindegyikét érvényre kell juttatni a munka egészében, a kapcsolatok alakulásának minden szakaszában és minden láncszemében. A társadalmi haladás a szocializmus építésének minden szakaszában az adott történelmi helyzetnek, a társadalmi viszonyok érettségének megfelelő ellentmondások érvényesülését, illetve azok megoldását és az újonnan keletkező feladatok teljesítését jelenti. A lényeges tehát az, hogy a párt tudományos politikájától is, a néptömegek valóságos érdekeitől is idegen és káros bármiféle hamis illúzió. Az új társadalom építése során a pártra, mint a munkásosztály élcsapatára is egyre nagyobb terhek, feladatok hárulnak, minőségi és mennyiségi tekintetben egyaránt. A párt vezető szerepének érvényesülése tehát rendszeresen ne42