Hevesi Szemle 8. (1980)

1980 / 4. szám - MÚLTUNK JELENE - Pásztor Emil: A debreceni trónfosztástól a cári beavatkozásig

„E csata [az április 26-i komáromi csata] után Bécs sorsa kezeinkbe esett, s Görgei előtt megnyílt az út, mely őt az osztrák hadfolytartás életerének elmetszésére s a császári hadsereg tönkreverésére vezetheté vala. Weiden ugyan önkéntesen szakítá félbe az ütközetet már egy korábbi terve szerint elszánván magát Pozsony tájára húzódni vissza s a Vág és Duna mentén helyezni el seregét, de az a folytonos vereségek és hátrálások folytán elcsüggedve, már csak annál fogva sem lett volna képes feltartóztatni diadalmas csapatainkat, mert Komáromtól Bécsig szakértők véleménye szerint egy hadsereg számára előnyös védelmi állás nem létezik. Mindazok, kik forradalmi harcunkról írtak, egyértelmű- leg kárhoztatják ezért Görgeit, hogy ekkor előre nem nyomult; de legkiváltképpen Kossuth (utólagosan).” (Szeremlei Samu id. művében: II. kötet 129. lap.)

Görgey a komáromi csata után maga is az előrenyomulást ítélte jobbnak. Kiderül ez a már említett kiáltványából, melyben szabadságharcunkat európai jelleműnek mondja, ezt a jelszót tűzve serege elé: „Előre, bajtársak, előre!” A budai ostrom eszméje nem tőle, hanem Kos- suthtól és Klapkától származott. Görgey eredetileg a Bécs felé támadás tervének adott elsőbbséget, s emlékiratában is utal erre: .......részünkről kétségkívül hadás

za tilag véve a legjobb lett volna (...) főhadseregünket összevonni, s az új hadjáratot haladék nélkül az ellenség fő hátrálási vonalán, Győrön át Bécs ellen megkezdeni.” (II. kötet 51. lap.)

Görgey szerint három oka volt annak, hogy saját had- vezéri lelkének sugallata ellenére Buda ostroma mellett döntött:

1. Nem folytathatta mindjárt a nyugati offenzívát, mert a komáromi csata után seregének már nem volt lőszere, és — az akkor még Debrecenben működő kormány hibájából — késtek a muníciós szállítmányok.

2. Az április 14-i debreceni trónfosztó nyilatkozat a honvédsereg vezetőinek egy részét bizalmatlanná tette Kossuth iránt: attól féltek, hogy Kossuth (túlzott forra- dalmiságával és a Habsburg-ház elleni gyűlöletével) magát az 1848-as alkotmányt is veszélybe sodorja. Ilyen körülmények között az a döntés, hogy „Buda előbbre való nekünk, mint Bécs” — a kedélyek megnyugtatását is célozta a hadseregben.

3. Görgey két fő hadászati tanácsadója egymással ellentétesen ítélte meg, mi legyen a hadjárat folytatásának „következő láncszeme”. A vezérkar főnöke, Bayer József ezredes ugyan azt javasolta, hogy Komáromtól Győrön át Bécs felé folytassák az offenzívát, de Klapka tábornok amellett kardoskodott, hogy sürgősebb ennél Buda várának visszafoglalása az osztrákoktól.

Mivel érvelt a haditanácsban Klapka? Arra hivatkozott, hogy a magyar utánpótlás fő közlekedési vonala (Debrecen és Komárom között) a Pest és Buda közti hídon halad keresztül, s ezt Buda várából az osztrákok mindaddig állandóan veszélyeztethetik, amíg vissza nem foglaljuk tőlük ezt a kulcsfontosságú helyet. Elengedhetetlen Buda birtoklása — hangoztatta — az ország északi és déli vidékeinek zavartalan dunai hajózó kapcsolata szempontjából is. Klapka szerint nagyobb erővel tudjuk majd folytatni a nyugati offenzívát, ha előbb az ellenség budavári hadikészleteit is megszerezzük hozzá. Végül fontos érve volt, hogy a hadsereg és a nemzet számára Buda birtoklása jelkép is: akié Buda vára, azé Magyar- ország.

Javasolta Klapka, hogy ne csak egy hadtestet, hanem imponáló hadierőt vonultasson Görgey Buda alá: így a várat talán egyetlen kardcsapás nélkül vagy az első megrohanásra el lehet foglalni. Budavár hirtelen elestének híre fokozná az osztrák tábor rémületét, s ez megköny- nyítené az offenzíva folytatását nyugat felé. Ha Budát visszafoglaltuk, nem kell tovább jelentős erőket Budánál visszatartanunk az osztrákok miatt, hanem minden hadierőt nyugaton lehet felhasználnunk.

Görgey megjegyzi emlékiratában: „Klapkának ezen indítványa karöltve járt Kossuthnak hozzám intézett utasításaival, melyek hasonlóképpen mindenekelőtt Budavár visszahódítását sürgették.” Mindez — emlékezik Görgey — „az egyszer már megállapított eszmének egyelőre elejtését vonta maga után”. (Idézett művében:

II. kötet 52—53. lap.) Hangsúlyozza Görgey, hogy csak egyelőre tette félre a Bécs felé támadás tervét. Tehát nem Bécs helyett fordult vissza seregével Budára, hanem abban a reményben, hogy Buda visszafoglalása csak egy gyorsan tovatűnő epizód lesz a nyugat felé törő hadjárata során, „az egyszer már megállapított eszme” szerint.

Sok érv szólt Buda ostroma mellett, a fővezér döntésének fő indokai mégis politikai természetűek voltak. Ügy gondolta Görgey: az április 14-i nyilatkozattal egyet nem értőket lehetetlen volna rábírni, hogy az ország határain túl is folytassák a harcot Ausztria ellen. Azt tervezte, hogy ha az egész országot felszabadítva sikerül eljutnia seregével a Lajtáig, ott a győztes hadvezér pozíciójából felszólítaná egyrészt az osztrák kormányt, másrészt a magyar országgyűlést: fejezzék be a boldogtalan háborúskodást, és egyezzenek ki az 1848-as alapon.

Ha nincs az április 14-i trónfosztás, Görgey valószínűleg egyenesen Bécs ellen ment volna, a trónfosztás azonban szerinte nagyon megnehezítette helyzetünket: külpolitikai téren fölerősítette az Ausztriával szövetséges cári Oroszország magyarországi beavatkozásának veszélyét, itthon pedig csökkentette a nagyrészt volt császári tisztek vezette honvédseregünk morális erejét azáltal, hogy sok tiszt nem tudta magáévá tenni az „új politikát”. Ebben a megváltozott politikai helyzetben Görgey számára megnőtt Buda elsőbbségének a jelentősége. Felvonult hát seregének nagy részével Buda alá.

Terveit Budavár osztrák parancsnoka, Hentzi tábornok húzta keresztül, aki — mióta Buda a császáriaké lett — hihetetlenül megerősítette ezt a várat. Hentzi most kijelentette Görgey megadási felszólítására, hogy az utolsó emberéig védekezni fog, sőt megtorol minden támadást. Erre Görgey nem tehetett mást: megindította az ostromot, annak ellenére, hogy Klapka most már kételkedni kezdett saját javaslatának helyességében, és közölte Gör- geyvel is: talán jobb lenne felhagyni az ostrommal, mert sokáig elhúzódhat, jobb lenne folytatni a nyugati offenzívát, míg el nem késünk vele. Csakhogy a kocka már el volt vetve: a magyar hadsereg nem kotródhatott el szégyenszemre Buda vára alól! Klapka és Kossuth mostani aggodalmaskodó tanácsaira korábban, még a komáromi nehéz döntés előtt lett volna szükség. Utólag Görgey maga is bánta, hogy akkor rájuk hallgatott.

De térjünk még vissza Görgey akkori döntésére! Szeremlei ezt írja a fővezér reményeiről, melyeket Budának elképzelt gyors visszafoglalására alapított: „Úgy vélekedett (...), hogy az osztrák kormány belátván, hogy saját erejéből nem leend képes foganatosítani a márc. 4. [„összbirodalmi”] alkotmányt, inkább fog hajlani kibékülésre, mint az oroszok behívására, ha Görgei, miután előbb az ápr. 14. határozatot is visszavétette, győzedelmes hadserege élén az osztrák határnál békeajánlatokkal kínálandja meg. Ily nemű békeajánlatok sikerére nézve pedig Görgei Budavár előleges elfoglalásában több

33