Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 1. szám - JELENÜNK - Suha Andor: A negyedik eset
' szabálytalan beszűkülése alapján arachnitis tételezhető fel. A tenyésztésre küldött liquaból baktérium nem tenyészett ki. Jelenleg gyógytornász segítségével ágy szélén ültethető. Továbbiakban az ORI-ban helyezzük el (No- voszel főo. úrral való megbeszélés értelmében) utókezelés és rehabilitáció céljából. P. H. Dr. Juhász János s. k., dr. Turóczy László s. k., oszt.vez. főorvos tud. munkatárs Elfelejtettem, hogyan kell ülni, állni, járni. Egy cigányasszony azt mondta, nem fog meghalni, csalánba nem üt a menkő, ezt mutatja a kártya. A főorvos, amikor elbocsátott az intézetből, a búcsúnál ezt mondta: „Nem vagyok jós, de egy helyre kétszer nem csap a mennykő.” Sok főnököm közül a mindentudó azt mondta: „No, ugye, tudtam én, rossz pénz nem vész el.” Kollégám a halálhíremet terjesztette, azt mondta, azért, mert akinek halálhírét terjesztik, az sokáig él. Családom a magánytól félt. És az esetleges otthoni ágytáltól. Öcsémnek egykori iskolatársa, az orvos-miniszteriális ember, azt mondta, három variációt tud elképzelni velem kapcsolatban. Meghalok, ha az agyvelőmet is megtámadja a vírus. Életben maradok, de hülye leszek. És a legjobb eset a harmadik: életben marad ép ésszel, de bénán, ágyhoz kötve. Budakeszin, Rózsika tornatanárnő, a Fodor-intézet legaranyosabb asszonya, azt mondta: „András, keljen föl és járjon! Nem maradhat örökké inaszakadt. Fáj? Persze, hogy fáj. Az a jó. Élnek a mozgatóidegei.” Ó, a bibliai Lázár, akinek Jézus mondott hasonlót! „Kelj fel és járj...” Gyűlöltem a tanárnőt. Kiparancsolt az ágyból. Miközben ordítottam, tolókocsit tett a fenekem alá. De két hét múlva azt is „kilőtte” alólam. Járókát kaptam. Bandika jár.. . De milyen cselesen, milyen csúnyán rakja a lábát. A harmadik héten kezembe nyomtak két botot. Másnap az egyiket ellopták. És végül Rózsika tanárnő: „Vágja földhöz kérem ezt is, tud maga járni ezek nélkül is. Meddig akar még a mi fapados intézetünkben pihenni? Na, gyerünk a bordásfalra, a korlátok közé, nyomja a súlyt, üljön a kerékpárra. Gyalogolni jó.” Három perc —■ örökkévalóság, ezt az ökölvívók tudják a legjobban, de már én is. Viszont Muhammad Ali sem tud egyfolytában három órát boxolni, viszont én mostanában naponként ennyit gyalogolok. A kígyó naiv szűz leányzó, az oroszlán jámbor koldus barát a vírusokhoz képest. Ezek a nyúl szaporulatával, a róka rafinériájával, a farkas agresszív éhségével, falkában támadnak. Néhány millió kóbor vírus hátgerincemben megtalálta a velőt, nagy lakomát csaptak, de már ■ em volt erőm az estebédhez jó étvágyat kívánni nekik. A főorvosasszony, minthogy nem Szent László, nanokig képtelen volt az agyamból vizet fakasztani. Pedig húsz- centis acéltűkkel kísérletezett. Lebegtem, 39,8 fokos lázban dideregtem, alkonyattájt a kaszással paroláztam, de valaki súghatott neki: nem ő az, ő később jön, most a szomszédja ... Öcsém százkilós energiával megmozgatta az egész világot, telefonált a miniszterhelyettesnek, udvarolt a nővéreknek, sonkát, őszibarackot, táskarádiót, pizsamát, könyvet, narancsszörpöt, friss bucit és friss levegőt hozott a kórterembe. És a Mátrát, ahol születtünk! A fenének kellett idejönni, az Amerikai úti klinikára. Éjszaka felkeltem, ó, de csúszik ez a síléc. Két fiatal nővér felemelt, visszarakott az ágyra. Kedvesen káromkodtak; „hiszen maga semmit sem tud, szerencsétlen!”. De megvan mindenem a túrához, a termoszom tele forró teával, megyek a Kékesre, az ugrósánchoz. Csak a lábam ne fázna, lányok! Ki lopta el a bakancsomat? Tőlem, az egykori bajnoktól! Kétmillió tűt, lószérumot szúrtak, nyomtak belém. Dr. Orosz Éva főorvosasszony megvívta vírusaimmal a kursz- ki csatát. Győztünk. Ő másnap elutazott Párizsba, egy nemzetközi kongresszusra. Engem ezen a napon lehordott a klinika tűz- és légoltalmi felelőse: „A kórteremben nem dohányzunk, uram!” Az öcsém azonnal csatlakozott hozzá. Akkor szállítottak át az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetbe, dr. Novoszel Tibor főorvos közölte velem: „Kérem, itt termelés folyik, önkitermelés, önmegvalósítás. Akarat, bizalom . . . Napi öt-hat óra mozgás. Ez, ennyi az egész, s akkor nemsokára a fenyvesben, a pádon fogadja látogatóit.” Röhögtem, pedig a gerincembe villámok csapkodtak. — Férfiasabban, barátom! — erre az ágyszomszédom biztatott, mert közben jajgattam is. A tanárnőm két hét múlva azt mondta, hogy az így járt ember legnagyobb öröme, ha ismét egyedül, állva tud pisilni. Öntelt arcomról azonnal láthatta, hogy ez már délelőtt sikerült. A búcsúnál Rózsika parancsnokomnak átnyújtottam egy csokor virágot és könnyem a rózsákra hullt. „Férfiasabban, barátom” — hallottam messziről a gerincétért szomszédom hangját, aki soha többé nem fog állva pisilni. Mária főnővér, a ház nagyasszonya, kiparancsolta számból a cigarettát. Arca, hangja csalódott volt. „A kórteremben, kérem!?” öcsém hazavitt a kocsiján. Boldog volt, csacsogott, azt mondta, csoda történt. Délután lecsót főztem. A család letolt, hogy megint elsóztam. — Fiam, kapcsold be a magnót, Ne is, hagyd. Gyertek, menjünk az őszi avarba sétálni. Tudjátok, mekkora passzió a lehullott vadgesztenyével focizni? RÉSZLET az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet 1979. augusztus 24-én kelt zárójelentéséből: Alkalmazott gyógymód: Torna, edzés, hasfekvés és járásgyakorlatok. Bolus laxans. Egyéb lényeges, fizikális eltérések, szakorvosi leletek: Ez év júniusában magas láz kíséretében lábakba sugárzó fájdalom és a lábak gyengesége, zsibbadása lépett fel. Idegosztályra, majd onnan az OITI-be szállították. Ott ismételt lumbalpunctiokkal, antibiot. átmosással sikerült feltisztítani a súlyos, gennyes, de csak az alsó gerincvelői szakaszra localizalódott — Verosim. vírusos arachnitist. Neurol, javulás is megkezdődött — ezzel egyidejűleg. Rehabilitációra vettük át. Epikrízis: Fenti kezelésre — rövid idő alatt — lábra- állt és most már bot nélkül — hosszabb távolságra is — biztonsággal közlekedik. Ajánljuk, hogy otthon is nap mint nap végezze el — még hosszú ideig — a rendszeres torna, edzés, hasfekvés gyakorlatokat, amiket itt megszokott. Ez egyrészt tovább erősíti a lábizomzatot, másrészt a még esetleg 21
