Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 4. szám
Iniciálé Egem és földem kincse mennyi! Gazdagságom csak számba venni egy élet nem elég ... A költő lelkesedése tiszteletre méltó. Tiszteletre méltó és voltaképpen a költői mércével mérve igaz is. A mindennapok korántsem száraz közgazdasági, politikai mércéjével mérve persze „gazdagságunkat” számba venni nincs szüksége komputerizált korunknak senkinek az „egy” életére. Különösen, ha még ez az egy élet amúgy nem nyújtana garanciát a pontos számbavételhez. Most, hogy nyolcadik évfolyamunk negyedik számával búcsúzunk az 1980- as esztendőtől, véljük, lényegében — ha tételesen nem is — elkészült nemcsak az eltelt év, de az elmúlt ötödik ötéves terv számvetése is. Egem és földem kincse mennyi? — fogalmazhatunk a költővel mi is, csak nem felkiáltójelet, de inkább kérdőjelet téve a felkiáltás után. Jelezvén ezzel, hogy azok a bizonyos „kincsek” szinte leltári szárazsággal felsorolhatóak, legalábbis, ami az ötödik ötéves terv anyagi gyarapodását illeti. Ami a szellemieket? Nos, természetesen az e téren való gyarapodás is mérhető, adekvát tényekkel, biztos számokkal, vitathatatlan adatokkal is, de kétségkívül a társadalom szellemi, kulturális arculatának változásait absztraktabb eszközökkel, szubjektívabb ítéletekkel, tágabb határok között állapíthatjuk meg. De megállapíthatjuk és örömmel konstatálhatjuk az e téren is bekövetkezett dinamikus fejlődést. Aligha lehetne feladata a negyedévenként megjelenő Hevesi Szemlének, hogy e rovat keretein belül mélyrehatóan elemezze az immáron mögénk került, történetté, sőt történelemmé váló évet, fél évtizedet. Annyit azonban bízvást megtehetünk, hogy leírjuk: történelmünknek egyik legizgalmasabb korszakát zártuk, és olyan évtizedet kezdünk 1981- ben és az új évvel, amely történelmi korszak- váltó lehet. Marx György fejtegette egy helyütt, hogy a magyar társadalom most olyan korszakba került, amikor szembe kell néznie a nem sokkal későbbi korok nemzedékének majdani ítéletével. Most, ezen az évtizeden múlhat, hogy a közelgő kétezer nemzedéke megfogalmazhassa történelmileg is 1980 társadalmának munkáját. Közelebbről. Most van arra lehetőségünk, hogy majdan elmondhassák rólunk, mai munkánk nyomán: ebben az évtizedben zárkózott fel végérvényesen a magyar gazdaság, és véle a magyar szocialista közgondolkodás, a civilizáció, a kultúra a világ élvonalához. Vagy: ez volt az az évtized, amikor apáink nem tudván lépést tartani a kor követelményeivel, újból és hosszú időre megint elmaradtak a fejlődéstől. A felelősség évtizede ez, amire kaput nyitottunk és nyitunk. Olyan felelősségé, amelynek kellő át- érzése, a belőle fakadó alkotó munka minden eredménye már egy új évezred Magyarországát formálhatja még teljesebbé. A társadalom fejlődésében nincs helye a jóslásnak, vagy ha van, hát az legfeljebb a futurológusok dolga —, de azok is tudósok. A VI. ötéves terv vitája, tartalmának és formájának végleges megteremtése, egyszóval a jövő „jóslata” azokban a napokban, hetekben folyt és folyik, amikor e sorok íródtak, s amikor e folyóirat eljut az olvasóhoz. Ami azonban máris nyilvánvaló, hogy szerényebb léptekkel haladhatunk előre, már ami a léptek nagyságát illeti. Ami e lépések határozottságát jelenti — korántsem kell megtervezni a szerénységet. Továbbra sem arra lesz szükség, hogy anyagiakban, de akár szellemiekben is a mennyiség hajszolása, a nagy számok bűvölete legyen az elsődleges. Mindenben a megalapozottság, a minőség, a termékek és a szellemi javak egyaránt minden piacon való értékesítése és értékesülése lesz a legfontosabb feladat és cél. Közhelyszámba megy, hogy nehéz évet, illetőleg nehéz esztendőket hagytunk magunk mögött. Közhely, de igaz. S egyáltalában nem lesz új az a megállapítás sem, hogy az előttünk álló feladatok és tennivalók 1981-ben, s végig a VI. ötéves terv során, ha lehet, még nagyobbak és felelősségteljesebbek lesznek. És ezt a megállapítást megtehetjük újabb egy esztendő, újabb öt esztendő, vagy akár az ezredforduló után is. Mert ez a közhely az emberi társadalom fejlődését, haladását jelzi általában, és fogalmazza meg konkrétan szocialista hazánkban is. Az emberiség és a magyar állampolgár tegnapi tette elismerést válthat még ki ma, tiszteletet kellhet holnap, de követendőnek és mércének aligha tekinthető holnapután. Minden változik és fejlődik, minden új a régire épül, és az új születésével együtt, ha elavulni nem is avul el maradéktalanul a régi, de korszerűnek azért már aligha tekinthető. Elbúcsúztatjuk 1980-at. Véle elbúcsúztatjuk az V. ötéves tervet. És tegyük hozzá szerényen, hogy elbúcsúztatjuk folyóiratunk VIII. évfolyamát is. Hogy az új esztendő új erőt adóan segítsen bennünket az ország új feladatainak, ezen belül a megye új tennivalóinak tükröztetésében, az elért gazdasági és szellemi eredmények bemutatásában. Egem és földem kincse mennyi! Gazdagságom csak számba venni egy élet nem elég . .. ... de mi bízunk benne, hogy az új esztendő múltán életünk is, erőnk is lesz elég, hogy számba vegyük azt a gazdagságot, amelyet közös munkával, mi magunknak teremtettünk. 1
