Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 3. szám - KÖNYVESPOLC
s elveszteni még sokkal szomorúbb. / „Óda a reménytelenséghez, Albert Einstein emlékének. Zárt és szigorú formában zárt és szigorú gondolat az évezredes kultúrák pusztulásénak ismeretében többen vannak föld alatt a holtak, / mint fenit az élők milliárdjad /; köveit az elsüllyedt városoknak / a napfényre ásó fordítja ki... Bármerre is megyünk, ott kong alattunk / az egyetemes, roppant sírüreg: / szentek s hősök koponyáiba botlunk / utunkon, amely lefelé vezet... „A dicsőség törmelékei.” Két háború volt a költő életében, mindkettő világméretű. A második világháború borzalmaiból olyan élesen rajzolódott ki a démonivá nőtt emberi gonoszság arca, bogy a föld pusztulásénak képe jelenít meg a költő előtt: / ... útján kibaltan fut tovább a föld. / Hátán egykor fajunk folytatta harcát, / de most, akár a puszta űr, hideg / kihamvadt kráterektől foltos ‘arcát / kölcsönzött f ény sem aranyozza meg. / Egy hang a> késői szerelem „öt nap” című verscsoportjából: / Későn találkoztunk. Csak esti holdam / lehetsz, hideg, csillámló égi jel, / míg egyedül bíbelődöm a porban / széthullt planéták cserepeivel. / Magánya megszólaltatja néha a szelídebb szomorúság szavait: / A lombon átmoraj- li'k / valami mély zene. / A felhők sárga komtyát / tépi a szél keze. / Nagy, kékesszürke hátát / ezer ficánkoló, fehér hullámtoréjjial / cifrázza a folyó / Vackába bújt az állat / fészkén ül a madár / dadát is abbahagyja, / amíg a szél eláll. / Kihűl a szív, reményét / elfújta rég a szél / s ő, mint a tücsök ősszel / halálaiig zenél /. Közben Kálnoky mesterien tudja / ... kihívó szókkal ingerelni / a más irányba forduló közönyt,J egy egész verscsoport tanúskodik erről, a „Kanosai világ” / Szégyen alázna, ha tűrném / vén kloaikád ragacsait, / siaájtátó, kockafej ű rém / emberi ostobaság / Vagy „Ártatlan kedvtelés” címmel: Munka után a hóhér hazamegy /. Megvacsorázik. / Pohár bor mellett, kenyérgalaics inból / emberkéket gyúr, céimaszál- 1-al / felakasztja őket... Az asztal körül tömzsi kisfiúk / bámulják ügyes apukájukat. A város, ahol született, ahol először borzadt meg a lét sivár tartalmaitól, első szerelmeinek és lázadásainak helye, amelyet a szatíra korbácsával vert végig, önmagának is fájdalmat okozva, a város a hetedik évtized felé haladva anekdotádé derűre hangolja. „Egy magánzó emlékirataiból” című kispróza-összeállításában Eger sízázadeleji jellegzetes alakját írja meg: szelíd, iróniával, jelenítő művészettel. A 15. aradi vértanú Az 1848—49-es magyarországi forradalomnak és szabadságharcnak a leverése óta eltelt több mint 130 év alatt könyvtárnyi irodalma jött létre. Ennek ellenére meglepő azonban az a tény, hogy az Aradon 1849. október 6-án kivégzett honvéd tábornokok életéről és tevékenységéről még mindig csak keveset tudunk, s egyikükről sem jelent meg eddig részletes monográfia. Sőt, a magyar történelmi köztudat csak tizenhárom aradi vértanút tart számon. Pedig Haynau 15 magas rangú honvédtisztet végeztetett ki Aradon, a világosi fegyverletétel után. Először Ormai (Auffenberg) Norbert, cseh származású honvéd ezredest akasztatta fel augusztus 22- én. Október 6-án végezték ki a 13 honvéd tábornokot, s végül 1849. október 25-én agyonlőtték Kazinczy Lajos ezredest, egyesek szerint tábornokot. Kazinczy Lajos nagy nyelvújítónk, Kazinczy Ferenc fia volt tehát a 15. aradi vértanú. Pásztor Emil egri főiskolai docens érdeme, hogy Kazinczy Lajosról elsőként írt monográfiát. A szerző munkája kilencévi fáradozás eredménye. Hőséről minden, számára elérhető forrást összegyűjtött és értékelt. A könyv műfaja dokumentum-életrajz. E szerző által választott műfaj megjelölés azt kívánja bizonyítani, hogy nem regényes életrajzzal állunk szemben, hanem egy minden részletében valóságos, történelmi hűségre törekvő élet- és korrajzzal. A szerző szándékára utal, hogy végig bőségesen idézett Kazinczy Lajos leveleiből, s a rá vonatkozó anyagokból. Pásztor Emil alapos korrajzot adott, mivel Kazinczy Lajos élete sem érthető meg a korabeli társadalmi viszonyok, a reformkor, valamint a forradalom és szabadságharc történetének ismerete nélkül. A szerző Kazinczy Lajos életútjának bemutatását értelemszerűen a Kazinczy család történetének rövid áttekintésével Kedélyben oldottabb lett a költő a hetedik évtized lépcsői előtt, de oldottabb lett formákban is. Szabadversei száma egyre több, s közülük nem egy aforizmaszerűen tün- döklik elő. Kettöszázkilencvenhét vers a kötetben foglalt küzdelmek színtere. Mert hármas küzdelem tanúi azok, lakik művelt fővel elolvassák ezt a számadást. Az ember küzdelme a fizikai létét összeszorító afcaidályokikal szemben; a szellem küzdelme a kozmikus tág'asságú tudásért; a művész nemes küzdelme a költői formák tökéletes kialakításáért, a vers anyagának megmunkálásával. Aoélkeméniyen peng e küzdelem tanulsága a „Letépett álarcok” című verse végén.: / A bölcsesség, amit hetven- nyolcvan éven át szívok magamba / testem petyhüdt tömlőjéből kifolyhat / s tudatlan leszek ismét, mint a föld pora, / de termékenyítő veszély / vonzza milliárdnyi képmásomat, / hogy a gömbhöz fűző köldökzsinórt / elvágják, és súlyoktól szabadultán / induljanak ama fények felé /, hogy a lepkék, álcáik, miket ma még / néven nevezni nem tudunk / de művük szenvedés nyomor, halál, / egyszer ronggyá fosZoljaniak. / Igen! Én mondom ezt, halálra szánt, / féregcsupasz teremtmény, ki csigánál / védtelenebb, egyedül mit sem ér / annál veszélyesebb sokadmagával, s kit fölfelé visz a szárnyas tudásszomj. / Igen! Én mondom ezt: Nem veszhet el, / ki újraszüli önmagát. / És megvilágosodik az „ígéret” című versben a jövő látomása: / A reggel, mint ünnepnap reggele, / az utakon sűrű menet vonul /, zászlókat visznek és jelvényeket / az arcokon várakozó komolyság. / S ünnepies fölöttük a nap is, / a lamgymedag, szélcsöndes levegőiben / a felhők, mint szikrázó pendelyek, / s zene szól a messzi csarnokokban. / Nem mi vagyunk, egy más kor népe már ez / szemükben irigység, se gyűlölet nem ég / évfordulóikhoz vér nem tapad, / madarak vállukra telepednek. / ...Nálunk sokkalta szebbek, okosabbak / fakó lángunk ragyogássá növekszik / bennük .. .mint hullám csap magasba énekük ... / Bizony, a halhatatlanság művei ezek. Végezetül szólaljon meg a szülőföld szava. Negyven-egy- néhány esztendővel ezelőtt, mint fiatal szerkesztő, aki a barátság forró szeretetével először közöltem verseit, azt írtam róluk: egy város foglalta el méltó helyét az irodalomban. Most csak annyit tehetek hozzá: a világirodalomban. Kapor Elemér indította. Nem véletlen, hogy e rövid összefoglaló középpontjába a család legismertebb képviselőjét, a nagy nyelvújítót, Kazinczy Ferencet (1759—1831) állította. Kazinczy Ferenc népes családjának legutolsó gyermekeként látta me • a napvilágot Lajos, 1820. október 20-án, Széphalmon. A könyv írója a fennmaradt forrásokból idézve, érzék ■ letesen mutatta be Kazinczy Lajos gyermekkorát, melyet beárnyékolt az apa 1831-ben bekövetkezett halála. Szerencsére a fiú neveltetését gróf Teleki József, a Magyar Tudós Társaság elnöke magára vállalta, s 1835-ben az Ausztriában fekvő tullni utász-hadapród iskolába vétette fel. A szerző a hadapródiskolái és az azt követő csehországi katonaéveket bizonyára a források foghíjai miatt, csak röviden méltatta. Kazinczy Lajos 1846-ban főhadnagyi rangban kilépett az osztrák hadsereg kötelékéből, feltehetően annak reakciós szelleme miatt. Az 1848. évi forradalom híre a Szabolcs megyei Gyulaházán, rokonainál érte. A könyv legfontosabb fejezetei ezután következnek. (33— 149. oldal.) A forradalom és szabadságharc eseménytörténetébe ágyazva bontakozik ki az olvasó előtt Kazinczy Lajos korabeli tevékenysége. Mivel életútja nem közismert, érdemes nyomon követni részleteiben ekkori tevékenységét. A márciusi forradalom győzelme után Kisvárdán jelentkezett szolgálattételre, ahol az akkor szervezett nemzetőrség kiképzésében vett részt. Majd a fővárosba utazott, ahol a hadügyminiszternél felajánlotta szolgálatait a hazának. A kormány, mint főhadnagyot, a 18. honvédzászlóaljba osztotta. Innen került az I. számú utászzászlóaljba, századosként. 1848. szeptember végén részt vett a pákozdi csatában. November végén, érdemei alapján őrnaggyá léptették elő. 1849 januárjában már alezredes, és dandárparancsnok, februárban hadosztályparancsnok lett Dembinski seregében. Ápri62
