Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 3. szám - MÚLTUNK JELENE - Sugár István: Joó János
a szakosztályok üléstermeivel, a tudományos munkák kiadására egy nyomdát, egy polytechnikom”-ot, mely a mai műszaki egyetemnek felelt volna meg. A Joó János által megtervezett polytechnikum a következő osztályokra tagozódott volna: architektúrái, erőműtani, földmérési, mérnöki, fizikai és kémiai. A Magyar Athae- neum hatalmas épülettömbjében az udvari középszárnyat „műkiállítás’’ céljait szolgáló kiállítóhelyiségek foglalták el, hol évente megrendezték a kiállításokat. Az épületben nyert elhelyezést a „Műintézet”, mely a mai Képzőművészeti és Iparművészeti Főiskolának megfelelő tanintézet lett volna. A Magyar Athaeneum magába foglalta tehát a későbbi Magyar Tudományos Akadémiát, illetve annak jogkörét is. Joó kötete mellékletét képezi a Magyar Athaeneum építési tervrajza. Az 1740-es évek végén újból beindította folyóiratát, most már HETILAPOK cím alatt. A NÉPOKTATÁSRÓL ÉS TANÍTÓKÉPZÉSRŐL Fentebb említett jeles munkájában, a Nézetekben kifejtette minden köntörfalazás nélkül a véleményét a népoktatásról és az egyházról is. „A kormány ügyeljen a Népiskolákra, nem pedig az egyház” — írta. „Célszerű népnevelési intézményeket, legalább hazánkban csak biztos alap után, kormány felügyelete mellett várhatunk.” Alapelvként szögezte le a különböző felekezeti népiskoláknak az egyesítését. Ezt írja: „Nem káros tehát, de vétkes iskoláinknak vallások szerinti elkülönítése. Vétkes, mert kisdedeinket elzárja, embertársaink gyűlölete oktattatik, káros pedig, mert megfosztatnak iskoláink azon állapottól, melyben alkalmasak lennének a népnevelés-, művelődésnek célirányos közlésére, s így az értelem kifejlődés és közjóiét lehető előrehaladása gátoltatik”. Mivel nem lehet megkövetelni, hogy a helységek kevés és szegény lakossága vallásfelekezetenként több iskolát tartson fenn, ezért „az elkülönített iskolákat egyesíteni kell”. Súlyponti kérdésnek tekintette a tanítóképzést. Azt vallotta és hangoztatta, hogy 4 évfolyamúnak és főiskolai jellegűnek kell lennie. Hangsúlyozottan nagy jelentőséget tulajdonított a tanítóképzésben a rajztanításnak, a mérésnek, sőt az építészetnek is. A KRITIKUS Joó sokoldalú képességéről vall egy fennmaradt és 1902-ben megjelent kritikája Balkay Pál egri festő alkotásairól. Bár jó barátja volt a mesternek, de kíméletlen éllel mutatott rá súlyos hibáira. „Eredeti művei ritkán sikerültek, bár az alakokat többnyire jó metszetek és skizzekből rakta össze. Perspektívája többnyire hibás, színezete élet nélküli... Az arcképeket jobban színezte, hanem nemigen volt szerencsés a találásban. Még egykori leendett arájának, ki iránt ábrándos hajlammal viseltetett, arcképét sem lehet sikerültnek mondani: hiányzik rajta a fiatalság tüze, s kellő színezete ...” Joó János tehát a realista arcképfestés kívánalmaival lépett fel, melyet akkor még merőben újszerű irányzatnak kell tekintenünk. — • — A szabadságharc leverése után érdeklődése szűkebb lakóhelye környékének: Eger városának fellendítésére irányult. Erről vallanak cikkei, írásai is. Eközben fordul érdeklődése a gazdálkodás felé, s kivált a szőlőtermelés irányába. Az egri szőlősgazdák azon kevese sorába tartozott, aki minőségi vörös bort állított elő, mellyel még Németországban is díjat nyert. 1874-ben távozott az élők sorából. Lyka Károly, a jeles művészettörténész így rajzolja meg Joó Jánosnak a profilját: „Nem annyira művész volt tehát, mint inkább a művészetnek egy szerény, lelkes apostola, akit nem feszélyezett a működésében az sem, hogy Pest-Budától, Pozsonytól, Kassától távol, csöndes, vidéki városában tartotta a sorsa. Megtette buzgón kötelességét ebben a helyzetében is.” Méltán hajthatjuk meg Joó János emléke előtt elismerésünk zászlóját, hiszen merőben újat adott az első magyar ipari folyóirat megteremtésével, a műszakirajz- oktatás terén pedig elévülhetetlenül beírta nevét nemzetünk nagyjainak a sorába. Éppen ezért méltán tolmácsolhatjuk az illetékesek felé abbéli kívánságunkat, hogy emlékét szeretett városa egy utca elnevezésével örökítse meg. Sugár István • KONDOR BÉLA EMLÉKKIÁLLÍTÁSÁRA került sor Egerben. A magyar képzőművészeti élet kiemelkedő egyénisége volt a művész, aki 1956-ban szerzett diplomát a Képzőművészeti Főiskola grafika szakán. Ezt követően számos kiállítással jelentkezett, s a hazai és a külföldi tárlatokon nagydíjakat szerzett. Az 1972-ben elhunyt művész munkásságából adott ízelítőt a gazdag anyag — grafikák, litográfiák, vegyes technikájú alkotások —, melyeket a Megyei Művelődési Központ szőnyegfolyosóján tekinthettek meg az érdeklődők. • FRANCIAORSZÁGI VENDÉGSZEREPLÉSEN vett részt a gyöngyösi Vidróczki néptáncegyüttes. A háromhetes turné célja a nizzai nemzetközi folklórfesztiválon való részvétel volt. • • A SZENTENDREI KÉPZŐMŰVÉSZEK ALKOTÁSAIBÓL rendeztek kiállítást Egerben, a Megyei Könyvtárban. A hat művész: grafikus, festő, szobrász, mindegyike a Vajda- stúdió tagjai. A kiállításra került 25 művet, faszobrokat, ceruzarajzokat, szitanyomatot, olaj- és pasztellképeket egy hónapon át látogathatták az érdeklődők. 6 NÉPMŰVÉSZETI HAGYOMÁNYOK ÁPOLÁSA jegyében, egyhetes tanfolyamot szervezett Parádfürdőn a Hazafias Népfront Heves megyei Bizottsága, a megyében működő díszítőművész-szakkörök vezetői részére. A szakkör résztvevői elméletben és gyakorlatban ismerkedtek meg a népművészeti tájegységekkel, a különböző tájegységek hímzésének technikájával. # KÉT MEGYEI EGYÜTTES UTAZOTT a bulgáriai Targovistébe, az SZMT és a tar- govistei tanács közötti együttműködési megállapodás keretében. Az Építők Heves megyei Kórusa és az Egri Fúvósötös. Ezzel az úttal a tavaly Heves megyében bemutatkozott targovistei szakszervezeti művészegyüttes látogatását viszonozzák. • HEGEDÜLNEK, SZÉPEN MUZSIKÁLNAK címmel nótaestet rendeztek az egri Tavernában, az Agria ’80 programja keretében. 0 NÉPMŰVÉSZETI VÁSÁRT és kiállítást rendeztek az egri strand előtt. Az érdeklődők a bemutatott tárgyakat — bőrdíszműveket, fafaragványokat, kerámiákat — a helyszínen meg is vásárolhatták. # ÜJ TÉR KIALAKÍTÁSÁRA került sor a Csebokszári-lakótelepen. A Rákóczi út házsoraitól nem messze épülő lakóházak ugyanis félkörben, teret alkotva helyezkednek el, s ennek a térnek a nevére tettek javaslatot az egri városi tanács végrehajtó bizottságának legutóbbi ülésén az urbanisztikával foglalkozó szakemberek. Az említett teret a döntés szerint Karaszek Mihályról, a megyeszékhely első tanácselnökéről, a helyi munkásmozgalom kiemelkedő egyéniségéről nevezték el. 0 ,,SZÁLLJ EL, FECSKEMADÁR, HEVÉBEN KERESZTÜL” címmel jelent meg a Gárdonyi Géza Társaság kiskönyvtárának harmadik kötete, amely 101 balladát és balladaszerű dalt tartalmaz. A könyv hat népdalkutató Eger környéki gyűjtésének legszebb és legjellegzetesebb darabjait tárja az érdeklődők elé az 1900-as évektől kezdve. Köztük betyárballadákat, rabénekeket, balladaszerű dalokat. # HEGYI FLÓRIÁN FAFARAGÁSAIT, amelyeket nemrég a Hatvani Galéria mutatott be, később a város MÁV-pályaudvarának művelődési várótermében is kiállították. 48
