Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 3. szám - JELENÜNK - Ebergényi András - Kovács Endre: Változó Eger, változó értelmisége
javítgatása, simítgatása volt a feladatom. Ilyenkor a fejlesztések, korszerűsítések lehetőségét erősen behatárolják a helyi lehetőségek. Ami valójában mérnöki a mi munkánkban, az kb. az összes tevékenység maximum 50 %-a. A többihez alacsonyabb képzettség is elegendő lenne. A beilleszkedési időszak ellentmondásairól L. Péter 29 éves közlekedésmérnök beszél: „Óriási szakadék van a jelenlegi magyarországi műszaki egyetemi képzés és az ipar mérnökfoglalkozítatása között. Míg egyetemeink zömében elméleti, kutató és fejlesztő mérnököket képeznék, addig az üzemek zöme egészen más jellegű munkát igényel. A tanultaknak csak a töredékét tudtam hasznosítani, mert leginkább szervezési és hasonló egyszerűbb munkát kellett végeznem. Előző munkahelyemen például relatíve rengeteg mérnök volt. Én mint gépgyártás-technológus, tulajdonképpen technikusi munkát végeztem. Az évek során kialakult empirikus táblázatok alapján töltöttem ki a különböző alkatrészek forgácsolási adatainak táblázatát. Jellemző, hogy az ott töltött két év alatt szorzásnál magasabb rendű műveletet nem kellett végeznem. Ez az állapot eredményezi, hogy az ott dolgozó mérnökök elégedetlenek, különösen, ha azt is figyelembe vesszük, hogy anyagilag sincsenek megbecsülve. Ez utóbbi volna a kisebbik baj, ha megfelelő színvonalú munkát tudnának adni az embereknek, de nem tudnak.” A képzettség és foglalkoztatás szintje közti ésszerű egyensúlyt nem lehet konfliktusok veszélye nélkül huzamosabb időn át felborítani, tehát a mérnökök száma nem független az ország munkaerő-állományától és az ipar adott színvonalától. Sok kutató szerint a mai magyar mérnökképzés túlméretezett népgazdaságunk fejlettségi szintjéhez kép>est. Révész András szerint a termelés egészét tekintve három szakember-kategóriát lehet felállítani. Az okleveles mérnök — üzemmérnök — technikusi arány — fejlettségi szintünket figyelembe véve — nagyjából 1:2:3 vagy 1:2:4 arányban optimalizálható. Hazánkban viszont az arány körülbelül 1:0,3:2,1-hez. Azon lehet vitatkozni, hogy a mérnök sok-e vagy technikus van kevés, de tény, hogy ma vállalataink többségében — és főleg a műszaki előkészítési területeken — sóik technikusi szintű beosztás mérnökökkel van betöltve. A problémát nagyon jól foglalja össze a már idézett K. Sándor, aki gyári munkája mellett a technikusképzésben is részt vesz. „A gyárakban íkiöregedés miatt hiányzik a középszintű végzettségű műszaki gárda, legfőképpen az előkészítési területekről. Ma egyetemi, főiskolai végzettségű emberekkel technikusi színvonalú munkát végeztetnek, mert olyan technikus, aki ilyen fizetésért ezt a murtkát elvégzi, nincs. Aki ma technikusi címre aspirál, főleg aj termelés területéről kerül ki. Főleg művezetők, főművezetők, üzemvezetők, akik a beosztásukhoz már megszerezték a megfelelő anyagiakat is, csak a papír miatt tanulnak. Ezektől nem is lehet elvárni, hogy a technikusi oklevél megszerzése után előkészítési területekre menjenek jó néhány ezer forinttal kevesebb fizetésért. Véleményem szerint ennek az aránytalanságnak majd később isszuk meg a levét, de a tendencia már ma látható. így az iparban egy olyan hadsereg alakult ki, amelynek van tisztikara, legénysége, de hiányzik az; altiszti állománya. Előkészítési területeken ma is lényegében munkaerőhiány van, amelyet a személyzetisek felsőfokú végzettségűekkel pótolnak. Ennek aztán az az eredménye, hogy nagyon értékes emberek képzettségük alatti munkára vannak kényszerítve.” A műszakiak feladatai adottak, de világosan kell látni, hogy a munkahelyi struktúra és a munkaerő struktúrája az iparban is eltér egymástól. A KSH adatai szerint 1974-ben a műszaki felső vezetők 76,2 %^a, a középvezetők 33 %-a, és a beosztott műszakiak 38 %-a rendelkezett felsőfokú végzettséggel, azaz a népgazdaság egyes területein a magasabb szinteken tapasztalható „alulképzettség” az alsó szintek „túlképzettségével” társul. Itt tulaj dóriképpen kétirányú problémáról van szó. Azt a mobilitást, (amelynek révén tehetséges és rátermett emberek formálás végzettség nélkül is műszaki munkakörbe kerülnek, egészségesnek és fenntartandónak ítéli meg a társadalom. Másrészt viszont nem működik eléggé hatékonyan egy olyan mechanizmus, amelynek hatására a megfelelő képesség nélküli személyek előbb- utóbb kiesnének, és átadnák a helyüket az alkalmasabbaknak. A diploma önmagában senkit sem avat jó vezetővé, de bonyolult műszaki és közgazdasági irányító tevékenység napjainkban már egyre inkább csak meghatározott ismeretszint mellett végezhető eredményesen. Az alacsony hatékonyság okai. A szellemi munka hatékonysága — mai fogyatékos eszközeink miatt — csak közvetlenül, a termelésen keresztül mérhető. Előre kell bocsájtanunk, hogy mi hatékonyságon — és nemcsak a műszaki munkáén — azt értjük, amit a szó nyelvtani fogalma takar, tehát eredményességet, produktumot, pontosabban: vállalati, nép- gazdasági produktumot. A mérnöki munka alacsony hatékonyságának okait valószínűleg nemcsak a gyárak és intézetek közvetlen környékén kell keresni. Ez ugyanis összefügg a többi munka hatékonyságával, kezdve a népgazdasági tervezőmunkától a tényleges fizikai munkavégzésig. Véleményünk szerint a mérnökök munkája sem lehet lényegesen hatékonyabb, intenzitása és fegyelme nem lehet lényegesen magasabb, mint ami a népgazdaságban kialakult és általánosan elfogadott. Mivel nem célunk gazdaságpolitikai kérdésekbe belemélyedni, elég hacsak néhány olyan jelenséget említünk, amelyek a tervezőmunka hatékonyságát csökkentik. T. György a szervezetlenségben látja a hatékonyság legfőbb gátját. „Eddigi munkám során voltak akadályozó tényezők is, elsősorban szervezési jellegűek. A munka- és vállalatszervezési hiányosságok, strukturális problémák nagyban gátolják az eredményes munkát, de mondok egy példát. Van egy megrendelő, aki adott műszaki problémáját meg szeretné oldani adott színvonalon adott gazdasági feltételek mellett, megbízhatóan és minél rö- videbb határidő alatt. Erre ő tudna áldozni, és minden paramétert megad, ami a tervezési, előkészítési munkához kell. Általában a megrendelőt hamar nyakoncsípik, a szerződést igen gyorsan megkötik vele. A megvalósítás első akadályozója az előkészítési munka, mert már ékkor széles problématömeget kell elhessegetni az útból. Következő lépés az anyagigénylés, ami népgazdasági szinten elég nehézkes valami, különösen nálunk a számítástechnikában. Főleg az importanyagok beszerzésének végtelenbe nyúló láncolata akadályozó. Másrészt viszont már az anyagkiválasztásnál is igen kevés információnk van. Én. nem tudom, hogy a szervezetlenséget az importálónál kell-e keresni, vagy az ezzel kapcsolatos marketingtevékenységben, esetleg a felhasználók érdektelenségében. Legtöbbször nem tudjuk, mit érdemes behozatni. Állandóan fejlődik az elektronika, rendkívül sok új terméket bocsájtanaik ki. Mire mi eljutunk odáig, hogy egy terméket be is tudunk szerelni, az már a 29
