Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Nyolcvan éve született Remenyik Zsigmond
80 éve született Reményik Zsigmond A huszadik századi magyar irodalom egyik leggazdagabb élményvilággal rendelkező, új kifejezési formáikkal kísérletező írója, Remenyik Zsigmond 1900. július 19-ón született Dormándon. Az író születésének 80. évfordulójáról a szülőföld, Heves megye 1980. május 31-én emlékezett meg. Ezen a napon Egerben — több megyei szervezet rendezésében — tudományos emlékülést tartottak, Dormándon pedig: emlék- ünnepséggel és koszorúzással idézték fel Remenyik Zsigmond tanulságos sorsát és művészi pályáját. Az egri tudományos emlékülésen több előadás hangzott el: E. Nagy Sándor az író életét és gazdag témavilágát (Az írói pálya ívén), Scholz László pedig1 Remenyik dél-amerikai kapcsolatait és spanyol nyelven írt avantgardista alkotásait mutatta be (Remenyik Zsigmond Latin-Amerikában.); Bata Imre az életmű egyik legrangosabb alkotását méltatta (A Bűntudat és a harmincas évek magyar prózája,) majd Pomogáts Béla elemezte az író legnagyobb igényű vállalkozását (A Por és hamu regényvilága). Mi most Scholz László és Pomogáts Béla előadását közöljük, ezekkel a tanulmányokkal emlékezve megyénk jeles írójának születési évfordulójára. A Por és hamu regényviiága .(Pomogáts Béla) Minden [könyvnek megvan a maga sorsa: a Por és hamuét egy sajátos paradoxon határozta meg. Remenyik Zsigmond a harmincas évek -közepén kezdett foglalkozni azzal a gondolattal, hogy regényt ír Lénárt György volt csendőrfőhadnagy szomorú históriájából. A történet „váza, burka, lebegő égboltozata” egy nyári dunai kiránduláson alakult ki, midőn az író egy gyermekkori ismerősével: ifjabb Mátyási Sándorral felidézte a régi idők e keserű emlékét. Megírásába azonban már a felszabadulás után fogott. A negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején hatalmas íród vállalkozósdk indultak, kiváló elbeszélők: Németh [László, Veres Péter, Szabó Pál és Déry Tibor láttak hozzá ahhoz, hogy számot vessenek a felszabadulással lezárult korszak történetével, és ítéletet mondjanak a régi Magyarország szociális, valamint politikai berendezkedése felett. Emiiek a vállalkozásnak .az eredményeképpen olyan nagyszabású regények jöttek létre, mint az Égető Eszter, a Három nemzedék, az Isten malmai és a Felelet. Közéjük tartozik Remenyik Zsigmond Por és hamu című munkája is, amelyről, mint E. Nagy Sándor megállapította, először -az írónak egy 1950. június 17-én kelt levele adott hírt. Ebben a levélben a készülő regény még Sötét múlt címen szerepelt. A Szép- irodalmi Kiadó 1951. június 8-án keltezett lektori jelentése a szerkezet bonyolultságára hivatkozva elutasította a kéziratot. Remenyik Zsigmond ezután tovább dolgozott művén, s 1952 szeptemberében ismét kísérletet tett megjelentetésére. A regénykézirat címe ebben az időben Halotti beszéd lett volna. A kiadó azonban ekkor sem vállalkozott a munka közreadására, amely így csak az irodalompolitikai irányítás megváltozásával, 1955-ben kerülhetett a nyilvánosság elé. Ekkor kapta végleges címét A regény művészi rangja és irodalomtörténeti szerepe ma már kétségtelen. A Por és hamu azok közé a könyvek közé1 tartozik, amelyek újszerű művészi koncepció és elbeszélő technika révén kívánták megoldani -a társadalomábrázoló realizmus hagyományos feladatait. írója nem a tradicionális formát követte, a modern regény formabontó és formateremtő eljárásait -állította a társadalomkritikai mondanivaló és a nemzeti önvizsgálat szolgálatába. A forma, -amelyet létrehozott, szokatlannak tetszett, .annak -ellenére, ho-gy irodalmunk már a két világháború közötti időkben is értékes kísérleteket tett a hagyományos epikus szerkezet átalakítására, dokumentatív, illetve esszészerű betétekkel való kibővítésére. Elsősorban Déry Tibor (A befejezetlen mondat), Füst Milán (A feleségem története), Szentkuthy Miklós (Prae), Kolozsvári Grandpierre Emil (Tegnap) és maga Remenyik Zsigmond (Bűntudat) műveire gondolok. Az- ötvenes évek hivatalos felfogása azonban egyértelműen elutasította a hagyományos -epikus forma átalakításával dolgozó újszerű regénykoncepciót. Ez az elutasítás okozta a Por és hamu írójának hosszabb elhallgattatását, és lényegében ez szabta meg: 1955—1956-ban a regény nem egészen kedvező kritikai fogadtatását. A Por és hamu vizsgálata elsősorban -a regényforma, pontosabban a regénysaerfcezet természetének feltárását követeli meg. Halász Gábor 1929-ben írott Az újabb regényről című tanulmányában kétféle regénytípust különböztetett meg: a „lineáris'” és a „koncentrikus” regényt -----” * ... A Por és hamu a nagy művészi gonddal és tud-a- tosággal megszerkesztett „koncentrikus” regények közé tartozik. Mégsem ..jellemregény", nem „román psycho- logique”, ahogy e második regénytípust a francia szakirodalom nevezi. Szándéka szerint nem a hős, azaz Lénárt György, volt csendőr főhadnagy „lelki evolúcióját” akarja bemutatni, ellenkezőleg, azt a társadalmi környezetet világítja meg, amely a főhős szomorú sorsát körülveszi és meghatározza. Halász Gábor a regényhős fejlődésének ábrázolásához képest másodlagosnak tekintette a környezet rajzát. Remenyik Zsigmond mintha megfordítaná ezt a hagyományos regénykoneepciót. Nála a „háttér” minél tüzetesebb ábrázolása 1-esz a regény tulajdonképpeni célja, s a hős „lelki evolúciójának” bemutatása lesz másodlagos, szinte vázlatszarű. Valójában csak alkalom -arra, hogy számot vethessen a regénybeli „háttér”: -a magyar társadalom berendezkedésével a huszadik század elején. Általánosságban: számot vethessen a régi Magyarország szociális és morális elmaradottságával, az osztálytársad-alom bűneivel. A „jellemregény” széles társadalmi tablónak -adja át helyét, a „koncentrikus” szerkezet mindazonáltal megmarad, A történet középpontjában Lénárt György szerencsétlen emberi sorsa áll. Az elszegényedett úricsa- ládból származó fiatalember a katonatiszti pályát válasz18
