Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Rinyai László: Csalóka csillagjegyek; A súlyemelő
A súlyemelő AZ „ÖREG” hatalmas vöröskövet görgetett felfelé a dombon. A harmincadik volt aznap. Karizmai megfeszültek, nyaka megvastagodott. A nagy hőségben cseppet sem izzadt. Mikor a rakásra ráforgatta a szörnyű követ, meg sem pihent, indult vissza újért. Ekkor tűnt fel a zömök Tokodi az úton. Magabiztos léptekkel közeledett. Az „öreg” nem ment eléje. ÜLTEK A FIATAL TOKODÉVAL a víkendbódé előtt. Nézték a tó kék vizét. Fehér damasztabroszon üvegkanc.sóban vörösbor. Az asztal lábánál fekete macska. — Nehéz ember vagy — szólalt meg Tokodi. — Ezek szerint most sem vállalod az edzőséget. A beígért szak- könyvet sem írtad meg. Ezzel a kőgörgetéssel töltőd napjaidat? Az „öreg” vállat vont. Töltött, és odébbrúgta a macskát. RÁSZORÍTOTTA a rúdra görbe ujjait. Oly hatalmasat emelt, hogy azt hitte, kiszalad belőle a lélek. A közönség őrjöngött. Felállt, nagy erőlködéssel kilökte a súlyt. Félszemmel rápillantott a lámpákra: három fehér — rendben. Az öltözőben belenyilallott térdébe a fájdalom. Ez 1969-ben volt, a varsói Európa-bajnokságon. Ekkor győzött utoljára. Harminckilenc évesen. MÁiSNAP AZ ÓVÁROS PIACÁN sétáltak. Másodszor járt itt. Néhányan, akik látták a tegnapi versenyt, felismerték és ünnepelték. A lányok rokonsizenve kísérte. A Szent János székesegyházban elhatározta, hogy végleg ábbahagyja a súlyemelést. 1952-ben KEZDŐDÖTT. Tumor — váltótársa a gyárban — ekkor már súlyemelő volt, elcipelte egy edzésre. Tumor hamarosan abbahagyta, ő pedig fanatikussá vált. Az alapozó időszak hatodik hetében napi 16 tonnát teljesített. Saját élete jóformán alig volt. ORSZÁGOS BAJNOKSÁGOT 1959-ben nyert először. Ekkor már nem dolgozott a gyárban. TÖBB, MINT KÉT ÉS FÉL KILÖT kellett már fogyasztania, hogy súlycsoportjában maradhasson. A varsói XIII. világ- és XVII. Európa-bajnokságon görosölő gyomorral, szédelegve versenyzett. De helytállt, a világbajnokság 8. és az Európa-baj- ndkság 6. helyén végzett, pontot szerezve a magyar csapatnak. Az Óvárosban ékkor járt először. EDZŐJE ÉS A SZAKVEZETŐ úgy látták jónak, ha az eddigi súlycsoportjában indul a római olimpián is. A nyomásban kiesett. SÖTÉT IDŐK következtek. A fogyasztás nem ment. Legjobb eredményét meg sem közelítette. Gondolt egyet, átigazolta magát vidékre, és egy súlycsoporttal feljebb lépett. A szívós munka nyomán a 30—40 kilóval nagyobb súlyok is engedelmeskedni kezdtek. Repesett az örömtől — s ékkor jött váratlanul az első komolyabb sérülés, térdízülete tokszalagjainak húzódása beüléskor. Jó egypár hónapra visszavetette, csak 1962 elején talált újra magára. Azonban az idő már kevés volt, így a budapesti világ- és Európa-bajnokságon induló csapatba be sem válogatták. A Kisstadion nézőteréről figyelve társai küszködését, fogalmazódott meg benne először a kétely: mi értelme a súlyemelésnek? Munka: óriási, férfias küzdelem a vasakkal — hát jó! Ép testben ép lélek; erősebb testben erősebb lélek — ha egyszer azt a valamit így nevezik. Ez is jó. Aztán meg dicsőség az egyesületnek, az országnak. De egyszer csak jön a tajgáról egy erőtől 'kicsattanó fiatal fiú, egy japán szállítómunkás, egy finn Kangas- niemi vagy Kailajärvi, egy fanatikus iráni, egy bolgár hegyipásztor, és... A csúcsok semmivé válnak, az újabb csúcsok is. Van olyan súlycsoport, amelyben 10 év alatt 112,5 kilogrammot fejlődtek. Hová, meddig? AMÍG A GYÁRBAN cipelte a nehéz vasakat, tudta, mit miért tesz. Ha egy nagy gépet vagy alkatrészt felraktak a teherautóra, annak megvolt a látszatja. Tudta, hogy másik gyárba szállítják, ahol majd termelnek vele. De most gyötri a kétség, hogy a rúd és a tárcsák emel- getése valóban jót tesz-e valakinek. Amíg tapsoltak, elviselhető volt. Nem érezte, hogy felesleges, amit csinál. AMIKOR ÚJRA TAPSOT KAPOTT, egy időre ismét minden rendbejött. Sőt, olyan jól kezdte érezni magát, mint még semmikor. 1963-ban Stockholmban negyedik lett, a tokiói olimpiáról pedig bronzérmet hozott. 1965-ben Teheránban VILÁGBAJNOK; Szófiában EURÓPA-BAJNOK. Megkezdődött a sorozat. 1966: Berlin — világ- és Európa-bajnok. 1968: Leningrad — Európa-bajnok. Mexikóban olimpiai bajnok. Ekkor elsírta magát. S MOST ŰJRA VARSÓ. Sérülései korábban is voltak az 1961-es nagy tokszalaghúzódáson kívül kisebbek is Néha-néha rakoncátlankodók és kiújulok. De ez más. A világhír teljében feltámasztja a régi sötét gondolatokat. Holnapután negyvenéves lesz. A Piwna utcában són tálkáivá, egy szép, hosszúhaji lengyel lányra találva, megerősödött benne a gondolat hogy abbahagyja. Szép búcsúztatása volt. EDZŐSÉGET nem vállalt. Visszavonult azzal, hog; szakkönyvet fog írni. Telket vett a Balatonnál. A víkendbódét pedig egy év múlva. Elkezdett kertészkedni és horgászni. öregedni. 1972 nyarán TOKODI RONTOTT LÉLEKSZAKADVi a fabódéhoz. — Ezt a szenzációt! A FIHC az olimpiai kongresszu son eltörölte a nyomást! Mintha óriási vöröskő esett volna le a súlyemelő szí véről. összetett világcsúcsát 1969 óta nem döntötték meg. TOKODI KÉRLELTE, hogy jöjjön edzőnek. A szál 16
