Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Előd László, Akác István és Utassi József versei
könyvet akikor is meg tudja írni, sőt, még eredményesebben, mert benne lesz a napi problémáikban. A súlyemelő közölte, hogy nem megy edzőnek, és a szakikönyvbe bele sem fogott. Tokodi erre elrohant. MOST SZÓTLANUL ÜLNEK AZ ÁRNYÉKBAN, és a súlyemelő újra tölt. Egyéb sem történt fél óra alatt, minthogy a macskát odébbrúgta. Azt is megbánta azonnal. — Tudod — szól megfontoltan a volt súlyemelő —, akármilyen siralmas eredmény is az örök világcsúcs három fogásnemben, mégiscsak az enyém marad. Bárhogy igyekeznek, azt nem tudják megdönteni! Mivel eztán csak két fogásnem együttes eredménye számít az összetettben. Hehehe. Tölt. — Hacsak nem helyezik vissza újra jogaiba a nyomást — folytatja elmélkedve. — Mint az 1924-es párizsi 5 gyakoirlatos újítás után 1928-ban, «az amszterdami olimpián a 3 gyakorlatot. A kancsó kiürült. — De ez már egészen más lesz, ha így is történik. Az én világcsúcsom már örök. Hehehe, hehehe. Egyébként, abszolút értelemben talán csak a művészet örök. Szerintem a tudomány se. Csak a szép szobrok, festmények, írásművek. Azokat nem lehet kilóval mérni. Rinyai László Előd László versei ARANY ALMAMESE Itt csak vadalmát termett a kalandok fája a törzsön minden inda visszafordult magába hinta-palinta hurkon lengtem nem figyelmeztetett senki engem a baljóslatú ég tükör-csillagára Kést a kézbe, indametszőt! s magamat már a földön találom csengenek-bonganak aranyalmák értelmezhetővé vált almafákon CIKLON pálmafákat sodor a szél, kergetőznek az égen pálmalevelek, borzongat az idegen táj, leveleken az idegen üzenet — magamnak lettem idegen, túl a negyvenhetedik szélességi körön, tévedt képzetemmel nézem: itt az új vízözön — nőé bárkája ácsolatlan, s maga nőé sincs sehol; ki fejti meg az üzenetet, hangom ki hallja a pálmalevelek avarja alól? Akác István versei TÉKOZLÓ ASSZONYOK Virágok bűvölik őket: nem gondolok az elmúlásra, pedig arcukba a hálál méltó jeleit beleásta ... Ma még kereshetnék a titkot, — de ők folyton csak ölelkeznek! S gyöngyházlepkét dobnak oda a mindig-változó egeknek. A PILLANAT Szemem előtt az ábrák összefutnak. Fülemben sose-hállott harangok konganak. Szám íze édes és keserű lesz. S velem kergetőzik: a Hold, a Nap ... Észrevétlenül tört rám e tiszta szándék, mely örök ajándéknak is mondható: — bőrömet csillagok cserzik hófehérre. S véremből iszik csillagokat a hó. Csák Géza verse ÜJ KENYÉR Tegnap rozs volt, gabonatábla. Zöldült aranylott beérett; összetörték s ma hajnaltájra jószagú és vidám kenyér lett. Piros cipó! Bögyében hordja a hullámzó kék júniust. Imbolygó vetés összefut mind egy ropogós gombolyagba. Első kenyér, — ha megszeged, egy késszúrással megnyitod a kék szelet a piros napot. Jóreggelt lányok, asszonyok! Az év fordul. Esős vasárnap. Augusztus ne szállj mint a füst! Hízelegj az elfutó nyárnak: tengerfenék arcunkba süss. Tengerfenék arcunkba süss. Utassi József Fellegek, vadludák, tollhullató nyárvég. Mintás a föld: csupa vándormadár-árnyék. Kifosztva szívéig, a nyár délre jajgat, őszt pillant a levél, megdermed a harmat. Hóna alatt ív leng, kilincsel a jövő, EL a hívatlan vendég, a múltból üldöző. Égre írom föl a fájdalmak nagy Ó-ját, s íme, láthatóvá kerengik a gólyák. H orizont- körhintán száll a világ, forog; fecskék, fecskék, fecskék szabad elektronok! 17
