Hevesi Szemle 8. (1980)

1980 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Rinyai László: Csalóka csillagjegyek; A súlyemelő

— Egyelőre gyér a felhozatal — mondta. — Várjunk, amíg leülnek.

A sofőr megérkezett, zsebkendőjébe törölte piszkos kezét.

— Mi van, öcsi — csapott a fiatalember vállára —, miért nem mész táncolni? Csuda klassz babák vannak itt!

— Előbb leöntünk valamit. — A fiatalember fanyalogva elhúzta a száját.

— Ürge! — kiáltotta vigyorogva a pilóta. — Ürge! — és közben utánozhatatlanul csücsörített az ajkával. — Pinoellér! Apropó, nem is meséltem nektek az Andor legújabb esetét. Az Andor leugrott egy napra, és képzeld, azt mondta: Meghívlak, apucikám. egy ebédre.

— Nem tudom, mi üthetett belé! — csodálkozott a sánta.

— Sóheraibbnak ismertem — toldotta meg a dagadt.

— Szóval, mindegy, azt mondta nekem, így: Meghívlak, apucikám, egy ebédre a Fogasba. Aztán rendelt is, marhahúst lecsóval.

— Gondoltam — szusszantott a dagadt.

— Tessék parancsolni — jött oda a pincér.

— Hozzál nekünk egy üveg bort — fordult feléje a sofőr, majd folytatta:

— Szóval rendelt a Bandi barátunk, de a pincér nem akarta séhogysem hozni. Előtte persze tintázgattunk, az Andor jól beszívott. Először csak hadonászott, aztán elkiabálta magát azon a lehetetlen hangján: Ürge! így, hogy ürge. A pincér jó haverom, Berci. Odajön a Berci, erre a süket Andor megkérdezi tőle: Hogy hívnak, ürge? Berci, feleli a pincér. Brávó! Ürge Berci, hozzál nekünk egy üveg piát! Képzelhetitek, mennyire égtem. De a pincér vagány csóró, sokáig elhülyéskedtek.

Megérkezett a bor, a dagadt töltött.

— Ez a. Bandi milyen típus? — kérdezte a sánta.

— Vízöntő vagy Bak — felelte a sofőr. — Hőbörgő és rámenős alak.

— Szerintem Bak — mondta a sánta. — Sutyorgós, rámenő, precíz. Ami az enyém, az az enyém, ahhoz ne nyúljon más. Nem ilyen?

—Lehet — szólt a sofőr. — Sötét alak.

— Csakhogy megint témánál vagyunk — jegyezte meg a dagadt. — Egy este sem múlhat el asztrológia nélkül.

— Hülyeség ez az asztrológia — legyintett a fiatalember.

— Lehet, hogy az — mondta a sofőr —, de én hiszek benne.

— Te azért hiszel ebben a képtelenségben, mert Rák vagy.

— Vigyázzunk, engem kettémetsz az Ikrek és a Rák latárvonala. Egyik felem józan üzletember, a másik lelem szentimentális hülye. így van ez.

— Akkor már inkább hülye vagy egészen — csapott e a dagadt és harsányan felröhögött.

— Ha iszom, hülye vagyok, nem vitás — csattant fel t sofőr. — De azért nem hagyom, hogy sértegess, mert i pofádat szétverem!

— Te marha! — szólt a dagadt sértődötten. — Nem /eszed észre, hogy vicceltem?

— Nanana, csituljatok! Mire jó ez? — próbált békí- eni a sánta.

A sofőr azt mondta, nem tárgyal a dagattal, mérgesen zippantott egyet a cigarettájából és elment táncolni.

A fiatalember töltött, és ittak. A dagadt magába ros- :adva szipákolt.

— Nézzétek a pilótát, micsoda jó kiscicát csípett fel! - csettintett a sánta.

— Neki való, ez a nő haltestű, csukaszagú. Bedobhatja nála az érzelmes alakoskodást — fintorgott a fiatalember.

— Mi az, fiam, Brutus, hiszen te azt mondtad, nem hiszel az asztrológiában? — derült fel kárörvendően a sánta arca.

— Ha eltekintünk a sötét középkort idéző horoszkópozástól meg a magazinok idióta előrejelzéseitől, a ka- rakterológiája érdekes.

A dagadt hirtelen felpattant, kiitta poharát, foghegyről odavetette nekik:

— Mondjátok meg a pilótának, hogy a Tündében vagyok — s ezzel elvágtatott.

— Hát ennek meg mi baja? — színlelt csodálkozást a sánta.

— Dagadt pojáca — sziszegte a fiatalember.

— Milyen típus lehet?

— Pióca, azt hiszem, pióca.

Asztaluk mellett hosszú, szőke nő állt meg. A pilóta vigyorogva gesztikulált a háta mögött, majd idétlenül fordult feléje:

— Bemutatom a barátaimat.

— Tilda vagyok — szólt ikényeskedő hangon a nő.

Elhelyezkedtek, rágyújtottak.

— Dagadt a Tündében — vetette oda foghegyről a fiatalember.

— Miért ment el?

— Barátod kiállhatatlan.

— Barátja a hóhérnak, nekem csak üzlettársam.

Csevegés indult meg az üzletről, ez láthatóan untatta

a szőkét. A fiatalember fanyarul elhúzta a száját és felkérte táncolni a révedező tekintetű hölgyet. Az boldogan mondott igent, és a fiatalember pulóveréhez simult.

A pilóta pofákat vágott, és három pohárral hajtott le egymásután.

— Ne figyeljen rá — mondta a fiatalember.

— Ö, nem érdekel, maga jobban tetszik.

— Kedvesnek kell lenni hozzá, övé a kocsi, a villa, minden.

A nő megrántotta a vállát.

— Mi az, nem akar jószívvel lenni hozzá?

— Tudja az ördög.

— Teledumálta a fejét asztrológiával?

— Igen, de én nem vagyok Bika, ahogy ő képzeli.

— Hanem?

— Valószínűleg Skorpió.

— Szép kis típus. Én mindenesetre jó vagyok magánál.

— Eltalálta.

— De arra kérem, legyen előbb jó kislány.

— És ez magát nem zavarja?

— Egyáltalán.

Rock and roll következett. Esztelenül ugráltak, közben szót sem szóltak. A nő arca kipirult, ravaszul engedelmes szemekkel nézett fel partnerére a tánc végén.

A fiatalembert hirtelen szörnyű izgalom fogta el.

— Gyere le éjjel egykor a mólóra — suttogta, s el akart rohanni.

— Mi az, csak nem hagysz itt? — bámult rá a nő. Mindenesetre kísérj vissza az asztalukhoz.

— Persze, persze. Akkor úgy, ahogy megbeszéltük.

— Jó, majd még meggondolom. — A nő gúnyosan mosolygott.

Visszaértek az asztalhoz.

A pilóta nem szólt semmit. Felfelé bámult, keresgélte az Ikrek és a Rák csillagképét a csalóka égbolton.

15