Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Rinyai László: Csalóka csillagjegyek; A súlyemelő
nagylány korának mutatós kellékeit, a kacér báli ruhadarabokat. Az ezeket jelölő szókapcsolatokat szervetlenül, szerkesztés nélkül fűzi a mondathoz: „Kis, régi pipes, magos sarkú cipőim, szalagos bé- békalapom, fűzős, tünikes első nagylányruhám; — istenem — hova lesznek a régi ruhák rongyai, volt életünk tevés-vevése, elszállt, időközi napok, jeltelen órák nyoma !” A regénynek egy másik részletében egymást követik a szenvedélyes óhajtó, felkiáltó és a tűnődő, érzelmes kérdő mondatok. Köztük is különös kifejező erőt hordoz a kiemelt: nominális mondat: ■ „Üristen, csiak tavaszodna, tavaszodna már! Sose lesz vége ennek a borzasztó télnek! Szakad a hó, és kavarog, porzik a puszta világra, betemeti az utakat, elvág, megszakít mindent. Ez a nagy, halottas vakfehérség! Valami, ami mozog, és nem ad hangot, néma, nesztelen, ijedelmes! És idebenn ugyanaz a csend, a füstös lángok kormoznak, csak a kötőtűm zörög, és egy havas szakáilú tűzkő szemű öreg egyre néz mereven engem . . . Vajon ébren vagyok én most? Hátha csak álomkép mindez.” Kaffka mondatszerkesztéiséneik jellemző módja az, hogy a mondat szabályosan megszerkesztett része után tesz, hátravet jelzőiket, határozókat, tárgyakat, s ezek önállósulva, új mondatként élnek tovább. „Boldog és szép volt ez az elillanó idő, üde ragyogású színek és súlytalan, lebegő évek.” (Színek és évek). Az ilyes alanynak az értelmező jelzői válnak nominális mondattá: „És jólesett az apja furcsa reáemlékezése; hat év óta először történt ilyes. Valami otthonnal-kapcsolat, valami hozzátartozás a múlthoz, gyermekkorhoz, helyhez, ahonnét kinőtt ~ szinte a családiasság, az összefüggés gyengéd illúziója ...” (Állomások) A hátravetett határozó önállósul: „Úgy bántak velem, mint közéjük valóval, kedvéntölt pajtással, kellemes, mulatós, szép jószággal, akibe illik is így egyenként és együtt, divatból, kedvesbúsa.n, mosolygón, szépen és hasztalanul szerelmesnek lenni. Szép, napos nyári délutánokon és muzsikás, mulatós estéken.” (Színek és évek). Ennek a regénynek a következő részlete is különös szerkesztésű mondatokból áll: „De így jó — minékünk szabad! Virulni, páváskod- ni, elfogadni a hódolatot, kiélni fiatalon, kényünkre, táncosán, módosán minden szépet. Szépen a szerelmet!” — A szabad állítmány az első, felkiáltó mondatban áll, s a főnévi igenevek — ha nem szakadtak volna külön mondatba — alanyai lehetnének. A részletet egy (ugyancsak önállósult) határozóval bővített tárgy zárja. Ez 3 széttagoltság a heves, lendületes élőszóbeli elbeszélés hatását kelti. Az „Állomások” következő részletében is a főnévi igeneveknek van fontos mondatstilisztikai szerepük. Az „el lehet menekülni” szószerkezetben az igenév még a lehetett igei állítmány alanya, a többi igenévhez azonban már nem társul állítmány, s így művészi nominális mondatban: személytelenül, finom, légies költőiességgel, könnyedén, élénken tudja érzékeltetni az írónő a boldogság tünékeny érzését: „A korzón kevert, hangos, divat-torz nép kerengett; de el lehetett menekülni — visszanézni, megállni, vállat vonni —, és ösz- szevágó léptekkel, cinkos-kettesben sietni messzebb, csendesebb tájékra, a távoli híd aljáig és azon is túl, ahol farakások vannak az elhagyott gyepes parton. Vagy odaát maradni Budán, a Vár alatt — orgonalombos kis kertek közt, gesztenyefás, ódon utcákon ballagni, hasas rostélyú ablakok, veretes kapuk alatt, régi kopogó kövezeten, polgárias csendű vidéken; olyan csodálatos messzeségben a vízen túli, lámpaékszeres, sokadalmas világtól. És nevetni rajta így ketten.” Ezeknek a széttagolt, „impresszionista” mondatoknak a hatása megnő egy még nem említett, de az idézett példákban is jól megfigyelhető mondatstilisztikai jelenség: a halmozás folytán. Lássuk még néhány jellegzetes példáját! „Igen, valami szép, nagy játékot, hazárdos, merész egész játékot most lehetne játszódni, ezzel a rongyos élettel még! Üj dolgok, új emberek, művészkedés.... együttvéve se sok! — De oda tudna-e adódni gondolkozás, fenntartás, kontroll nélkül valami nagy bolondságnak egyszerre? Mindenestül nagyon belemenni! Milyen volna akkor... nagyon meg kellene-é változnia? Az alázatosság milyen lehet?” (Állomások) „Most hallani vélte mindennél csodálatosabb halványságát, kicsit egzaltált szemei sajgó tekintetét, amint villámgyorsan rárebbennek és összevonaglanak a sötét pillák... És egész drága, csodált és szeretett lényét; mindazt a kimagyarázhatatlan hatást érezte megint, amivel ez az egyetlen lény hatott rá csupán. Hát eny- nyire, ennyire eleven... ilyen sok idő múlva? Kaffka Margit mondatainak hosszúságát nem a sok tagmondat logikai kapcsolódása, hanem egy-egy tag- mondat mondatrészeinek parttalan, szenvedélyes áradása adja. Raisz Rózsa Csalóka csillagjegyek Sárga Felicia állt meg a Matróz előtt. Az egyik hátsó ajtón kövérkés. a másikon kissé sántító úriember szállt ki. Aztán a vezető melletti ajtó nyílt ki, és óvatosan lépett a földre egy lomha mozgású fiatalember. — Az istenit — hallatszott a vezető hangja a kocsiból —, nem jó a kézifékem! Csak menjetek, foglaljatok asztalt. A három úriember elindult a bejárat felé. Az énekes üvöltött. Csak azt ne mondd, hogy hűvös a börtön, s éjjel rács van a csillagokon; dupla rács van a csillagokon, tripla rács van a csillagokon! Az egyik sarokban, a platánfa alatt találtak üres asztalt, messze a zenekartól és a táncparkettől. — Nézzünk valami csajok után — szólalt meg a dagadt. A sánta körülsandított. 14
