Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Raisz Rózsa: Kaffka Margit és prózája, stílusa
tória... Az elnök úr asszonyruhában elillan ... LENKEY ERNST LENKEY ERNST LENKEY ERNST LENKEY ERNST LENKEY Nem igaz! De igaz.... mint ahogy az is igaz, hogy a nagy elnök kézszorításától megszédült s magát csakugyan tábornoknak képzelő dezertált (kapitányra a kötél vár! Kossuth asszonyruhában is különb hőse a magyarságnak ... mint... Mint? Mint sokan mások. Szidja csak nyugodtan Görgeyt. Néhány társa már megtette... A szerencsétlen hiszékenyek. Elhitték Görgeynek, hogy ő egyedül akarja feláldozni magát, csakhogy megmentse társait, s egyelőre ő az egyetlen pártütő főtiszt, aki nem szerepel ebben a perben.. . De ha ön tud olyan adattal szolgálni, ami meggyőzően világítja meg Görgey üzelme- it ___(Előre hajlik). M it ígért az oroszoknak? S az oroszok mit ígértek neki? Csak másodkézből kaptam értesüléseket... Görgey nem tájékoztatott tárgyalásairól.. . És Kossuth milyen kapcsolatokat létesített idegen kormányokkal? Nem közölte velem. ERNST Idegen pártokkal? LENKEY Nem hallottam ilyesmiről. ERNST Ember, ne kapaszkodjon a bitófára, mentse magát! Mondja legalább azt, hogy erőszakkal kényszerítették a honvédseregbe! LENKEY Nem volt erőszak. Kényszerhelyzetbe jutottam, ördögi körbe, de nem erőszakoltak. Ki kellett tartanom a magyar hadseregben, mert... mert magyar vagyok ... Magyar, s ha kell, meghalok a magyarságomért. ERNST Nem logikus következtetés. Én is magyar vagyok... S eszem ágában sincs felköttetnem magam. LENKEY Magyar? Ha ... te magyar vagy ... akkor én inkább hottentotta leszek, pigmeus vagy kínai, csakhogy ne kelljen egy nemzetiségen lennem veled, aljas áruló! Nyomorult gyászmagyar! (Lenkey a székkel üti a padlót, An- tun fegyvert szegez rá). ERNST (asztaláról felveszi a lovaglópálcát, Lenkey felé indul, aztán meggondolja magát) Antun, führen sie ihn zurück... A kapitány nem akar természetes halállal meghalni. (Lenküey a sarokba vágja a széket, s kifelé indul. Mögötte Antun. Ernst visszaül az asztalhoz, csendesen ütögeti pálcájával az iratcsomót. A szín elsötétül). Kaffka Margit prózája és stílusa Herczeg Gyula, Szabó Zoltán és mások stílustörténeti kutatásaiból tudjuk, hogy a magyar prózastílus a múlt század közepétől kezdve nagy változáson ment át. Az emelkedett hangvételű, hosszú és (nyelvtani szerkezetüket tekintve) szabályos mondatokból álló, sokszor körmondatos, tehát jellegzetesen az írott nyelv szokásait követő szépprózát, melyet Eötvös József és kortársai műveltek, fokozatosan felváltotta egy egyszerűbb, az élőbeszéd hatását keltő stílus. Annak a fejlődési folyamatnak a csúcsán, amely a múlt században a természetessé, az élőbeszédszerűvé válás, azaz az egyszerűsödés irányában haladt, a mikszáthi prózastílus áll, vannak azonban ennek is olyan jegyei, amelyek már az élőbeszédszerű stíluson túlmutatva a századforduló és a Sizázadelő differenciáltabb, bonyolultabb stílusának vonásait is előlegezik. A századforduló újat akaró és újat hozó írói — Kaffka Margit is közéjük tartozott — már nem tartották elég kifejezőnek az egyszerű, élőbeszédszerű stílust a bonyolult, sokrétű valóság, a városi élet, az értelmiségre jellemző életérzés eleven, életszerű megjelenítésére, ezért új, színesebb, sejtetőbb, emeltebb stílusszinten levő kifejezésmódot keresték. Ennek egyik fő vonása a szépprózában a nominális jelleg. Ez azt jelenti, hogy a stílusban névszói elemek vannak többségben, s nemcsak az igék, hanem a szabályos mondatszerkezetet biztosító nyelvtani viszonyító elemek (viszonyszók, ragok) is jobbára elmaradnak, önállósul, hiányos mondatot alkot egy-egy főnév, melléknév, s nagy szerepe van az önállósult értelmező jelzőnek is. (Vö. Szathmári István: A magyar stilisztika útja Gondolat. Bp. 1961. 493.). Ez a fajta laza mondaitszerkesztés főként az impresz- szionista prózára jellemző. Bárhol üti is fel az olvasó Kaffka Margit regényeit, novelláit, észre kell vennie, hogy az írónő magatartása nem a tárgyilagos, hideg elemzőé: szenvedély, érzelem, érzékeny vibrálás fedezhető fel benne. Ennek a hatásának az eléréséhez — miként a Nyugat többi írója, Kaffka is — újszerűén, nagy szabadsággal kezelte a nyelvi eszközöket, erőteljesen kifejező, helyenként a zsúfoltságig dekoratív kifejezésmódot hozott létre. Írásművésze- te nemcsak témavilágával, hanem stílusával, az impresz- szionizmushoz való kötődésével is felidézi számunkra korát, az 1900-as évek kezdeti idejét. Kérdő, felkiáltó, óhajtó mondatait sokszor teszi különösen kifejezővé a szokásostól eltérő szerkesztés: az „Állomások” című regény hősnőjének belső monológjában a tűnődést, vívódást jelző kérdő mondat érzelmi hatását erősítik az önálló, felkiáltó tartalmú megszólítások : ,„Szép, képes, tarka világ! Drága, sokféle élet! Vajon tudoik-e majd egyszer, utólszor, ha menni kell — nyugodtan és hálásan búcsúzni tőled?” A következő felkiáltó tartalmú, kérdő formájú mondatot a „Színek és évek”-ből idézem. A regény hősnője lemondóan és kritikával gondol múltjára, mégsem tudja feledni annak megejtő hangulatát: újra meg újra átéli, felidézve s az olvasó előtt filmszerűen lepergetve 13
