Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Fekete Sándor: Lenkey tábornok
ERNST LENKEY ERNST LENKEY ERNST LENKEY ERNST LENKEY ERNST LENKEY ERNST LENKEY LENKEY ERNST LENKEY ERNST LENKEY Mondják, hogy volt megbeszélés a fiúk között, hogy midőn a haza veszélyben forog, annak segítségére kell sietni... de bujtoga- tásról nem tudok. Ne lovagoljon a szavakon! Kik uszítottak a szökésre? Nem tudom. (röplapot vesz elő). Ismerős ez a nyomtatvány? Ismerem Petőfi Sándor Nemzeti dalát. Minden magyar ember ismeri. Ne beszéljen mellé! Adataink szerint századában kézről-kézre járt ez a röpirat, közvetlenül a szökést megelőző napokban. Nem tudok róla. Nem voltam ott... Fiáth főhadnagy ment velük . . . Persze .... Mert Fiáth főhadnagy már halott ... Kenjünk mindent a halottakra . : : Meg a külföldön bujdosókra ... Már ismerjük ezt a taktikát. Én senkire sem kenek semmit. Kész vágyóik eskü alatt vallani, hogy előzetesen nem tudtam a század szökési tervéről. Eskü alatt? Ugyan kérem, akasztott ember házában ne emlegessük a kötelet. Ön egyszer esküt tett a császári-királyi hadseregben, aztán megesküdött a lázadók zászlajára . . . hány esküje van önnek, kapitány? (felugrik) Akárhány esküm volt, becsületem egy van, s aki abban kételkedik ... (Megmarkolja a széket. Antun előre lép). Ruhe, Antun. Üljön le, Lenkey kapitány. Nem a tiszti kaszinóban vagyunk, hanem őfelsége hadbíróságán! Megnyugtathatom, hogy nem vádoljuk a század szökési tervének kidolgozásával, csak a saját dezertálásával, de ez mit sem változtat a helyzetén Mondja tovább. Május 28-án vacsoránál ültünk egy barátommal, amikor jelentették, hogy egész századom , már Magyarország felé halad és velük ment Fiáth hadnagy is. Én azonnal Kalliany tábornok úrhoz vágtattam, aki előbb katonai erővel akarta a századot visszafordíttatni, hogy utána megtizedelje a fiúkat... A szökevényeket... De aztán belátta, hogy a dolog kockázatos, mert nem tudni, melyik század megbízható, nem lázadnak-e fel a többiek is... az a váratlan ötlete támadt.. . vagy inkább . .. azt sugallták neki.. . hogy mivel nekem az emberekre nagy befolyásom volt, lovagoljak utánuk, és jó szóval bírjam őket visszatérésre. Szép kis visszatérés lett belőle. A század Nadworna alatt abrakolt, elég sok időt töltött el, így sikerült őket utolérnem. Meg mutattam a nyílt parancsot, megígértem a tábornok nevében, hogy amennyiben visszatérnek, nem lesz bántódásuk, de a fiúk nem hallgattak rám, s kijelentették, hogy magukkal visznek akár erőszakkal is. LENKEY ERNST LENKEY ERNST LENKEY ERNST ERNST LENKEY ERNST LENKEY ERNST LENKEY Ez mutatja, hogy milyen nagy befolyással volt az embereire ... Annál az asztalnál kockázat nélkül lehet gúnyolódni, őrnagy úr, csak csillogtassa humorát, de bármit állít, az az igazság, hogy nem tehettem semmit legényeim ellen, azt mondták, tekintsem magamat foglyuknak. És mint fogoly, beült egy hintóba, oldalán a főkolompos Fiáth főhadnaggyal, s fogadta Máramarossziget üdvözlő küldöttségét! Nem mint fogoly, hanem mint a század vitéz parancsnoka! Miért nem szökött meg tőlük legalább a határon? Nem akartam az embereket magukra hagyni, mert Fiáth hadnagy túl fiatal volt ahhoz, hogy visszatartsa őket kihágásoktól, lopásoktól. Végre egy értékes beismerés. Tehát a honvédsereg tolvajokból állt. Kanzlist, schreiben sie... Kapitän Lenkey hat eingestanden ... dass die sogenannte Honvédarmee.. Semmit sem ismertem be .. . Ne adjon ilyesmit a számba! Nem is szóltam a honvédseregről. Századom ekkor még nem tartozott a honvédséghez, s mivel a hadipénztárt Ma- riampolban hagyták, félni lehetett, hogy a legények a falvak népétől erőszakkal szereznek élelmet... Ezt akartam megakadályozni ... De a honvédsereg sosem lopott, a ránk törő idegen haramiák raboltak, fosztogattak, gyilkoltak... Micsoda erkölcsi magaslat! Inkább megszegi hadiesküjét, csakhogy az embereit megkímélje a lopás vétkének elkövetésétől! Kapitány, ha egyszer már oly büszkén learatta a szökés dicsőségét, utólag is vállalja bátran tettének következményeit. Ha így kiforgatják a szavaimat, akkor nincs mit mondanom. De nekem van. Itt a kezemben az Alföldi Hírlap, benne e máramarosszigeti tudósítás: ,,A daliás Lenkey egy lándzsává alakított kaszával jelent meg a megyegyűlésen, indítványozván, hogy elegendő puskák hiányában a lengyel szabadságharc példájára, ilyen fegyverrel lássuk el nemzetőreinket.” (Meglobogtatja az újságot.) Nos, kapitány, mit szól ehhez? Elismeri, hogy így perorált a máramarosszigeti megyegyűlésen? Hogy a lengyel példával lázadásra bujtogatta honfitársait? Nem kellett huj fogatni őket! Az egész ország lázban égett, mert a rácok délen halomba hordták a magyar fejeket, s a kormány csak ímmel-ámmal szervezte a védekezést, minden becsületes magyarnak e lázadók ellen kellett fegyvert fognia! Hogy ki volt a lázadó és ki a törvényes hatalom híve, arról még lesz szó. Mindenesetre megállapítom . .. máramarosi szereplésével tettleg igazolta, hogy eleve haza akart szökni, s dezertálásának az volt a célja, hogy az őfelsége ellen forduló pártütő kormány seregébe álljon. Ha eleve szökni akartam, miért hagytam az 10
