Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Fekete Sándor: Lenkey tábornok
ERNST LENKEY ERNST LENKEY ERNST LENKEY ERNST LENKEY ERNST LENKEY ERNST ÍRNOK ERNST alakulat pénztárát, raktárát Mariampolban? Még a személyes holmim is Galíciában maradt ! Nézze, kapitány, mi nem foglalkozunk az ön személyes holmijával, ami pedig a pénztárt illeti, lehet, hogy a vaskasszával nem akarta terhelni magát sietős vágtája közben. .. De ez különben is majdnem mellékes. Mert ha az történt volna . .. feltéve, de meg nem engedve ..., hogy legényei valóban foglyul ejtették, ez sem változtat azon, hogy Magyarországra érve, Ön ismét átvette százada parancsnokságát, s a kellemes máramarosi táborozás után huszáraival együtt megjelent a délvidéki fronton .. . Hogy harcoljak a hazámra törő rác és hor- vát lázadók ellen ... Csakhogy ezek a lázadók ekkor már nem lázadók voltak, hanem a törvényesség védelmezői. Nem tudok ilyen csudás metamorfózisokról. Én csak azt tudom, hogy a délvidéken rabló felkelők magyar falvakat égettek porrá ... magyar csecsemőket hánytak kardélre .. . magyar... A lázitó kiáltványok szerkesztésének kora lejárt, kapitány. Most vádiratokat szerkesztünk. (Nádpálcájával az iratcsomóra üt.). S a vád fő tárgya éppen az, hogy ön a pártütő magyar sereg kötelékében maradt azok után is, hogy őfelsége manifesztuma világos helyzetet teremtett. Én az őfelsége által kinevezett magyar kormánynak tartoztam engedelmességgel. A manifesztum hatálytalanította a pesti kormány megbízatását. S ha Önnek korábban lehettek is olyan illúziói, hogy a pártütő seregben egy őfelsége által törvényesített kormányt szoligái, a manifesztum kibocsátása után rá kellett ébrednie arra, hogy immár f elségsértésben vétkezik. Amikor a fél ország lángokban állt, nem a manifesztumokra figyeltünk, mi katonák, hanem parancsot kaptunk és harcoltunk. Ne beszéljen mellé, feleljen egyenesen, ismerte-e őfelsége 1848. október 3-i manifesz- tumát vagy sem. (vonakodva) Hát... hallottam róla . . . persze, hogy hallottam. Akkor most felfrissítem ellankadt emlékezetét. (Az írnokhoz fordid). Lesen Sie das kaiserliche Manifest vor! A magyar szöveget.. a kapitány kedvéért.. . ,,Mi első Ferdinánd, Ausztria alkotmányos császárja, Magyarország és Csehországnak e néven ötödik királya, Lombardia, a Velence, Dalmácia, Horváthország, Szlavónia, Galícia, Lodoméria királya, Ausztria főhercege, Lotharingia, Salzburg, Stájerország, Karint- hia, Knajna Alsó- és Felső Szilézia hercege, Erdély nagyfejedelme . . . Und so weiter... A lényeget. ÍRNOK LENKEY ERNST ÍRNOK ERNST ÍRNOK ERNST ÍRNOK ERNST ÍRNOK ERNST ÍRNOK LENKEY ERNST LENKEY (darálva) Nagy bánatunkra és megbotránkozásunkra a mi képviselőházunk Kossuth Lajos és társai által elkövetett törvénytelenségre ragadtatta magát, végül pedig a béke helyreállítására kiküldött királyi biztosunknak, gróf Lamberg Ferencnek kiküldése ellen állást foglalván... oly határozatot hoztak, amelynek következményeként királyi biztosunk egy vad tömeg által nyílt utcán megtámadtatván, kegyetlen módon megöletett ... A nemzetgyűlés nem felelős az utcai tömeg atrocitásaiért! (legyint) Folytassa írnok, a rendelkező részt kérem! „Először: Az országgyűlést feloszlatjuk...” Tovább! Másodszor: „A jelenlegi országgyűlés valamennyi általunk nem szentesített határozatát törvénytelennek és nemlétezőnek nyilvánítjuk. Harmadszor: Horváth-Szlavon és dal- mát bánunknak, báró Jellachich József altá- bomagynak alárendeljük a Magyarországon és társországai területén, valamint Erdélyben állomásozó valamennyi csapatunkat...” Tovább! „Negyedszer: Mindaddig, amíg a megzavart béke helyre nem áll, Magyarországot a hadi- törvényeknek vetjük alá ...” Elég lesz, Lenkey? (Lenkey komoran hallgat, Ernst int az írnoknak.) E legfelsőbb felhatalmazásunk értelmében kijelentjük, hogy mindaz, amit Horváthország bánja megparancsol, elrendel, elhatároz, vagy kihirdet, teljes érvénnyel bír, ezért az összes egyházi, katonai és polgári hatóságok, hivatalnokok, méltóságok és lakosok, minden rangú egyének Magyarországon, Erdélyben, vagy a kapcsolt részeken éppen úgy engedelmeskedni tartoznak bár Jellachich József királyi biztosunknak, mint ahogy a mi királyi Felségünknek engedelmeskedem kötelesek ... Elég! Dátum, aláírás! Kiadatott Schönbrunnban, 1848. október 3- án. Récsey Ádám s. k. miniszterelnök, Ferdinánd s. k. Október harmadika ... Ha még oly buzgón akartam volna engedelmeskedni a bánnak, mint amennyira nem akartam, akkor sem left volna erre módom, mert október első napjaiban seregével együtt erőltetett menetben vonult ki Magyarországról! De azt is mondhatnám, hogy sebesen futott, néhány ezer kaszás felkelő elől. . . Legyen vége e cinikus és hetyke feleselésnek! Egyenes választ kérek, ismerte-e őfelsége előbb idézett manifesztumát vagy sem? Én hivatalosan a manifesztumot nem kaptam meg... de nem tagadom, hogy a magyar újságokban olvastam. 11
