Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 2. szám - MÚLTUNK JELENE - Lénárt Andor: Az egri vár kerámiaműhelyéről
6. A szerződés akkor válik jogérvényessé, amikor azt a város részéről Heves vármegye Törvényhatósági Bizottsága, a kincstár részéről a honvédelmi miniszter jóváhagyta. A M. kir. miskolci 7. honvéd vegyesdandár hadbiztossága 1118. szám/H—1935. számú rendeletével, a Honvédelmi Miniszter 406.509/11—1935. számú rendelete alapján a fenti szerződést jóváhagyta. Eger város képviselőtestülete az állandó (kulturális ügyekkel foglalkozó) választmány és a pénzügyi szakosztály javaslata alapján a bemutatott szerződést elfogadta, s a felsőbb hatósági jóváhagyás elnyerése céljából a fellebbezési határidő letelte után Heves vármegye Törvényhatósági Bizottságához felterjesztette, amely azt szintén jóváhagyta. Tudomásul vette a képviselőtestület, hogy „a megkötött szerződés az összes jogokkal és kötelességekkel a várbeli ásatásokat vezető dr. Pálosi Ervin tanár úrra ruháztatik át”. Az egri vár kerámiai műhelye tehát 1932-től dolgozott. Ez év elszámolásáról a polgármesteri iratok között találtunk adatot. Az első (tulajdonképpen fél) évben, mint korábban említettük, jelentésében 1031,16 pengőről számolt el Pálosi. Sajnos a mesterek, munkások nevéről nem találtunk forrást. Nem találtuk meg az elszámolást az 1933. évi termelés eredményeiről sem. Az elszámolások, a várfeltárás egyéb iratai között sem akadtunk még utalásra sem. Meglepő viszont, hogy a Várásatási Bizottság 1934. évi bevételéből a kerámiai műhely csak 923,72 pengővel szerepelt. 1935-ben azonban 1693,78 pengő a kerámiából származó elszámolandó jövedelem. Az ugrásszerű emelkedés nyomára és okára egy 1936. szeptember 18-án kelt, az egri városi idegenforgalmi hivatal vezetőjének Karczos Bélának, a város polgármesteréhez benyújtott elszámolásaiból következtethetünk. Ez elszámolásból tudjuk meg először, hogy az Egervári Kerámiai Műhely — mely időközben cégjelzéses, nyomatott számlalappal is rendelkezett már — üzleti kapcsolatba lépett és szerződést kötött Gádor István I szobrászművésszel az 1935. októbertől 1936. augusztus 23-ig terjedő időre. Gádor István szobrászművész a fenti idő alatt az üzemnek 11 darab mintát adott át. Szegletes kulacs, gólyaváza, felrakott váza, virágtartó, kétfajta bonbonier (szentcsaládos és madaras), templomváza, kétféle tányérhamutartó (vár és török), sima hamutartó és bástyahamutartó mintája alapján készítették a darabokat. Ezeket a mintákat a műhely megvásárolta. Egyszer és mindenkorra az ú. n. limitár tízszeresét fizette érte. A limitár mellett az árut Gádor Istvánnak viszonteladásra rendelkezésre bocsátotta. Pálosi 1938. évi jelentéséhez mellékelt I. sz. kimutatás szerint a megvett 11 db minta limitárának összege 15,15 pengő. — Tehát a mintákért Gádor István 151,50 pengőt kapott. Az adott technikai tanácsokért és művészi vezetésért, a saját mintái alapján készült tárgyak eladása után befolyt vételár 5%-a is illette. — Az üzem 1936. szeptember 1-ig 128,50 pengő értékű kerámiát adott el. Ennek 5%-a 6,42 pengő. A helyszíni kiszállásnál Gádor naponta 10 pengő napidíjat, az útiköltséget és szállást-ellátást kapott. Az 1936 tavaszán Egerben töltött egy nap költségeit is szeptemberben rendezték; így járt ezért a napért a vasúti költséggel együtt 30 pengő. Gádor 2 kg mázat adott el a műhelynek, á 5, összesen 10,— pengőért. — Az üzem tartozása 1936. szeptember 18-án 203,80 pengő volt. A közben 1935. november 20-, december 10- és december 20-án leszállított áru értékét levonva, az elszámolás végösszegeként az Egri vár kerámiai műhelye 86,30 pengőt postautalványon eljuttatott a művésznek. Gádor István belépése az üzem művészi irányításába hasznos volt. Élő kapcsolata ideje alatt 3688,95 pengő forgalmat számolt el a gazdasági ügyeket felügyelő Eger Város Idegenforgalmi Hivatalának vezetője Karczos Béla, akinél a kerámiaáru bizománybán volt eladásra. Nincs nyoma, hogy a Gádor-korszak a szerződés lejárta után a művész személyes irányításával tovább tartott volna. Erre utal, hogy az augusztusban lejárt szerződést szeptemberben már egy új követte — új mesterrel, nevezetesen Demkó József szomolyai fazekasmesterrel. A korábban gyártott termékek mellé új, kelendőbb, olcsóbb tárgy került a műhely terméklistájára. Tiszafüredi típusú falitányérok gyártását kezdhette meg Demkó — a szerződés szerint „újra”. Ebből arra következtethetünk, hogy korábban is, a Gádorral kötött szerződés előtt is, a műhely fazekasai készítették ezt azt ajándékot. Az 1937. szeptember 1-én, Pálosi professzor és Demkó József szomolyai fazekasmester között létrejött a szerződés. Eszerint tiszafüredi típusú tányérokat készít a mester. A típusra vonatkozó követelményt úgy fogalmazták meg, hogy annak azok tekinthetők, „amelyek általánosságban megegyeznek azokkal a tányérokkal, amelyek a mezőkövesdi főgimnázium múzeumában láthatók”. Demkó, hogy munkáját megkezdhesse, 100 pengő előleget kapott Pálositól. A tányérokat darabonként 50 fiiI L_ 43
