Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 2. szám - MÚLTUNK JELENE - Lénárt Andor: Az egri vár kerámiaműhelyéről
Ez ötlet nyomán rendeztek be a kazamatalejáróban, a Setétkapu belső boltívei alatt egy mintapincét, ahol márkás egri borokat lehetett vásárolni. Jövedelmező üzlet is lett volna ez, ha az üvegkartell által szállított üvegek nem drágították volna meg a keresett bikavért és sillert. Ezért kezdtek gondolkozni egy olcsóbb vállalkozás lehetőségén, amely egyrészt anyagi bázis lehetett volna az ásatások számára, másrészt megoldotta volna az egri speciális emlékek készítésének problémáit is. — Kerámiai műhely felállítását tervezték. 1932 nyarán a vár északi bástyájának egyik kazamatájában csendben, minden feltűnés nélkül megkezdődött az építkezés. Kemencét raktak, falaztak, ácsoltak, iparművészek, fazekasok jöttek, agyagkísérleteket folytattak, fazekasműhelyt rendeztek be. Az ásatások során több egyiptomi formájú, karcsú korsót találtak. Ezt vették mintául, és megkezdték elsőként ennek a gyártását. Kiváló anyaggal dolgoztak. Hamarosan több száz egyiptomi korsó készült el. (A korabeli újságtudósító szerint „méltó edény a nagyhírű egri borok számára, és csinos, ízléses emlék is”.) — De készítettek hamutartókat bástyadíszítéssel, a minaret kicsinyített figurájával, levélnehezékeket, söröskorsókat is. A nyár közepén az EGER újság tudósítója mintegy előzetesként arról tudósított, hogy a piacon hamarosan megjelennek az egri vár fazekasműhelyének kitűnő készítményei, „s az idegeneket szépen motivált korsókban várja a nemes bikavér a kazamata mintapincéjében. Bizonyos, hogy a közönség hamar megszereti ezeket a praktikus és szép holmikat, úgyhogy rövid idő múlva terjeszkedhet is a műhely, amely hivatva van a kazamaták feltárásának elégséges anyagi bázist biztosítani.” Ilyenformán az Eger várában készült kerámia, amelyet félig-meddig a szükség teremtett meg, „rövidesen ismert márka lesz ebben a műfajban”. Megindult tehát, és 1932 őszétől már eladásra termelt a műhely. Az 1932. évi bevételi elszámolásban a várásatás vezetője „kerámiai tárgyak eladásából” 1031,16 pengőt szerepeltetett. A várfeltárás történetének elejétől kezdve akadályozó tényezője a várdomb rendezetlen, zavaros, kuszáit tulajdoneloszlása. A Kálvária-domb a stációkkal az érsekségé. Az utak gondozása, világítása a város feladata. A kazamatarendszer ügyeiben a föld alatt a Várásatási Bizottság szabadon intézkedett. De ha kilépett a föld alól a föld feletti területre, az már részben a kincstáré volt, és attól vagy az érsektől kellett engedélyt kérnie a munkára. így a székesegyház romterülete is az érseké volt. — Az omladozó falak miatt viszont a városhoz panaszkodtak. A falakon kívüli terület a falakig felnyúló fundusokkal magánterület volt. Közvetlen a falak tövének tulajdona tisztázatlan. E zavaros helyzet részbeni tisztázására szolgált többek között az a szerződés, melyet 1934-ben a város polgár- mestere, Trak Géza és a honvédkincstár képviseletében Vámos Béla tábornok írt alá. A szerződés megjelölt célja: a kerámiai műhely számára használt, a kincstári területen levő terület és helyiségek bérletének tisztázása, rendezése volt. A műhely és raktára ui. (a kazamata- alagút) a falak azon része alatt húzódott, ahol a kaszárnya raktárai és istállói voltak fent. A bérleti szerződést az alábbi feltételek mellett kötötték meg: 1. A kincstár bérbe adta á városnak a kizárólagos tulajdonában volt, az egri 651. sz. telekkönyvi betétben 5295/1. hrsz. alatt felvett 200 négyszögöl nagyságú ingatlanrészt, kerámiai műhely céljára; a várásatásokkal kapcsolatos háziipari emléktárgyak előállítására, 1933 január 1-től 1943. évi december 31-ig terjedő időre. A bérbe vevő város az „úrijog elismerése fejében” évente egy aranypengő bért fizet, előzetesen, minden év január 5-ig a honvédelmi minisztérium 109.902. számú csapatbevételi csekkszámla javára. A kincstár a bér megállapításánál azt vette figyelembe, hogy a kerámiai műhely jövedelmét az egri vár ásatási költségeire fogják fordítani. — Ha azonban az ásatásokat befejezték, vagy más ok miatt a műhely jövedelmét nem az eredeti kutatási célra fordítják, a kincstár fenntartja magának a jogot, hogy az évi bérösszeget belátása szerint megfelelően emelje, illetőleg a várossal erről új szerződéses megállapodást kössön. Annak megállapítása, hogy az ásatásokat befejezték-e, vagy a műhely jövedelmét nem a szóban forgó kulturális célra fordítják, a honvédelmi minisztérium hivatott „közegeinek jelentése alapján” történik. Ezért a szerződés szerint „a honvédelmi igazgatás a városi közegekkel karöltve jogosult a mindenkor folyó munkálatokat ellenőrizni, illetve az ügyvitelére betekintést szerezni”. 2. A bérbe vevő kötelezettséget vállal, hogy az említett területet bekeríti, és az építményeket karbantartja. 3. A szerződéssel kapcsolatos illetékeket, valamint a műhely után kivetett adót és a közüzemi díjakat a bérbe vevő fizeti. 4. A területen épített épületek minden térítés nélkül azonnal a honvédkincstár tulajdonába mennek át. Ezeket a szerződés lejárta után a kincstár a bérbe vevő költségére eltávolíttathatja. 5. A bérleti jog harmadik személyre való átruházása csak a kincstár előzetes hozzájárulásával lehetséges. 42
