Hevesi Szemle 8. (1980)

1980 / 2. szám - MÚLTUNK JELENE - Pásztor Emil: 1849 első hónapjai

tudta magát seregével úgy megszerettetni, mint honfitársa, Bem, Erdélyben. Ellenkezőleg: heves vérmérsékletével számos ellenséget szerzett magának, mindenkivel szemben megnyilvánuló, csaknem beteges bizalmatlansága pedig felkeltette hadtestparancsnokainak az övéhez hasonló, de őellene irányuló bizalmatlanságát. Heves természete miatt veszett össze hamarosan Perczellel, Görgeyvel pedig már az első személyes találkozás alkalmával. Titkolózása odáig ment, hogy haditerveit még a kormánnyal sem volt hajlandó közölni.” (Századok, 1961, 546. lap.)

Néhány nappal Windischgraetz kápolnai győzelme után

I. Ferenc József császár kiadta — március 4-én — az úgynevezett összbirodalmi alkotmányt, abból az alkalomból, hogy „fegyvereinek diadalmas előmenetelei Magyar- országon az egységes Ausztria újjászületésének nagy munkáját, mit életföladatává tőn, megállapíttatásához közelebb vitték”.

Ez az önkényes alkotmány a 71. pontjában kimondta, hogy „Magyarország alkotmánya, amennyiben az új alkotmánnyal össze nem fér, hatályon kívül tétetik”. Vagyis a császári ház Magyarországot be akarta olvasztani az osztrák birodalomba, teljesen megszüntetve hazánk önállását és törvényes jogait.

Hogy — Kossuth szavaival szólva —■ „e nemzetet az élő nemzetek sorából kitörülni nem könnyű dolog”, azt ugyanezekben a napokban Damjanich tábornok szolnoki támadása és győzelme bizonyította a világnak. „E harcnak — írja Szeremlei —, mely a legnagyobb győzelem volt, melyet fegyvereink ekkorig az osztrákok ellen vívtak, Dembinski terve szerint célja volt tüntetni, mintha a magyar főerő Szolnoknál akarna mozdulni, mialatt Dembinski a valódi főerővel a gyöngyösi vonalon tört volna Pest felé. Az ősz lengyel a szerencsés sikert fényes elégtétel gyanánt tekinté az utóbbi napokban ócsárolt, s az ő titkolódzásai miatt csakugyan érthetetlen tervei javára, s felszól?fá Kossuthot, hogy ne akassza meg győzelmes működésében, s adja vissza neki a ve- zéri botot. De hasztalan.”

A Kossuth által kinevezett új fővezér, Vetter Antal, magyar volt, de — mint sokáig császári szolgálatban álló főtiszt — a magyar nyelvet csak törve beszélte.

Vetter új támadótervének az volt a lényege, hogy Görgey a maga hadtestével a tiszafüredi táborból a tiszántúli részen fölmegy Tokajig, ott átkel a folyón, azután Miskolc és Eger táján foglalkoztatja az ellenséget, míg Vetter három más hadtesttel Szolnoktól délre, Cibakházánál kel át a Tiszán, hogy Nagykőrös felé vonulva törjön előre a főváros irányában.

Vetter március 15-én érkezett a főparancsnokság átvétele végett a törökszentmiklósi táborba, ahol Damjanich, Aulich és Klapka hadtestei összpontosultak. Az ellenség főereje a Cegléd—nagykörös—-kecskeméti vonalon várakozott. Vetter főhadiszállása március 16-án már Cibakházán van. Ittt a megállapított terv szerint a Klapka- hadtest és a Damjanich-hadtest 18-án, Aulich Lajos hadteste pedig 19-én kel át a Tiszán. Az egész sereg sűrű ködben nyomult előre Nagykőrös felé. Vetter a városhoz közeledve, a támadás folytatására adott parancsot, Damjanich azonban ezt kockázatosnak minősíti, részben a feneketlen sár, részben pedig amiatt, hogy ha vállalkozásuk nem sikerül, akkor a sereg háta mögött csupán egyetlen híd áll rendelkezésre a visszavonuláshoz. A következő éjszakára még ott ütnek tábort, de másnap — mivel Aulich is csatlakozik Damjanich véleményéhez — Vetter visszaparancsolja a sereget a Tisza mögé. 22-én a Klapka- és a Damjanich-hadtest ismét

Törökszentmiklósra, az Aulich-hadtest pedig Mezőtúrra vonul.

Közben a külön működő Görgey-hadtest már Miskolc tájáig jutott, s úgy látszott, hogy a Miskolc—Eger— Gyöngyös vonalon valósulhat meg végül is a rég várt nagy ellentámadás Pest és Buda, azután az egész ország felszabadítása céljából. A magyar hadvezetés úgy döntött, hogy Cibakházánál csak tüntető csapatok maradjanak (az ellenség félrevezetésére), minden más erő Heves megyében egyesüljön, és innen az eredeti haditerv szerint indítsák meg nyugat felé a döntő támadást, amelyben Görgeynek legutóbb már a Tárnáig előretört csapatai haladhatnak az élen. Klapka, Aulich és Damjanich hadtestei március 25-én megérkeztek Tiszafüredre, s itt, a folyón átkelve, csatlakoztak Görgey hadtestéhez.

Március vége felé Vetter súlyosan megbetegedett. Ekkor Kossuth Görgeyt nevezi ki a honvédsereg főerőinek helyettes parancsnokává. Ez március 30-án történt, az Egerben — az érseki palotában — tartott haditanácson, amelyen Kossuth és Görgey mellett Damjanich, Aulich, Klapka s a magyar honvédség más vezetői is részt vettek.

így most Görgey Artúr főparancsnoksága alatt indulhatott meg a tavaszi hadjárat. Dembinskinek Kápolnánál megrekedt előnyomulása és Vetternek Damjanichcsal együtt vezetett cibakházi—nagykőrösi próbálkozása után ez a harmadik általános támadás végre sikeresnek bizonyult.

Görgey hadereje mintegy 50 ezer emberből s 180—190 ágyúból állott. A vele szemben működő ellenséges haderő számra nézve valamivel nagyobb volt; Schlick hadteste a Galga és a Zagyva völgyében foglalt állást, Jellasics pedig Cegléd és Gödöllő között.

Március 31-én Görgey a következőképpen állította fel csapatait: eddigi saját 7. hadtestét Gáspár ezredes vezénylete alatt Hatvan felé indította, az 1. hadtest (Klapka vezetése alatt) Nagykáta felé vonult, míg Damjanich

3. hadteste Jászberényig nyomult előre. Aulich a 2. hadtesttel a harcvonal mögötti tartalékként, ennek változásai szerint intézte mozdulatait.

Április 2-án, a hatvani ütközetben megszületett a magyar sereg első diadala. Szeremlei megjegyzi e nagy nap eseményeivel kapcsolatban:

„A hadjárati tervet azon régi alapeszme szerint, hogy előre kell menni, Klapka, Görgei és Bayer közösen készítették. Az események éltető lelke, a harcok vezérlő szelleme azonban maga Görgei volt, ki, mióta dicsvágyának a fővezérség elnyerésével elég tétetett, egészen elemében vala, s minden erejét megfeszíté, hogy a fényes polcon katonai képességei számára örök nevet vívjon ki. Az eddigi határozatlan és ingatag vezéri intézkedéseknek rögtön végük szakadt. Görgei a rég óta kitűzött és mindenki által helyeselt irányban, gyorsan és összes haderejét kifejtve akart előre nyomulni. A hadsereg már kineveztetése előtt megnyugodott az ő fő- vezérségében, s a rendkívüli férfiút, kinek vezéri láng- eszében vakon bízott, s ki rendkívüli jellemével és katonai szigorával tiszteletet és hódolatot ébresztette benne, reménnyel és lelkesültséggel látta a hadak élére állani.”

Kossuth és Görgey között ekkor még nem éleződtek ki azok az ellentétek, amelyek részben politikai nézet- különbségeikből, részben egyéni hiúságukból származtak. E nagyszerű napokban szinte semmivé lesz az egymással szemben való féltékenységük és gyanakvásuk. Kossuth maga is ott van a táborban, és látva a seregnek Görgeyt körülvevő lelkesedését, ezt írja jelentésében a

39