Hevesi Szemle 8. (1980)

1980 / 2. szám - MÚLTUNK JELENE - Pásztor Emil: 1849 első hónapjai

fölfedezni, s nem vették jó néven tőle, hogy a kormány intézkedéseit nemegyszer erősen bírálta. Viszont Görgey mellett szólt az, hogy októbertől februárig seregét az osztrákok harapófogójából megmentette, jó fe- gyelmű, harcra kész sereggé edzette, s hadmozdulataival a legnehezebb körülmények közt tartotta távol Debrecentől az ellenséges főerőt.

Egységes honvédsereg nem volt eddig, hanem egyes seregek működtek külön-külön, a kormány által irányítva ugyan, de azért meglehetős önállósággal. Most elérkezettnek látta a 'kormány 'az időt arria, hogy szervezetileg és működésében egységesebb hadsereget hozzan létre. Az új beosztás szerint Klapka serege lett az 1. hadtest, Perczelé a 2., Damjaniché és Vécseyé a 3., Hadik ezredesé a 4., Gál Miklósé az 5., Bemé a 6., Görgeyé a 7., a komáromi sereg alkotta a 8. hadtestet, a péterváradi pedig Bezerédi ezredes osztályával együtt a 9.-et.

Görgey seregének tisztjei nehéz szívvel fogadták a kormány intézkedését. Szeremlei Samu az 1860-as években így ír erről:

„A tisztek (...) egyáltalán nem vették közönyösen, hogy a vezér, ki nekik szemökfénye, ki három hónapon át már az ország főerejének volt parancsnoka, egy idegennek alárendeltetik, s hogy 15—16 ezer főnyi hadseregük egyszerűen »16. hadosztályának nyilváníttatik, annyival kevésbé, mert azt, a kinek javára e megaláz- I tatás céloztaték, t.i. az új fővezért legfeljebb csupán nevéről ismerték, de hadvezéri képességéről nem, sőt ezt első föllépése után, melynélfogva Klapkát szerintük a legalkalmatlanabb időben, s kézzelfogható ügyetlenséggel rendelte vissza Miskolcra, azonnal kétségbe is vonták.”

Mészáros, aki széles látókörű, józan ítéletű, igen becsületes és tiszteletre méltó katona, de nem jó hadvezér volt, a fiatal Görgeyvel szemben — aki a szabadságharc idején még csak harmincegy esztendős — érezhetően az öreg Dembinski pártján van.

Milyen hadi események előzték meg február közepén a kápolnai csatát? Február 13-áról Szeremlei a következőket jegyzi föl:

„Pillér ezredes Görgey tábornok egyik hadosztályával Deym vezérőrnagyot (Schlick utóhada) Szénnél Torma megyében utolérvén, hajnalban véletlenül [= váratlanul] megtámadja, s vad futásba bonyolítja. Deym vesztesége 160 ember holtakban és sebesültekben.

Dembinski tábornok s fővezér a Beje felé húzódó Schlick es. tábornok zömét (Kriegern-dandár) Tornaijánál a Kazinczy-osztállyal d.u. megtámadja. Hosszas eredménytelen ágyúzás után a magyar balszárny hátranyo- matik. Schlick ekkor üldözéshez lát, de a honvédektől visszaveretik, mire azonban Deymot segítségül nyeri, akkorára Dembinski már visszarendeli Putnokra csapatait.

Dembinski helyesen gondolta azt, hogy Schlicket nem Kassán, hol megállani nem fog, hanem Tornaiján lehet elfogni és megsemmisíteni, s e célból rendelte vissza Klapkát Kassáról. Azonban midőn Tornaijánál febr. 13- án mégis csak a Kazinczy gyönge osztályával intéz támadást, mit ezelőtt pár nappal Klapka visszahívása nélkül is sokkal alkalmasabb időben megtehetett volna, s midőn Kazinczy visszahívása után Klapkát, ki Putnok- nál tétlenül állott, nem előre, hanem Miskolcra hátra rendeli: kétségbevonhatatlanul elárulta, hogy terve kiviteléhez sem kellő elhatározottsága nem volt, sem a legjobb időt fel nem használta. Sohlick eképp annyi fölényt nyer, hogy végre Dembinskinek kellett félnie, hogy megtámadtatik, minek következtében Guyon és Pöltenberg osztályát Sajó-Szent-Péterre, Aulichét Szikszóra rendeli, hogy Schlicket visszaverhesse, s minden utóbbi osztályoknak reggeltől estig harci rendben, éhen szom- jan kellett várakozniok állodásaikban. Schlicknek azonban esze ágában sem volt a támadás, s kellemesen érezte magát, midőn febr. 15-én minden háborgatás nélkül megszállta Rimaszombatot, s ott magát Windischgraetz csapataival összeköttetésbe tehette.”

Annak a hátránya, hogy Schlick egyesülni tudott Windischgraetz csapataival, hamarosan megmutatkozott Kápolnánál. Itt február 26—27-ón találkozott egymással az osztrák sereg (mely a csatát kezdte) és a Dembinski főparancsnoksága alatt álló magyar sereg. A Schlick csatlakozása folytán számbeli fölényben levő osztrákok érzékeny veszteséget okoztak a magyaroknak a kétnapos nagy csatában, de korántsem akkorát, mint amilyenről Windischgraetz küldött gyors jelentést a császárnak. „A lázadócsordákat — írta neki — Kápolnánál iszonyú mennyiségben találtam föl, szétszórtam és legnagyobb részt megsemmisítvén, a maradék a Tiszán keresztül menekült. Remélem, hogy néhány nap alatt Debrecenben leszek, s a pártütés fészkét hatalmamba kerítem.”

Mik voltak Dembinski elképzelései á kápolnai csata előtt?

Kossuthnak ismételt biztatására szánta rá magát Dembinski, hogy február végén vagy inkább március elején megtámadja az osztrákokat. Az volt a terve, hogy a harmadik hadtestet Damjanioh és Vécsey vezetésével „tüntetésre” küldi Szolnok—Cibakháza felé, míg ő maga az első, a második és a hetedik hadtesttel Eger—Gyöngyös irányában lendül támadásba. E három hadtest nyomuljon előre a Tárná vonaláig, s ott várja meg, amíg Damjanich Cibakházánál a Tiszán átkelve, elfoglalja Szolnokot, és onnan gyorsan előrehaladva, összeköttetésbe lép a fősereggel, hogy azután együttesen támadjanak az osztrákokra.

A harmadik hadtest azonban sokára érkezett meg Szegedről és Aradról Szolnokhoz, úgyhogy Dembinski csak február 26-án közölhette Damjanichcsal és Vécseyvel a tüntetésre vonatkozó parancsot. S amíg készülődött a szolnoki tüntető hadművelet, melynek hatásait Dembinski meg akarta várni, az ellenség már nagy erőkkel közeledett a Tárná vonalához, így az osztrák sereg támadott előbb, sőt annyira meglepetésszerűen, hogy Dembinski csak jó néhány órával az első ágyúlövések után érkezett a harcok színhelyére.

Súlyosbította Kápolnánál a helyzetet az, hogy Dembinski a végtelenségig titkolózott, s előre még az alvezé- reit sem avatta be terveibe. Még azt sem közölte velük, hol vannak, merre menetelnek a szomszédos hadosztályok. Pedig Görgey váltig sürgette, hogy tárja föl terveit. Február 25-én például írásban kérte: „Hogy a mai napról érkezett parancsot mentül helyesebben lehessen végrehajtani, a hadsereg főparancsnoksága fölkéretik ide tudomásul közlésére azon felállításnak, amelyet február 26-án Klapka fog elfoglalni... Nehogy a 7-ik hadtestbeli valamely hadosztály számára oly állomások tűzessenek ki, melyeket már az első vonalban levő had- tesDfoglalt el.”

Dembinskit február 26-án olyan váratlanul éri Kápolnánál az ellenséges támadás, hogy amikor Egerből a harc színhelyére siet, fejvesztettségében elmulaszt intézkedni a hátul levő hadosztályok előrevonásáról. Így ezeket csak részben tudja felhasználni a kétnapos ütközetben. A 27-ére virradó éjszaka Görgey maga kénytelen Dembinski rendeletével Mezőkövesdre nyargalni, hogy Guyon

37