Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 2. szám - MÚLTUNK JELENE - Sereg József: Vak Bottyán János generális
'Fölgyűlve azután Rába mellyékire, Szállá Szentgotthárdnak híres mezeire, Országunk-prédáló rácokat ott vere, El-bé Stiriába üldöző fegyvere. Sőt Becsnek alját is ő mind fölnyargalá, Sok derék városát tűzben bocsáttatá, Hogy pusztulásainknak bosszúját állaná, Onnénd bő szerdékkel téré ismét alá. így lön németnek szorongattatása, Mordályégető rác kardra hányatása. Hangozék Stiria siralmas nótája És Ausztriának szörnyű bódulása ... ... Bottyán apánk pedig Rustnak városában Az sok főtisztekkel ezekért vígságban Lön az harcok után, jó rusti borában Vígan iszik vala virágos kupában ... Az 1706-os esztendő első hónapjában a Dráva vidékén támadt újabb bonyodalom. A rácok, áttörvén a Dunántúlra, dúltak és fosztogattak. Gyors segítséget kellett nyújtani az öreg Hellebront János ezredesnek, hisz ez Herbstein csapatai támadásától Bottyán várát sem tudta már megvédeni. Az ellenség nem merte Bottyánt szemtől szembe megtámadni. Bottyán a Balaton és a Duna között erős végvonalat húzott, az ellenség nem mert ezen áttörni, hanem önként visszavonult Szlavóniába. Ilyenformán Bottyán vára is felszabadult. Rövid, pár hónapos fegyverszünet következett (1706. április 15-től június 30-ig). Bottyán Hont megyei birtokaira ment gazdaságát rendbe szedni, és feleségül vette Bercsényi Miklós rokonát, Forgács Julianna grófnőt. A fegyverszünet csak ideiglenes volt, közben Bécs- ben a kuruclázadás felszámolására készültek, új főparancsnokot neveztek ki, Stahrenberg Guidó személyében. A császár-király kívánsága: „Kövessen el mindent, hogy vadászatomat el ne rontsák a zsiványok”. Az új főparancsnok nagy ügybuzgalommal fogott munkához, Sopron mellett, a Fertőtől az osztrák határig, erődvonalat épített, ám hiába, augusztus 18-án és 19-én, Bottyán kétnapos, győztes harcban megsemmisítette az erődvonalat. Még be sem fejezte ezt a vállalkozást, máris új feladata lett, a kurucok által ostromlott Esztergomtól távol kellett tartania a várba szorult németek segítségére özönlő felmentő császári seregeket. Bottyánnak köszönhető, hogy szeptember 14-én Rákóczi zászlaját Esztergom büszke bástyáin csattogtathatta a szél. Az 1706-os esztendőben a Dunántúlon áldatlan állapotok keletkeztek. Bottyánt a szabadságharc forgása más területre szólította, s míg ő távol volt, az Andrássy fivérek kezén veszendőbe ment ez a darab ország. Stahrenberg és Heister több jelentős sikert arattak és Kőszeg várát is visszafoglalták. Bár november 6-án és 7-én, Bottyán két hűséges katonája, Bezerédi és Béri Balog Ádám szétverte Győr-vár mellett a labanc főerőket, de az Andrássy fivérek a győzelmet kihasználni nem voltak képesek. November 14-én Bottyán megkapta a kinevezést, Dunántúl kormányzója lett, feladata a terület biztosítása a kurucok számára. Az ellenség jelentős erőkkel rendelkezett. Stahrenberg Miksának 10 000, Rabutinnak 12 000, Pálffynak is jelentős számú hadsereg állt rendelkezésére. Az ellenség ke- gyetlenkedett. A dunántúli nép nagyon sokat szenvedett, és titokban Bottyánt várta. így hát nem késlekedhetett soká. 1706. december 14—15-én, a karvai sáncnál átkelt és megindította a nagyszerű dunántúli hadjáratot. Az ellenség mintegy 25 000 fővel, három tábornokkal és 22 generálissal rendelkezett a területen. A Lajta, a Duna, a Dráva vonal a császáriak kezén volt és német őrség tanyázott Győr, Komárom, Pozsony, Kőszeg és Székesfehérvár erősségeiben. A kurucoké csak Pápa és az öreg Simontornya volt. A katonaság is kevés számú, szétzüllött, gondozatlan had. Bottyánnak ösz- szesen alig 10 000 fő az ereje, de mögötte állt a Bakony rengetege, és haderejét a nép szeretetével egészítette ki. 1707 a legnagyobb hadjárat esztendeje. Az első két hét eredménye a kóbor rácok gyászos futása, Kőszeg, Szombathely visszavétele. Vas, Győr és Sopron megyét megtisztította és a hatalmaskodó, zsarnok és gyáva kuruc tisztet, Cirákit, Kapuvár feladóját fogságba vetette. A két Andrássyt átküldte a Dunán, így egyedül maradt a Dunántúlon és hozzálátott a sérelmek orvoslásához. Az ellenség azonban hamarosan Bottyán megsemmisítésére indult, noha meggyőződhetett már arról, hogy ellene nagyon nehéz volt harcolni, hiszen Bottyán parancsának, bármilyen súlyos is az, engedelmeskedett a nép. A falvakat kiürítették, az élelmiszert elvermelték vagy felgyújtották. A német sem élelmet, sem nyugalmat nem talált. A lakosság a Vértes és a Bakony rengetegeibe húzódott, Bottyán taktikája a kiéheztetés és az állandó nyugtalanítás. Portyázó csapatai minden Ausztriából jövő élelmiszerszállítmányt elfogtak. Nem volt könnyű Simontornyát megtartani, mert télen a mocsarak befagytak, és a vár fő erősségét a megközelíthetetlenség jelentette. Az ellenség Bezerédi és Bottyán csapatai közé szorult, nem sikerülhetett a vállalkozása, és Rabutin sem tudta Csobánc várát elejteni, pedig mindössze körülbelül 100 fő védte a rozzant erősséget. Rákóczi a szabadságharc gazdasági fedezetéül „libertásának nevezett rézpénzeket hozott forgalomba. Az értékét ennek az új pénznemnek fönntartani nagyon nehéz volt, különösképpen a vagyonos, birtokos nemesi réteg ellenállása miatt. Bottyán megkísérelte a libertás védelmét, de elkeseredetten kellett megállapítania, hogy éppen a nemes urak azok, akik semmibe vették a fejedelem pénzügyi intézkedéseit. Bezerédi megrágalmazta, Bakonyban nevelkedett senkinek nevezte, s ez a senki Vak Bottyán végig kitartott Rákóczi mellett. Mint mondta: „Ezután is megmutatom utolsó vérem cseppjéig, igaz szeretetemet hazámhoz”. Bezerédi viszont áruló lett. Az 1707-es esztendő Győr vidékén okozott néhány kellemetlenséget. A Bottyán által idehozott 3000 hajdú éjszaka végrehajtott támadása nagy zsákmányokat eredményezett. A harc váltakozó eredménnyel folyt. Szombathelyt Stahrenberg foglalta el és prédálta fel, míg Bottyán Bécs alól 1500 marhát hajtott el. 1707 októberében a kurucok Sopron ellen vezettek nagy portyát, régi Bottyán-módra. 459 labanc esett áldozatul, 100-nál több tiszt és altiszt fogságba. Ezzel véget is ért egyelőre Bottyán dunántúli dicsőséges győzelemsorozata, új területre, a Vág vonalára kellett mennie, a másik Stahrenberg ellen harcolni. Helyébe három kuruc tábornok jött a Dunántúlra: Eszterházi Dániel, Andrássy István és Bercsényi Miklós. Hárman majd csak megfelelnek egy Vak Bottyánért. Bottyán 1707-es dunántúli hadjáratának eredménye az ellenség veszteségével mérhető. A német 7000 főt hagyott a csatamezőn és kiszorult a Dunántúlról. Pálffy János, Rabutin és Stahrenberg jól képzett császári hadvezérek szenvedtek vereséget. Bebizonyosodott tehát, hogy az öreg hadfi nemcsak gyors rohamozó portyázáshoz ért, de mester az összefüggő hadműveletek vezetésében is. Viszont itt is fő ereje a néppel való szoros kapcsolata volt. Rákóczi nagyon fontos feladattal hívta 33
