Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 1. szám - IRODALOM, MŰVÉSZET - Cs. Varga István: Szergej Jeszenyin
pár...” A központi nőalak, Sagané, átváltozásokon megy át. Lála olyan szép, hogy nincs rá szó, szerelemről dalol a mesés Seherezádé. Az átlátszóan tiszta versek mentesek a lelket perzselő, szikkasztó szenvedélyektől. A ciklus a perzsa líra alapvonását őrzi: a romantikus emelkedettséget. A költő célja a tartalmi árnyalás, hitelesítés. Fennkölt érzések áradnak a versbe. A lírai hősnő „Arca olyan, mint a SAGANÉ, TE ENYÉM Sagané, te enyém, Sagané! Vagyok északi vándor Iránban, csupa zöld a mező a hazámban, süt a hold a rozs árja közé. Sagané, te enyém, Sagané! Vagyok északi vándor Iránban, s a honomban a hold karikáz, kerekebb csoda, mint e Siráz, látnál gyönyörűt te Rjazányban. Vagyok északi vándor Iránban. Csupa zöld a mező a hazámban, csupa szőke kalász a hajam, no ciháid, Sagané, sziláján, tépázd, s a kezed nyoma fájjon. Csupa zöld a mező a hazámban. Süt a hold a rozs árja közé, képzeld el a szőke hajamról, miféle? Szívem haza gondol, csak meg ne szakadna belé, süt a hold a rozs árja közé. Sagané, te enyém, Sagané! Hideg északon él a hűség, aki, mint te, olyan gyönyörűség, száll sóhaja errefelé ... Sagané, te enyém, Sagané! (Weöres Sándor fordítása.) * t ____ _____________________________________________„ „t'i h ajnalok”. Sagané, a gyönyörű perzsa lány, a batumi körúton sétál illatozó rózsák, trópusi fák, fényes pálmák között. A háttérben, a kéklő tengeren túl, a Boszporusz. Itt született a jeszenyini lírában élő Kelet. Csak tényszerűen fontos, hogy amint a Csavargó szerelme ciklus mögött Avguszta Miklasevszkaja áll, a Perzsa motí- j vumok mögött, a költői megújulás magaslatán, Sagané Tálján. Az élményeket érlelte az ünnepélyes Tiflisz, elmélyítette a barna, pakurafüstös Baku. Az olajkutak modern, fejlődő nagyvárosa őrizte Kelet maradványait: a kék tengerre néző háztetők csapatát, a hennával dolgozó utcai borbélyt, a müezzin elnyújtott dalát, a dőlt vitorlával suhanó hajókat. A geográfiai tér minősége erőteljesen gyönyörködtető funkciót kap. Poetizáltan jelennek meg az emberi élet teljességét biztosító gondolati, érzelmi tartalmak. A rózsa minőségj elölő, jellegadó képe a ciklusnak. A nőalakot is hagyományosan alkotja meg, rózsakertben ábrázolja az első versben és a ciklus záró mozzanatában, amikor „rózsát ölel át a csalogány”. Rózsák futnak a perzsa mezőkön, rózsák borítják a szerelem küszöbét, szépségükkel versengve mérkőznek Kelet lányaival. Csupa rózsatáj, rózsakert ez a verses világ. Szádi Gulisztán- jára emlékeztet, amelynek jelentése „rózsavirág”. A rózsamotívum változva, variálódva vonul végig az egész cikluson. Keleti szín és illat árad a tradicionális kellékből. Szakrális jelentőségűvé válik a rózsa: a természeti szépség jelképe, a szerelem szimbóluma a keleti mesterek szellemében. Jeszenyin Puskin örökségét folytatja a Kaukázusban. Sokat forgatja F. Kors akadémikus könyvét, A X—XV. század perzsa lírikusai című antológiát, amelynek előszava Goethét idézi a perzsa költők dicséretére. Szádi is megerősíthette abban, hogy a rész és egész dialektikája szerint filozófiai tétel: a költő mennél jobban kifejezi népének nemzeti karakterét, lelkiségét, annál inkább a világ népeinek közkincsévé válik költészete. Nevek és alakok idézik a keleti valóságot. Képzetek társulnak, új jelentések táguló holdudvara, árnyalatok, változatok adják a keleti színezet forrását. Háfiz neve lírájának szépségét jelzi, Szádi a költői egyszerűség és bölcsesség jelképe. Ruminál a virágok beszélgetése, a rózsa és a csalogány alakja vált ki színpompás, emocionálisan telített képzeteket. A hagyományos perzsa motívumok, a csalogány, hold, rózsa, karaván, ciprus, fuvola, a keleti- ség hátterét érzékeltetik, egyben elmélyítik a szerelmi témakört. A kutatók többsége azt vallja, hogy a Perzsa motívumok versei nem átköltések, nem szabad variációk: Jeszenyin nem utánoz, keveset kölcsönöz, verseiből hiányzik a keleti archaizmusok tömörsége. Jogos a kérdés: ha csak a negáció oldaláról közeledünk a perzsa hatás problematikájához, akkor hogyan értelmezzük a végeredményt, a perzsa költészettel való kölcsönhatás révén létrejött harmonikus szerelmi ciklust, Jeszenyin „keleti ciklusát”? Sok párhuzamot lehet felállítani Jeszenyin és Háfiz, Szádi, Khajjám, Nizámi stb. között. Az orosz hatást figyelembe véve még szélesebb a vonatkozási horizont: Sirjájevec, Puskin, Lermontov, Gyerzsávin, Bátyuskov is beletartozik. Khajjámnál és Jeszenyinnél például az élet rövidsége, múlandósága az ékességszomjas szépségvágy és a szerelmi boldogságkeresés kiváltója. A perzsa és orosz lírán túl a népköltészet, a folklór és az európai reneszánsz költői is hatottak a ciklus kialakulására. A döntő mégis az, hogy Jeszenyin saját Perzsiát alkot versben. Nem stiluseklekticizmus, hanem egy szerves, egységes mű jött létre. Bár bizonyos stílusrétegek kimutathatók, mégis fontosabb az elbeszélő köznyelvtől a romantikus stílusjegyekig terjedő skálánál az eredetiség mélységdimenziója, sajátos minősége, esztétikai értéke. A tematikus filozófiai gondolatok elvezetnek Rudaki, Babura költészetéhez is, bizonyítva, hogy a keleti filozófia és líra sem a feledés, hanem a megőrző emlékezet folyója. A ciklus kettős, perzsa és orosz világa párhuzamként húzódik végig a verseken. Az olvasó emlékezetét nem lehet kiiktatni a műélvezésből, kizárni az elemzésből. Gazdagabb az olvasmányélmény, ha a költő felől is megtanuljuk olvasni a verseket. A Kocsmás Moszkva, A fekete ember motívumai, a 20-as évek elejének szerelmi lírája is gazdagítja az elemzés szempontjait és a műélvezést. A kettős világ legfőbb ellentéte, Perzsia és Oroszország így válik teljesebbé, érthetőbbé. Ellentétek sorában érvényesül az asszociációgazdag párhuzam: teaház — kocsma. A teaház perzsa gazdája „kerekvállú”, az orosz ember „szélesvállú”. A perzsa lányok „alakjuk mozgásával”, az orosz lányok „egyenes alakjukkal” igé- zik a költőt. Néha a perzsa jellemzés feltételezi a hiányzó orosz karakterizálást, minősítést is. A képzelet pótolja a jellemzés kimondatlan mozzanatait. Vannak olyan motívumok, amelyek régtől kísérik a jeszenyini versvilágot, a ciklusban mégis a perzsa jelleget erősítik: csalogány, hold. A csalogány teljes egészében a perzsa színezethez kötődik, a hold azonban kettős jellegű. A Per0
