Hevesi Szemle 7. (1979)
1979 / 2. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Losonczi Miklós: "Magyar tájak" a Nemzeti Galériában
Somogyi Győző: Csepel (szita) 95x50 cm FORRÁS ÉS KERESZTMETSZET Végvári Lajos a Magyar tájak harmadik biennálé- jának katalógusában elemzi a tájkép előzményeit, mely a festészet állandó műfaja a reneszánsztól napjainkig, mind a külföldi, mind a hazai képírás gyakorlatában. Csúcsait is jelezhetjük, a XVI. századi flamand tájkép, az impresszionizmus és nálunk Munkácsy, Paál László, Egry művészete, avagy Vásárhely, Nagybánya ilyen irányú elkötelezettsége. Minden időben, de jelenleg még inkább a tájikép a nemzeti, népi öntudat része, a patriotizmus megnyilvánulása művekben. Petőfi írta: „Legszebb ország hazám az öt világrész nagy területén”. Tájképfestészetünk ezt a lírai kinyilatkoztatást igazolja évszázad óta. Remekművekkel is, elég ha Tornyai, Nagy István, Szőnyi, Csontváry, Egry alkotásait idézem. Most gyorsul ez a képi bizonyítás. Elsősorban azzal, hogy a hazai táj minden szögletét festészetté transzponálja. Régebben a magyar tájfestészet Nagybányára, a Balatonra, a Dunakanyarra és Vásárhelyre, Szolnokra korlátozódott. Ma egyre inkább minden rögöt, zsombékot megszentel a festői gondolat. Ez a terjeszkedés számottevő a jelenlegi összegezésben, hiszen festmények, grafikák örökítik meg Fonyód, Göd, Tihany, a Bakony, Békés, Nógrád, a Hortobágy, Veszprém, Sopron, Szeged-környék, Szentendre, Nagymaros, Mártély, Vásárhely, Fertőrákos, Ecser, Tokaj, Csepel, Érsékvadkert, Borsodná- dasd, Eger, Bélapátfalva karakterét, ami mindenképpen gazdagodás, arról nem beszélve, hogy tágul, bővül, finomodik a realizmus skálája is az őrzött és újított képi eszközökkel. A HALADÁS IRÁNYA Patay László olyan, itt-ott fénnyel áttört felhőtömeget fest, mely szürke súlyával a légtér feszültségére utal, míg Bazsonyi Arany követhető szimbolikával időzik a „Kálvária” sorsot hordozó alakzatánál. Pirk János, Miiháltz Pál, Káka Ferenc más-más szemléletből kiindulva, de hasonló elmélyültséggel támaszt fel fontos rétegeket szentendrei motívumok felhasználásával. Mindez mérték és újítás, őrzés és nyitás előre. Fokozódik az árnyalódás. Barcsay Jenő rajzi alapossággal érinti az izbégi, némái dombokat, Baranyó Sándor heves színekkel telíti a szolnoki nyári mezőket, Bényi László, Ber- náth Aurél, Csurgói Máté Lajos, Borsos Miklós a Balaton átváltozásait regisztrálja. Jelen van az ország a képeken Dömsödtől Tihanyig, Tókajig. Nógrád küldötte Gsohány Kálmán, Csizmadia Zoltán a Balkonyból postáz képi üzenetet. A törzsgárda adott. Batári László, Németh József, Bazsonyi Arany, Kurucz D. István constans tényező, s biztosítottak a szükséges árnyalatok is. Duray Tibor talán üvegmozaikért kiáltó drámai szalag-képét Mácsai István megszállott pontossága egészíti ki. Tóth Imre Bernáth Aurél: Gödi táj, széktámlával (akvarell) 35x45 cm 4
