Hevesi Szemle 7. (1979)
1979 / 2. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Előd László versei
precizitását Somogyi Győző nagyvonalúsága ellenpontozza, Csikós András tanyaromjait Kéri Imre emblémája folytatja egy másik, szintén hasznos irányban. Közvetlenség és belső líraiság ötvöződik tudatos szerkesztéssel, természetleírás igényes absztrahálásokkal, melyeknek egy- egy példája Kádár György, Molnár József, Decsi Ilona, Pirk János, Réti Zoltán, Szily Géza műve. A nemzedékek részvétele nem okoz különös szemléletváltozást. Nem a fantázia kényelme ez? Chiovini Ferenc és König Róbert között alig érzékelünk látvány- különbözetet, hacsak nem azt, hogy egy új séma keretében König a képi montázs ismert lehetőségeit valósítja meg. Ebből következik, hogy erősíteni szükséges a művek felderítő, kísérletező jellegét, ami minőségi ugrást is eredményez. Előbb-utóbb hozzájárul a fejlődéshez, melynek egyik fő ellensége a képzelet fáradtsága. Mindez arra utal, hogy a mostani tárlat szükségszerűen problémáktól sem mentes. Itt az ideje a nagyobb összpontosításnak. Nem engedhető meg az a fényűzés, hogy Vecsési Sándor, Szurcsik János, Cs. Nagy András, Hock Ferenc távolmaradjon. HOGYAN TOVÁBB? Sok a jó mű, kevés a mestermű. Az arányokon segíthet a műhellyé lombosodó Hatvani Galéria előkészítő, szervező munkája. Nagy szükség van erre. Zátony helyett csak ez a belső, szellemi magatartás lehet a haladás részecskegyorsítása. A továbbiakban meg kell nyerni az ügynek Lakatos Józsefet, Szalay Ferencet, Lóránt Jánost, Gerzson Pált, Baska Józsefet, hogy velük és általuk megjelenjen Salgótarján, Szabolcs, a Mecsek és még inkább a holnap is a tárlatokon. A realizmus nyitott ajtó, nyitott tartomány, amely rendre gazdagodik. Olyan mértékben, ahogy a valóság törvényei érkeznek az emberi tudatba. Annak tükre, lendítése a mű, hozzájárulás a megismeréshez. Kiemelkedő alkotóink hiánytalanabb jelenléte és a színvonal általános emelkedése két alapvető követelmény ahhoz, hogy ez a szép eszme megtorpanása helyett magaslatát érje el. A táj festészeti biennálé ne csak kiállítási alkalom, hanem a magyar tájak képi, intellektuális megörökíté- sénék, feltárásának erősödő, minőségben növekedő műhelye legyen. Minden alkalomkor pályázat kérje a festőket: elemezzék az Őrség, Szatmár, a Bükk vidékét, hogy teljessé és hiánytalanná váljon a haza térképe festészetünkben. Így érhetjük el azt a pillanatot, amikor hőfoka, értéke, komolysága révén a Hatvani Galéria kezdeményezte Magyar tájak kétévenkénti helyi, majd budapesti seregszemléje hírben, léptékben, értékben, határaiban népi, nemzeti forrásaitól megerősödve eléri a nemzeti rangot és távlatot. Losonci Miklós Előd László versei: ÁTVÉRZIK — in memóriám N. L. — Ha sebünk a mellünkön tüntet ki mossa ki az ingeinket tulipán, rózsa, szegfű pirosát eleven test vérlüktetéses húsát ki mossa ki az ingeinket ha sebünk a mellünkön tüntet bőrünkre égő medáliák tábortűz-pipacsok, sárguló dáliák tulipán, rózsa, szegfű pirosa eleven test vérlüktetéses húsa gyönyörűséges, gyógyíthatatlan sebek átvérzik ingemet MIKROKLÍMA nagy eső esett, errefelé mindig nagy esők hullnak — s mert hogy itt mindig nagy esők hullnak: nagy eső esett itt mindig tele van a tér pocsolyákkal, bennük megnézhetem a képem, s hogy megnézhessem bennük a képem: itt tele van a tér mindig pocsolyákkal mint egy felvonulás: arcom foglyul ejtették a mocskos kis vizek, s mint vezérek képét felmutatják, jönnek a vizek mint egy felvonulás gyűlnek a felhők fejem fölött — elnyelni gödrök ezt a záport győzhetik-e, millió képem a térről ha megindul, győzhetek-e ennyi magam fölött? KULLOGÓ Ide a szemembe bele nem merte senki mondani: „Jobban teszed, öcsém, ha el tudod innen az irhád hordani mert farkas vagyok, s nyakamon a tökfej nem éppen lámpás, mégis tőlem származik itten minden kultur-áldás s aki ide a lábát beteszi, ostobább legyen nálam, nem tűrhetem, kinek versében szellem, egyszersmind csalán van!” Mert ő jól nevelt, tapintatos, nyers szavakat mondani szégyell — Hazakullogok verset írni és telezabálom magam, zsíroskenyérrel 5
