Hevesi Szemle 7. (1979)
1979 / 1. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Vasas Joachim: A proletár internacionalizmus új szakasza
gében egyaránt. Kialakult a szocialista világrendszer, felbomlott az imperializmus gyarmatrendszere, s a tőkés országokban és az afro-ázsiai fiatal fejlődő államokban a dolgozók újabb és újabb milliói kapcsolódtak be a politikai küzdelembe. Mindezek a minőségi és mennyiségi változások a forradalmi erők internacionalista együttműködésének új lehetőségeit tárják fel. A proletár internacionalizmus fejlődésében minőségileg új szakasz következett be azzal, hogy a szocialista világrendszerben a szocialista országok államközi kapcsolatainak alapjává a marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus vált. A történelem folyamán először jöttek létre olyan államközi kapcsolatok, amelyek az egyenjogúság, a szuverenitás, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás, egyszersmind a közös segítség és támogatás elvein nyugszanak. A szocialista világrendszer kialakulása óta a kommunista és munkáspártok és az általuk kormányzott szocialista országok egymás közötti kapcsolatainak legáltalánosabb, alapvető elveit szocialista internacionalizmusnak nevezzük. Hangsúlyozni kell, hogy a szocialista internacionalizmus az internacionalizmusnak nem valamiféle specifikus válfaja a proletár internacionalizmushoz viszonyítva. A szocialista internacionalizmusnak és a proletár internacionalizmusnak a szembeállítása elméletileg hibás, politikailag pedig rendkívül káros. A kettőnek szembeállítása azért nem helytálló, mert eltorzítja ennek az új jelenségnek a lényegét, mert megfeledkezik arról, hogy csakis a szocializmusban nyílik lehetősége az uralkodó osztállyá vált munkásosztálynak arra, hogy maradéktalanul teljesítse proletár internacionalista küldetését. A szocialista internacionalizmus a kommunisták internacionalizmusának azt a proletár tartalmát határozza meg, amely az uralkodó osztállyá vált forradalmi munkásosztály világnézetén és politikáján alapszik, s hogy ez a munkásosztály meghatározott célokat tűz maga elé: a fejlett szocializmus létrehozását, majd az osztály nélküli, kommunista társadalom felépítését. A szocialista országok munkásosztálya ezen országok egymás közötti kapcsolatában lerombolta mindazokat a korlátokat, amelyek gátolták a proletár internacionalizmus eszméinek teljes érvényesülését a gyakorlatban. A proletár internacionalizmus alapelvei megmaradtak, de a szocialista világrendszer létrejöttével megváltoztak, minőségileg, objektíve más feltételek teremtődtek ezeknek az alapelveknek az alkotó felhasználására és magának az elméletnek a továbbfejlesztésére is. Ezt a megváltozott, objektív helyzetet, a proletár internacionalista politika megvalósításának minőségileg más lehetőségeit tükrözi a szocialista internacionalizmus kifejezése. Nem szabad megfeledkezni arról a fontos tényezőről, hogy korunk középpontjában — mind a szocialista, mind a kapitalista országokban — a munkásosztály és annak kommunista pártja áll. S éppen ezért az internacionalizmus proletár osztályirányzatosságának jelentősége nem csökken, hanem állandóan nő. Éppen ebből adódik az a különösen mély osztályszolidaritás, amely a szocialista országokban tevékenykedő kommunista és munkáspártok internacionalizmusát áthatja. „A szocialista internacionalizmus — írta Leonyid Brezsnyev — annyit jelent, hogy nagy felelősséget érzünk a szocializmus sorsáért nemcsak saját országunkban, hanem világviszonylatban is. Annyit jelent, hogy maximálisan tiszteletben tartjuk az egyes országok fejlődésében mutatkozó nemzeti és történelmi sajátosságokat, hogy készek vagyunk a legnagyobb mértékben támogatni egymást. Annyit jelent, hogy tökéletesen tisztában vagyunk azzal, milyen történelmi szerep illeti meg a szocialista országokat a világforradalmi folyamatban, a népek felszabadító, antiim- perialista harcának támogatásában.” A kommunista és munkáspártok ebben az új helyzetben is különleges figyelmet fordítottak a proletár internacionalizmus elveinek alkotó továbbfejlesztésre, soraik összefogására, a szocializmus vívmányainak védelmére. A nemzetközi kommunista mozgalom programjellegű dokumentumai tartalmazzák azokat a tudományosan megalapozott tételeket, amelyeket a proletár internacionalizmus elveinek alkotó továbbfejlesztéseként a tanácskozásokon részt vevő pártok képviselői elfogadtak. A szocialista országok kommunista és munkáspártjai képviselőinek 1957 novemberében, Moszkvában megtartott tanácskozásáról kiadott nyilatkozat hangsúlyozza: „A szocialista világrendszer országai és valamennyi kommunista és munkáspárt kölcsönös viszonyának alapját a marxizmus—leninizmusnak az élet által igazolt elvei, a proletár internacionalizmus elvei alkotják... Valamennyi ország munkásosztályának, demokratikus erőinek, minden dolgozójának érdeke, hogy fáradhatatlanul erősítsék a testvéri kapcsolatokat a közös ügy érdekében.” A világforradalmi folyamat fejlődése mutatja, hogy minden siker és nagy győzelem úgy született meg, hogy a fő forradalmi erők szövetségre léptek és kölcsönösen támogatták egymást, a munkásosztály és a dolgozók nemzeti osztagai együttműködésének a proletár internacionalizmus elvei alapján. Éppen ezért sürgeti a kommunista és munkáspártok képviselőinek 1960 novemberében, Moszkvában megtartott tanácskozása a kommunista pártok sorainak mind erősebb összefogását, akaratuk és cselekvési egységüknek az erősítését: „Minden marxista—leninista pár', legmagasztosabb internacionalista kötelessége gondoskodni a nemzetközi kommunista mozgalom egységének állandó erősítéséről.” A munkásosztály nemzetközi összefogása nem valósulhat meg másképp, csak az őt képviselő szervezetek összefogása és egységes cselekvése, fellépése révén. A kommunista mozgalom egysége nélkülözhetetlen az imperializmus elleni harcban, a béke megvédéséért vívott küzdelemben. „A kommunista és munkáspártok tömörülése minden imperialistaellenes erő egyesítésének legfontosabb tényezője.” — olvasható a kommunista és munkáspártok 1969-es moszkvai tanácskozásán elfogadott fő dokumentumban. A dokumentum hangsúlyozza: „Hogy véget vessenek az imperializmus bűnös tevékenységének, amely még szörnyűbb csapásokat hozhat az emberiségre, a munkás- osztálynak, a demokratikus forradalmi erőknek, a népeknek egyesülni kell és közösen kell fellépniük. Megfékezni az agresszort, megmenteni az emberiséget az imperializmustól — ez a küldetés jutott a munkásosztály és minden imperialista erő osztályrészéül, amely a békéért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért és a szocializmusért harcol.” A világ kommunistái számára, a jelenkori időszakra a proletár internacionalizmus eszmei egységét az 1957, 1960 és az 1969. évi moszkvai tanácskozáson közösen kidolgozott és elfogadott platform adja. Ez a platform azon az osztályharcos és egységes étékelésen alapszik, 63
