Hevesi Szemle 7. (1979)
1979 / 1. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Vasas Joachim: A proletár internacionalizmus új szakasza
nak jogát. Ellenkező esetben a proletariátus internacionalizmusa üres szócséplés marad. . . . Lenin fogalmazta meg, hogy a proletariátusnak — függetlenül attól, hogy mely országban tevékenykedik — önzetlenül támogatnia kell minden olyan mozgalmat és törekvést, amely imperialistaellenes. Lenin aláhúzta: „Az imperializmus korában nincs más megváltás a világ nemzeteinek többsége számára, mint a nagyhatalmak nemzeteihez tartozó proletariátus forradalmi cselekvése, amely kilép a nemzeti hovatartozás kereteiből, széttöri ezeket a kereteket, megdönti a nemzetközi burzsoáziát... Ez hatalmas mértékben meggyorsítja mindenféle nemzeti korlát ledöntését.” A proletariátus feladatai forradalmunkban című cikkében (1917 május) Lenin rámutat az igazi proletár nemzetköziség lényegére és osztálytartalmára: „Valódi nemzetköziség csak egyetlen egy van: önfeláldozó munka a forradalmi mozgalom és a forradalmi harc fejlesztése érdekében, saját országunkban és ugyanennek a harcnak, ugyanennek az irányvonalnak és csakis ennek a támogatása (propagandával, együttérzéssel, anyagi eszközökkel) kivétel nélkül minden országban.” Lenin azonban mindig óva intett attól, hogy a proletár internacionalizmus valamelyik összetevőjét abszolutizálják a nemzeti, vagy nemzetközi érdekeket egymással szembeállítsák. A nemzeti és nemzetközi összetevők szoros, dialektikus kapcsolatára Lenin nem egyszer felhívta a figyelmet. A történelem folyamán gyakran tapasztalható volt a nemzeti összetevők eltúlzása. A nemzeti összetevő eltúlzásának veszélyéről beszélve Lenin rámutatott: „...aki a nacionalizmus álláspontjára helyezkedett, az természetesen eljut odáig, hogy igyekszik kínai fallal körülvenni nemzetiségét, nemzeti munkás- mozgalmát, azt még az sem zavarja, hogy elkülönülési és egységbontó munkájával semmivé teszi a különböző nemzetiségű, fajú és anyanyelvű proletárok közelebb hozásának és egyesítésének nagy ügyét.” A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme, a Szovjetunió megalakulása, léte és fejlődése óriási mértékben kitágította, szélesre tárta a proletár internacionalizmus elvei gyakorlati megvalósításának lehetőségeit. Amikor a munkásosztály a hatalom birtokosa lett, ezáltal, más feltételek adódtak számára a proletár szo- lidaritás eszméinek az élet minden területén történő alkalmazására. Megszűntek mindazok a korlátok, amelyek a kizsákmányoló államgépezetben gátolták a munkásosztályt a proletár internacionalizmus elveivel összhangban levő szabad cselekvésben. A munkáshatalom során minőségileg új feltételek adódnak a haladó, demokratikus, anti- imperialista mozgalmak, a forradalmi harcok támogatására a politikai, az anyagi és katonai szférákban, és a propagandában is. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme előtt a proletár internacionalizmus a különböző országok munkásosztálya és e munkásosztály élcsapata közötti kapcsolatokban öltött testet. Amikor 1917 októberében a munkásosztály hatalomra jutott Oroszországban, akkor a proletár internacionalizmus eszmei irányvonalát azonnal állami rangra emelte, s a világ első szocialista államának egyik alapelvévé tette. A munkásosztály osztály céljaival összhangban, a proletár internacionalizmus elveire támaszkodva a lenini Békedekrétum világosan kifejezi a többi ország munkás- osztályához való szolidaritás elvét, amelyet a szovjet hatalom a maga részéről azonnal az államközi kapcsolatok rangjára emelt. A proletár internacionalizmus életerejét és mással nem pótolható voltát a gyakorlat, az élet igazolta a munkás- és kommunista mozgalom fejlődésének minden szakaszán. A proletár szolidaritás nemes eszméitől vezérelve az orosz- országi munkás-paraszt hatalomért fogtak fegyvert a különböző népek legöntudatosabb fiai. A szovjethatalom első éveiben a tudományos szocializmus, a proletár internacionalizmus elvei alapján jöttek létre az egykori Orosz Birodalom területéi) az önálló, szuverén szovjet szocialista köztársaságok, majd ugyanezen elvek alapján — Lenin irányításával — megalakult a Szovjetunió. A proletár internacionalizmus testesült meg a szovjet állam nemzeti és nemzetiségei közötti kapcsolatokban, a nemzetközi kommunista mozgalom kialakulásában az új történelmi szakaszban, s e nemzetközi mozgalom különböző osztagai közötti kapcsolatokban. Oroszország munkásosztálya, amikor magához ragadta az államhatalmat, a történelemben először kapott lehetőséget arra, hogy korábban soha nem látott méretekben teljesítse osztálykötelességét a proletariátus többi nemzeti osztaga, minden elnyomott és kizsákmányolt iránt. Ennek az internacionalista politikának azonban semmi köze sem volt holmi „expanzióhoz”, saját akaratának más pártokra történő ráerőszakolásához. A proletár internacionalizmus szelleme hatotta át a III., a Kommunista Internacionálé tevékenységét. A Kommunista Internacionálé szervezeti szabályzata, amelyet 1920. augusztus 4-én fogadtak el, világosan megfogalmazza a nemzetközi munkásosztály alapvető, s közös feladatát: „A Kommunista Internacionálé azt tűzi ki célul, hogy minden eszközzel, még fegyverrel is harcol a nemzetközi burzsoázia megdöntéséért...” A nemzetközi munkásosztály nagy történelmi célkitűzésével összhangban a továbbiakban a szervezeti szabályzat kimondja: „A Kommunista Internacionálé az egész világ dolgozóinak felszabadítását tűzi ki feladatául. A Kommunista Internacionálé soraiban testvéri egységbe tömörülnek fehér, sárga, fekete bőrű emberek — az egész világ dolgozói”. A Kommunista Internacionálé egész tevékenysége során hű maradt a proletár internacionalizmus eszméihez, s mindvégig arra törekedett, hogy teljesítse a Kommunista Internacionálé fő célkitűzéseit, amelyet a szervezeti szabályzat 1. §-a így rögzített: „Az új nemzetközi munkásegyesülés azért alakult, hogy megszervezze a különböző országok proletárjainak olyan együttműködését, amelynek egyetlen célja: a kapitalizmus megdöntése, a proletariátus diktatúrájának bevezetése és a nemzetközi tanácsköztársaság létrehozása; ez véglegesen megszünteti az osztályokat és megvalósítja a szocializmust, a kommunista társadalom első fokát.” A Kommunista Internacionálé elősegítette a dolgozók nemzetközi szolidaritásának megerősödését a világ első szocialista államának a védelmében, elősegítette minden haladó erő mozgósítását a fasizmus ellen. A kapitalizmus általános válságának körülményei közepette a Komintern, mint programja hangsúlyozza, joggal tekintette a Szovjetuniót vezető erőnek nemcsak azért, mert az kivált a gazdálkodás tőkés világrendszeréből, hanem azért is, mert mint a proletárforradalom nemzetközi hajtóereje, rendkívüli forradalmi szerepet töltött be, mintául szolgált a valamennyi ország nemzetiségei közötti testvéri kapcsolatokhoz a szabad és szuverén népek leendő társadalmában.” A II. világháború befejezését követően a világforradalmi folyamat tovább fejlődött mélységében és szélessé62
