Hevesi Szemle 7. (1979)
1979 / 1. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Szopisz Petrosz: Az 1944-es angol intervenció Görögország ellen
szövetségesek és a görög fegyveres erők főparancsnoka. A görög kormány a partizánalakulatoknak megtiltotta olyan harci tevékenység folytatását, mely a hatalom átvételére irányul. Azon alakulatoknak, amelyek megsértik ezt a rendelkezést, szigorú büntetést helyeztek kilátásba; 4. Ami Athént illeti, károsnak minősül Soobie tábornok engedélye és a főparancsnok intézkedésein kívül minden egyéb utasítás. Ez az egyezmény nemcsak a hazai reakciós erők érdekeit szolgálta, hanem a nemzetközi imperializmus, főleg Nagy-Britannia mohóságát, melyek e bátorításra közösen azonnal akcióba is léptek. Az ellenforradalmi, monarohista és nemzetellenes görög burzsoázia — a nemzeti ellenállás erőitől és a görög proletariátustól való félelmében — szövetségre lépett Colakoglu és Rallisz kormány quisling tagjai és megmaradt fasiszta elemeikkel, az angol imperializmussal. Az osztályharc Görögországban nemzetközileg meghatározott belső frontján is új, erőteljes helyzet alakult ki. A németekkel kollaboráns monarchista erők és burzsoázia mellett nyíltan a másik táborba került a görög burzsoázia újabb csoportja. A fentiekből kiindulva a hazai és a nemzetközi erőviszonyok elemzése elsősorban azt bizonyítja, hogy Görögország térségében az EAM—EL ASZ rendelkezett a legerősebb, legfegyelmezettebb, legpolitikusabb és óriási harci tapasztalatokkal rendelkező harci erővel, az ELASZ-szal. Mellette állt a munkásosztály, a parasztság, az egész nemzetközi antifasiszta erői, amelyek mélyen gyűlölték a fasizmust, az angol imperializmus még nem lepleződött le eléggé előttük, de a reakciós, főként a fasiszta erők akkor már jelentéktelenek és tehetetlenek voltak, tömegbázissal egyáltalán nem rendelkeztek. Létszámuk A görög nép és annak nemzeti ellenállása mellett ott állt a nagy Szovjetunió és annak legyőzhetetlen Vörös Hadserege, amely hősies segítségével, millió áldozatot sem kímélve, augusztus végére Romániának a Kárpátokon túl eső része felszabadult. A Vörös Hadsereg egyrészt Bulgária felé nyomult, másrészt felvette az érintkezést Tito partizánjaival. A német hadsereg jugoszláviai, görögországi és albániai „E” és ,,F” hadseregcsoportjait elvágták a visszavonulástól. Hitler szeptember közepén reménykedve közölte tábornokaival, hogy ha a szovjet csapatok Görögország és a Dardanellák irányába nyomul, várható az antifasiszta koalíció felbomlása. Churchill Görögországban kísérletet tesz a háború utáni angol befolyás biztosítására. Edén külügyminiszter 1944. május 5-én azt a javaslatot tett a szovjet kormánynak, hogy „a két ország egyezzen meg abban, hogy a háború alatt Görögországban Angliáé, Romániában a Szovjetunióé lesz a vezető szerep.” A megállapodás a háború időtartamára és a katonai tevékenységre vonatkozott. A szovjet kormány előtt nem volt ismeretlen Churchill aggodalma a különösen fontos délkelet-európai és görögországi angol elképzelésekben. Churchill július 11-én közvetlenül Sztálinhoz fordult és újból felvetette a kérdést: „szeretném megkérdezni, hogy nem egyezne-e ön bele ennek a tervnek három hónapon át tartó kipróbálásába? Senki sem mondhatja, hogy ártalmára van Európa jövőjének, vagy megosztja Európát. De így biztosíthatjuk minden területen a világos politikát, s mindig közölni fogjuk egymással, mit teszünk. Ha azonban ön azt közli velem, hogy ez reménytelen, közlését nem fogom majd fel rossz értetemben.” Sztálin válasza nem volt végleges. „Romániát és Görögországot illetően nem szükséges itt megemlítenem azt, amit ön londoni nagykövetünk és Eden úr jegyzékváltásából már ismer. Egy világos előttem, nevezetesen, hogy az amerikai kormánynak bizonyos aggályai vannak ebben a kérdésben, s ezért jobb, ha akkor térünk vissza rá, amikor megkeresésünkre megkaptuk az amerikai választ. Mihelyt ismerjük az amerikai kormány észrevételeit, feltétlenül visszatérek erre a kérdésre.” — írja Churchill 1944. október 9-én. A pillanat alkalmasnak tűnt ügyeink lebonyolítására, ezért kijelentettem: „Rendezzük dolgainkat a Balkánon. Az Önök haderői Romániában és Bulgáriában állnak. Nekünk vannak ezekben az országokban misszióink, megbízottaink és különféle érdekeink. Helytelen volna apró dolgokban szembekerülnünk egymással. Ami Angliát és Oroszországot illeti, mit szólnának ahhoz, hogy az Önök kezében legyen a 90 százalékos döntés Görögországban, Jugoszláviában pedig 50—50 százalékban osztanánk meg egymással az ügyek intézését?” A továbbiakban a következőket írja Churchill — ami igen fontos a görög történelem számára —: Miközben szavaimat lefordították, egy fél papírlapra a következőket jegyeztem le: Románia Oroszország a többiek Görögország Nagy-Britannia (az USA- val egyetértésben) Oroszország Jugoszlávia Magyarország Bulgária Oroszország a többiek 90% 10% 90% 10% 50—50% 50—507o 757o 257o A papírlapot odatoltam Sztálin elé, aki addigra már meghallgatta szavaim fordítását. Rövid szünet állt be. Aztán elővette a kék ceruzáját, egyetértő jelet tett e papírra és visszaadta nekünk. Tehát a fenti javaslattal állítólag Sztálin egyetértett, sőt, Averell Harrimon segítségével az amerikai elnök Roosevelt is tudomást szerzett és nem emelt ellene kifogást. Ám mi a tényleges igazság? Mi történt Moszkvában 1944 októberében Sztálin és Churchill között? Létezik-e valami Churchill-cédula? Ha igen, akkor hol van? Gri- goriadisz görög történész a következőket írja a hatkötetes munkájában: Ha a fenti Churchill-féle szöveg igaz, akkor Görögország 90 százalékban el volt adva Angliának. De hol van az a bizonyos cédula? Vajon hinni lehet-e Churchill memoárjának? Miért nem maradt semmi más jellegű feljegyzés? Vagy hol a protokoll? A fenti problémára a szovjet történelmi és diplomáciai könyvek írják meg a precíz és igazságos választ. Így például a Szovjetunió Honvédő Háborúja című könyvben a következő szerepel: ...1944 októberében Moszkvában Anglia és a Szovjetunió megállapodtak abban, hogy a balkáni államokat csakis katonai szférák elválasztásában.” A diplomácia története című könyvben a következőket írja a Gromiko által vezetett gárda: „ ... Moszkvá51
