Hevesi Szemle 7. (1979)
1979 / 1. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Szopisz Petrosz: Az 1944-es angol intervenció Görögország ellen
terjessze a nép között a monarohista és ultrasoviniszta eszméit. Közöttük volt a ,,H” jelzésű csoport, a görög földön gyűlöltté vált hitiszek csoportja. A szervezet Athénban G. Grivasz ezredes vezetése alatt működött. Jellemző, hogy Woodhouse, az angol katonai misszió vezetője is, mint a Ru Klux Klan szervezetet emlegette ezt a csoportot. Állományában ott voltak a volt tisztek, a rendőrségtől, és a csendőrségtől, az EDESZ tagjai, akik közvetlenül irányították a jobboldali bandákat. 1944. október 25-én, nem sokkal a decemberi események előtt, Athénban egy újabb titkos szervezet jött létre, ,,A görög tisztek szent szövetsége”, az „IDEA”. Rövid idő alatt a legnagyobb számú és a legreakciósabb görög tiszti szervezetté vált, tevékenységének tetőpontját 1967. április 21-én, a görögországi katonai fordulattal, a katonai junta hatalomra juttatásával érte el. Ilyen volt valójában a „Fekete Front” — a görög reakció erőinek gyülekezete. Létezett görög földön úgynevezett centrista burzsoá párt is. Az országnak a megszállás alóli felszabadulása után közvetlenül ide tartozott a liberális, liberális-haladó, agrár, a demokratikus-szocialista, uniópárt, Plasztirasz és Cuderosz, „Baloldali Demokrata Szövetsége”. A centrista blokkhoz tartozik még a demokratikusszocialista és az uniópárt. Az elsőt G. Papandreu vezette, amely annak idején megtagadta az EAM-mal való együttműködést. A megszállás idején a párt megelégedett a passzív ellenállás jelszavával. Az angolok 1944 elején Közel-Keletre vitték, az emigráns kormány éléről felváltotta Ve- nizeloszt, s az ország felszabadulásakor, Athénba való visszatérése után a szó szoros értelmében az ellenállási mozgalom nagyja lett. Kafandarisz pedig mondotta, hogy 2000 pretoriai érdekében fojtotta vérbe az országot, de azért Papandreu pártja, mint a „Fekete Front”, folytatta az ,EAM elleni ádáz gyűlöletet. Az uniópárt, mely magát a nemzeti egység pártjának is hívta, Kanalopulosz reakciós szociológus vezetésével működött. Később akadémikus lett, s az ERE párt vezetője, melynek jobbszárnya 1967-ben nyíltan támogatta a juntát. Kanelopulosz 1936 óta fennálló pártja szintén fasiszta típusú párt volt. A fegyelmi szabadság jelszavát hirdette, s ezt D. Glinosz marxista szociológus teljesen megcáfolta. Az egyik beszédében Glinosz Kanelopulosz teóriáját manikűrözött fasizmusnak titulálta. Végül meg kell említenünk a „Baloldali Demokraták Szövetségét”, melynek vezetője Szofianopulosz, mint külügyminiszter, tagja lett Plasztirasz kormányának. Ez a párt a „centrum” balszárnyának számított, de ez egyáltalán nem zavarta Szofianopuloszt abban, hogy a varki- zai tárgyalásokon eljátssza dicstelen szerepét. A centrista pártok azzal a visszautasítással, amellyel elzárkóztak a megszállás idején az ellenállásban való részvételtől, teljesen elvesztették a tömegek bizalmát, s ezután semmilyen reális erőt nem képviseltek. Ezalatt azonban az EAM KB a jelzett nemzetközi és belpolitikai helyzetből kiindulva a fegyveres harc befejezésére törekedett. Az volt a véleménye, hogy ezt követeli a nép nyomorúságos helyzete, másrészt csak ilyen módon tudnak tovább harcolni a hitlerista Németország ellen. Ilyen módon az előny politikai határozattá vált, azaz olyan egyenrangú egyezményt írtak alá az EAM vezetőinek véleménye szerint, amely biztosíthatta volna az ország népi demokratikus fejlődését. E cél érdekében készek voltak bármilyen kompromisszumra. A brit munkáspárti „New Statesman and Nation” is megírta: „Az angol csapatok Görögországba nem háborús célokkal vonultak be, hanem azért, hogy folytassák azt a politikát, amelynek célja, hogy leverje a görög ellenállási mozgalmat.” S ezt sajnos a GKP és az EAM vezetősége sem értették meg. A további események egész jellege arról tanúskodik, hogy a GKP—EAM nem látták Anglia politikájának lényegét a görög kérdésben. A GKP—EAM vezető emberei tévesen értékelték azt a tényt, hogy Nagy-Bri- tannia részt vett a hitlerista-ellenes koalícióban, még nem késztette Londont arra, hogy közreműködjék Görögország állami és társadalmi életének demokratizálásában. S arra is rá kell mutatnunk, hogy a GKP—EAM általában túl nagy jelentőséget tulajdonított Angliának a Görögországban egymás ellen harcoló haladó és reakciós erőik küzdelmében. Ennek egyik magyarázata volt, hogy hibásan értékelték a brit kormány valódi politikáját, teljesen elfelejtették politikájának imperialista voltát, másrészt helytelenül értékelték saját erejüket, és a nemzetközi haladó közvélemény támogatásának erejét. Pedig az EAM ereje valóban igen hatalmas volt. Hiszen abban az időben csak a harcokban részt nem vett ELASZ hadosztálya, mely a fővárosban tartózkodott, 123 ezer tisztet és katonát számlált. S ami a legfontosabb, mellettük állt a sokat szenvedett, de fejet soha nem hajtó görög nép. Az EAM koalíciójába több mint kétmillió ember tartozott, ezek között a GKP 400 ezer tagja kommunista volt, ily módon az egészet tekintve az ELASZ nemcsak hogy hatalmas néptúlsúllyal rendelkezett, de olyan hatalmas támogatással, melytől igencsak rettegett a belső reakció és az angol intervenció. Meggyőződéssel állíthatjuk, s ezt a határozataiban a GKP is kihangsúlyozta —, hogy ilyen körülmények között fennállott a lehetőség, hogy megvédjék a görög nép érdekeit. Nemcsak a szemmel látható EAM—ELASZ fölény miatt, hanem azért is, mert a nép többségét kifejező akarat, a kor nemzetközi viszonyai között lehetetlenné tette volna az angol csapatok további intervencióját, taktikai és stratégiai hibák tanulságait. Kazeriában újabb egyezményt kötött az angol expedíciós csapatok parancsnokságával, az emigráns Papandreuval és as EDESZ-szel. 1943-ban, amikor az EAM—'ELASZ már megbénított: a megszálló csapatok tevékenységét, és hozzákezdett a: új hatalmi szervek kiépítéséhez, angol expedíciós csapatok érkeztek Görögországba. Az angol csapatok igyekeztek megakadályozni az EAM •—ELASZ célkitűzéseinek megvalósítását, és követelték, hogy az ELASZ-t az angol expedíciós csapatok főparancsnokának rendeljék alá. Főként ennek alapján ellentétek keletkeztek az GKP—ELASZ—EAM és az angol kormány, illetve katonai vezetés között. Az angol csapatok mindenhol provokálták a nemzeti felszabadító hadsereg egységeit. Az ELASZ visszaverte ugyan az angol csapatok provokációit, de Görögországban súlyos politikai válság alakult ki. A GKP és EAM bízott a szövetségesekben, nem bízott saját taktikájában, nem bíztak a népi nemzeti ellenállási erők győzelmében és Kazertában újra engedményeket tettek a görög reakciós és angol imperialista erőknek. Mi volt a kazertai egyezmény lényege? 1. A Görögországban tevékenykedő valamennyi partizánalakulatot a Görög Nemzeti Egységkormány hatáskörébe utalták; 2. A görög egységkormány mindezeket a fegyveres erőket Soobil tábornok alárendeltségébe utalja, aki a 50
