Hevesi Szemle 7. (1979)
1979 / 1. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Szopisz Petrosz: Az 1944-es angol intervenció Görögország ellen
TUDOMÁNYOS MŰHELY Az 1944-es angol intervenció Görögország ellen Görögországot 1944. novemberében a Görög Kommunista Párt vezetésével a Nemzeti Felszabadítási Front és a Görög Népi Felszabadító Hadsereg szabadította föl. Ezután a GKP és az EAM irányításával mindenütt önkormányzati szerveket hoztak létre. Vezetésükkel a nép lelkesen fogott az újjáépítéshez. Az országban ékkor nem létezett olyan erő, amely képes lett volna megakadályozni a demokratikus újjászületést, tehát a népi demokratikus államrendszer bevezetését, ám ennek ellenére a reakciós erők összefogtak Görögország ellen. Az angol imperialisták, nem utolsósorban Churchill kormánya, a görög reakciós monarchista erőkkel együtt szisztematikus propagandát és fegyveres harcot folytattak a GKP, EAM és főleg az ELASZ csapatai ellen, a nemzeti ellenállás egész periódusában. Novemberben az ország 33 körzetéből 31 és fél, a nagyvárosok pedig — Athén, Pireusz és Ionniaa kivételével — mind az ELASZ ellenőrzése alatt álltak. Mégis, alig egy hónap elteltével megkezdődött az Athén, úgynevezett „Manna-terv” végrehajtása. A görögországi beavatkozást Roosevelt és Churchill már az 1943. augusztus 1—24-i első québeci konferencián elhatározta. Churchill megírja, hogy augusztus 1-én Olaszországban megbízta a birodalmi vezérkar főnökét, hogy dolgozza ki egy görögországi brit expedíció részleteit arra az esetre, ha az ottani német megszállás összeomlanák. A tervnek a „Manna” fedőnevet adták. Lényege az volt, hogy Athént és repülőterét egy ejtőernyős századdal elfoglalják, behoznak négy vadászrepülő századot, „megtisztítják” Pireusz kikötőjét, hogy az Egyiptomból érkező további erősítések partra szállhassanak, végül biztosítják a görög miniszterek korai megérkezését, s ehhez Olaszországból áthozzák a külföldi görög haderő felszámolása után összetákolt görög brigádot. Churchill elrendelte, hogy a haderőnek szeptember 11-re készen kell állnia a cselekvésre, szeptember első hetének végén pedig az egy casertai villában elszállásolt görög kormánynak fel kell készülnie arra, hogy haladéktalanul bevonuljon Athénba. Churchill fő törekvése az volt, hogy ne keletkezzék „politikai vákuum” Görögországban. Mivel a tízezer főnyi athéni német helyőrség egyelőre nem adja jelét a távozásnak, Churchill szeptember 13-án utasította Wilson tábornokot: A Pelloponészosz-félszigeten készüljön fel egy előzetes légideszant hadműveletre ott, ahol a németek már visszavonulóban vannak. A németek késlekedését az angolok arra használták fel, hogy politikailag is felkészüljenek. Szeptember végén konferenciát rendeztek Casertában Wilson tábornok, Szarafisz (ELASZ), Zervasz (EDESZ) és Papandreu, valamint MacMillan, a földközi-tengeri térség miniszterrezidense és Leeper, az emigráns görög kormány melletti brit nagykövet részvételével. A jelzett periódusban a reakció táborában kisebb átcsoportosulás ment végbe. A szélsőjobboldali erők a jól ismert, úgynevezett Fekete Front nevű blokkba tömörültek. Ide tartozott az úgynevezett néppárt is katonai szervezeteivel, s az országba visszatért királypártiak fegyveres erőikkel, köztük az úgynevezett hegyi brigáddal és a szent századdal, Zervasz tábornok jórészt ÉDESZ-beli híveivel, valamint az EKKA képviselői. Jellemző, hogy csatlakozott hozzájuk szinte valameny- nyi kollaboráns söpredék Szt. Gonatasz, a fasiszta véderő megalapítójának vezetésével, Turkovaszilisz, nyílt hitlerista és Mussolini-párti Teotokisz is. Kivételt csak a quislingista Colakoglu, Rallisz és néhány közeli fegyvertársa képezett, akik a nép megnyugtatására bíróság előtt feleltek tetteikért. A „Fekete Front” legfőbb ereje a néppárt volt, amelynek egész léte ultrareakciós vonásokról tett bizonyságot. A párt céljairól világosan beszél az a tény, hogy Me- taxasz tábornok nyílt támogatásukkal létrehozta a katonai-fasiszta diktatúrát. A „Fekete Frontban” a második helyet az adatok alapján a Nemzeti Liberális Párt foglalta el. Ez a csoportosulás véglegesen később, 1945 márciusában alakult meg, a liberális párt volt híveit, Metaxasz diktatúrájának volt képviselőit tömörítette soraiba. Mindannyian, hogy az árulásért a felelősségrevonást elkerüljék, a király híveinek vallották magukat, s aktívan közreműködtek a királyság helyreállításában. Ugyanennek a blokknak tagja volt Zervasz tábornok „nemzeti pártja”. Ez a csoport az EDESZ résztvevőinek királyhű tagjaiból állt, akik különösen ellenségesen viszonyultak az EAM és GKP iránt, és nem egy alkalom- val a megszállás idején összeütköztek az ELASZ-egysé- gekkel. Később jött létre Alexandrosz „reformpártja”, és más, kevésbé reakciós csoportosulások. Ezek szintén csatlakoztak a „Fekete Front”-hoz. A reakciós csoportosulások állományában fasiszta és félfasiszta elemek, katonai szervezők, a hegyi brigád és a szent század volt katonái voltak, akik alapján a reakció képes volt az ország fegyveres erejét helyreállítani. A „Fekete Front” erejét a reakciós tiszti szervezetek alkották. A SZÁN — lojális tisztek szövetsége — 1942 elején alakult monarchista tisztekből a közel-keleti emigráns görög kormány csapataiban. A monarchista tisztek másik szervezete a RAN, propagandaközpont volt. Vendirisz tábornok irányította, és azt a célt tűzte maga elé, hogy felvilágosítsa és magával vigye a nacionalista gondolkodókat, azaz hogy el49
