Hevesi Szemle 7. (1979)
1979 / 1. szám - MÚLTUNK JELENE - Emlékek a forradalomról (dokumentumok)
és a siralomházba vittek. 22 óráig sem inni, sem enni nem kaptunk. Két hónap múlva Vácra vittek bennünket, s ott 3 évig raboskodtunk. FORGÁCS ISTVÁN: Április elején Hatvanban is megalakult a Vörösőrség és ekkor Hatvanba jött a Vörös Hadsgreg, melynek a vezetője Landler Jenő és Münnich Ferenc volt. A Hatvani Cukorgyárban levő vagonokban volt a rádióösszeköttetés a főparancsnoksággal; a hadsereg pedig a kastélyban szállt meg. Amíg Hatvanban tartózkodtak én voltam Landler futárja, én hordtam az üzenetet a gyárból a kastélyba. Innen Miskolc felé mentünk a hadsereggel, a csehek által megszállt területek felszabadítására. Elértünk Kassáig, de közben Landler a Gödöllőn állomásozott főparancsnokság átvételére indult, amelynek politikai megbízottja dr. Münnich Ferenc volt. Bokányi vette át a harmadik hadtest parancsnokságát. A Tanácsköztársaság idején földosztásra nem volt idő. Részes művelésre adták ki a földeket. Nagytelken, Sastelken a volt cselédek művelték a földet. Toboroztak summásokat is, de majdnem dupla bérért. Az aratók heted-, nyolcadrészt kaptak, később pedig csak tizen- ketted részt. A Tanácsköztársaság után sokat emlegették, hogy akkor lehetett hetedrészt adni és ellátták az aratókat szalonnával, pálinkával, liszttel... LIPTAI JÁNOS: Az én életemben is döntő változást hozott a Tanács- köztársaság. Először is azért, mert a Ringék vállalatát államosították. A vállalat irodáját, az akkori járásbíróság épületébe helyezték el. Kezdetben megmaradtak a vállalatnál Ringék is, mint szakértők és vezető szerepet játszottak. Nemsokára megjelent egy népbiztosi rendelet, amely szabályozta, hogyan kell bánni a tanoncokkal. Ringék nem siettek végrehajtani az utasításokat. Nekünk például nem adtak sem munkaruhát, sem bakancsot, pedig elő volt írva. A tanonctársak nevében én követeltem Ringtől a járandóságot. Ö nagyon felháborodott. Engem lázítónak nevezett, meg akart verni, majd kirúgott. Nem hagytuk annyiban a dolgot, küldöttséget menesztettünk a direktóriumhoz. Schulteisz Henrik megnyugtatott bennünket azzal, hogy hamarosan megalakul az Építési Direktórium, amely átveszi a vállalat irányítását. Ez néhány nap múlva be is következett. Tapolcsányi István lett az Építési Direktórium elnöke (korábban ő is munkavezető volt Ringnál) . A volt tulajdonosokat eltávolították a vállalat éléről. A legnagyobb gond a munka biztosítása volt és az élelmezés. Szerencsére a vállalat még a Ring idejében megbízást kapott a csendőrlaktanya és néhány nagygombosi épület tatarozására. Ezeket a megkezdett munkákat az átszervezés után is folytattuk. Különösen a nagygombosi munkának örültünk, mert a gazdaságtól munkabér fejében élelmet kaptunk. ... Az (ifjúsági) szervezet irodája az akkori járásbíróság épületében volt. Tóth László volt a titkár, én voltam a szervező. A mai Kállay Éva Kollégium udvarán mindennap politikai előadás volt az ifjúság számára. ... Egy idő után a polgárság kezdett szembefordulni a proletárdiktatúrával. Ennek egyik jele volt, hogy a szesztilalom ellenére, a Késdobáló kocsmában tivornyákat rendeztek zárt ajtók mellett. Ellenforradalmárok lettek az iglói géppuskások is, akiket régi tisztek vezettek. Kovács Jánost bízta meg a direktórium, hogy jelentse ezt Pesten. Hamarosan meg is érkeztek a Lenin-fiúk. Közben az iglói géppuskások, a szállásuk a mostani Dózsa téri óvodában volt, befészkelték magukat a kastélyba. A Lenin-fiúk a templom mellől lőtték a kastélyt. A harc után az iglóiak tisztjeit letartóztatták és később Budapestre vitték őket. Hatvanban volt ugyan Forradalmi Törvényszék, de csak kisebb ügyekben intézkedett. ... A Tanácsköztársaság vége felé engem a Vörösőrségből a Vörös Hadseregbe soroztak be. A harctérre már nem kerültem, mert hamarabb bekövetkezett a bukás. Hatvanba is bevonultak a románok. Gyöngyös felől sebesült vöröskatonák közeledtek. Telefonon érdeklődtek, hogy nincsenek-e románok. Ekkor azonban a postán már románok voltak. Azt válaszolta nekik az egyik román, aki tudott magyarul, hogy jöjjenek nyugodtan, nincs semmi veszély. A város határában aztán már várták őket. Az egész csapatot letartóztatták és azonnal ki akarták őket végezni. A lakosság fellépésére nem végezték ki őket azonnal, hanem éjszakára beterelték őket a bikaistállóba. Ez szombaton este volt, 9 óra tájban. A románok elszedték az irataikat és eldobálták. Volt köztük három orvos is, a fényképes igazolványukat én találtam meg. Volt köztük két ápolónő is, ezeket megbecstelení- tették, utána szabadon engedték őket. Rajtuk kívül még néhányan megmenekültek az éjszaka folyamán, olyanok, akiknek pénzük volt. Egy Kassa melletti fiú hozzánk zörgetett be. Elmondta, hogy az egyik román elengedte, mert adott neki háromezer koronát. Én adtam neki civilruhát, hogy továbbmehessen. Másnap, vasárnap, egy barátommal titokban utánamentünk a csoportnak, amikor a románok 10 óra tájban kiterelték őket a Rakoty- tyásba, ahol most a tsz istállója van. A foglyokat sorba állították és halomra lőtték őket. Volt néhány a hátsó sorban, akik túlélték a sortüzet. A románok odamentek, akik még mozogtak, azokat agyonlőtték. Mi a barátommal ezt egy kukoricásból néztük végig. Amikor a románok elmentek, odamentünk. Még volt, aki élt. Az egyiknek mind a két lábát leszakította a sortűz, de ő életben maradt, mert ájult volt, amikor vizsgálták. Ezt a dunántúli fiút kiszabadítottuk a hullák közül és egy meggyfa alá vonszoltuk. Tépést csináltam a fehérneműjéből és elkötöttem a két combját. Amíg ezzel foglalatoskodtunk, jött egy hullaszállító kocsi a kórházból, rajta egy kocsis, meg egy magyar rendőr. Ez mondta, hogy akik életben maradtak, azokat kell beszállítaniuk a kórházba, a kastélyba. Hiába kértem őket, hogy ne vigyék el a sebesültet, a románok agyonlövik, nem hallgattak rám. Bevitték a szerencsétlent és a románok kivégezték őt a kórház udvarán. A Rakottyásban három napig hevertek temetetlenül a holttestek, aztán eltemették őket. A felszabadulás után az emlékmű alá temették el őket véglegesen. KAKAS ANDRÁS: „ ... Mikor megcsináltuk a forradalmat, 1918-ban a Vörös Hadseregbe álltunk, mint önkéntes katonák. 19- ben rendesen ment a harcunk. Harcoltunk a csehek ellen, a románok ellen, meg aki jött elejbünk. Akik a vöröskatonák ellen jöttek. Heves megye, Eger, onnan mentem ki a frontra a csehek ellen harcolni. Putnok, Bánréve, Űzd, Miskolc, ezek voltak a főbb állomások. Ha jól emlékszem a nevére, Lakner Vilmos vezetésével együtt mentünk Miskolcra, itt a csehekkel verekedtünk, kizavartuk őket. Zsolca, Tokaj, Kassa felé vonultunk a harcba. 19-ben, már nem tudom, melyik hónapban fejeztük be a háborút. 43
