Hevesi Szemle 7. (1979)
1979 / 1. szám - MÚLTUNK JELENE - Emlékek a forradalomról (dokumentumok)
de volt igazi virág is, különösen tulipán. El is nevezték a kerthelyiséget Tulipánkertnek és hosszú ideig így is emlegették.” Ám az ünnep nem volt zavartalan. Az ún. iglói géppuskások (a régi hadsereg vezetői által megbízhatónak gondolt alakulatokat vidékre küldték) megtagadták a vörös zászló vitelét, felvarrták régi rangjelzéseiket és viszRAJMAN ISTVÁN: A Tanácsköztársaság kikiáltása után Hatvanban is megalakították a Szocialista Pártot. A vezetők: Papp Kálmán és Schulteisz Henrik. Amikor megalakult Hatvanban a párt, Nagygomboson gyűlést hívtunk össze és megalakítottuk itt is a pártot. Ezen a gyűlésen kétszáz-kétszázötvenen gyűltünk össze és a gyűlést az egyik cselédházban tartottuk. Elnöknek Barnák János csordásgazdát, pénztárosnak Csordás Jánost, engem pedig ellenőrnek és Orgonás János Gábort is. Sokan jelentkeztek a pártba, de nem volt elég tagsági könyv, ezért Orgonás János Gábort bíztuk meg, hogy Pesten szerezze be a szükséges könyvmennyiséget. A munkások bíztak a szervezetben. Barnák János elnökkel a vezetőség megbeszélte a munkások kérelmeit, de Barnák kijelentette: „En mindenkor veletek vagyok, de szeretném, ha másik elnököt választanátok, mert én képtelen vagyok tárgyalni az urakkal, állásomnál fogva és szűkszavúságom miatt.” Még aznap este a szűkkörű vezetőség engem választott meg új elnöknek, mert engem találtak legmegfelelőbbnek erre a hivatásra. En azonnal levelet írtam a gazdaság igazgatójának, Csekei- nek, hogy sürgősen jöjjön el a pusztára. Csekei azonban nemet mondott. Erre én megüzentem neki, hogy ha nem jön ki, új igazgatóról gondoskodnak, aki hajlandó a munkások kéréseit megbeszélni és teljesíteni. Amikor eljött az igazgató, arról tárgyaltunk, hogy a cselédeknek tehén tartás vagy 2 liter tej jár. „Nincs miből — érvelt az igazgató — kevés a takarmány, hiszen több mint a felét ellopták a gazdaságból.” „Mi megőrizzük” — mondtuk egyöntetűen. Este, kb. 7 órakor, 20 fegyveressel kivonultunk a takarmányhoz. Amikor közrefogtuk a kazlakat, cselhez folyamodtunk. „Senki ne mozduljon a kazlak mellől, meri a század bekerített titeket.” Bezzeg volt jajgatás, könyörgés a nem létező századosokhoz, őrnagyokhoz. „Mindenki a gazdaság udvarára!” — kiáltottuk nagy hanggal. Villanyfénynél derült ki, hogy közel 300 embert hajtottunk a gazdasági udvarba. Szigorúan megbüntettük őket, s elértük azt, hogy a cselédek gyermekeit sokszor az éhhaláltól mentettük meg. 1919. március 21-én virradóra, a lakásomon tartózkodtam, amikor a főszámtartó közölte velem, hogy a gazdasági irodában a báró urak várnak. Magam mellé hívtam öt fiatalembert és együtt indultunk el az irodába. A báró urak a földosztásról szerettek volna beszélni velem. Az elmúlt órában arról beszéltünk, hogy a munkásokat ki kellene segíteni ruhával és lábbelivel, most meg a földosztásról volna szó? Ha nincs ruhára és lábbelire pénzük, miből fizetnék ki a földet? — tették fel egymás után a kérdést a bárók. Attól ne féljenek, hogy a földért nem tudunk fizetni. Mikor a föld ki lesz osztva, akkorra az ára is megkerül — válaszoltam a bárók kérdéseinek kielégítésére. Három nap múlva kaptam 200 db Vörös Üjságot és megtudtam belőle, hogy az úr megszólítás megszűnt. szahelyezték a sapkarózsát. Leverésükre Szamuely Tibor sietett vörösőreivel a hatvaniak segítségére. A bukás után, augusztus 2-án érkeznek román csapatok a városba és a csendőrökkel együtt megkezdik a vörösőrök és direktóriumi tagok letartóztatását, kivégzését. Ezekről az eseményekről szólnak az alábbi visszaemlékezések. (Németi Gábor gyűjtéséből.) Sztrés Erzsébet Összehívtam a munkásokat és közöltem velük, hogy Magyarországon megszűnt az úri szó használata. Most már egyre inkább felléptünk követeléseinkkel az urakkal szemben. Az egyik gyűlésen sok úr vett részt. Felszólítottuk az urakat, hogy azokat a parasztokat, akik még mezítláb járnak, lássák el lábbelivel. „Fiam, maguk el vannak tévedve — mondta Csekei igazgató. — Honnan vegyünk cipőt, hiszen körül vagyunk zárva ellenséggel?” „A számtartó legényember, s 32 pár cipőt számoltunk meg neki. Önök tudnak segíteni” — mondtam haragosan Nemsokára a földműveskongresszusra mentünk. Elsőnek Csizmadia Sándor tartotta beszédét, majd hozzászólásokat kért. Én a harmadik felszólaló voltam. Minden hozzászólásnak 5 percig volt szabad tartania. Én a munkabérről tartottam előadást, de az utánam következők mind átadták a szót nekem, annyira az ő témájukról beszéltem. Követeltem, hogy az urak 300 forintot, 50 kg szalonnát, 2 kh földet, 50 kg cukrot adjanak a munkásoknak. Amelyik úr ezt nem teljesíti az mondjon le a gazdaságáról. Követeléseim el is fogad ták. Egyik hajnalban zörgettek a lakásomon: „Kelj fel, kitört a háború!”. Az iglói géppuskások a kertek alatt lövöldöztek, s kilenc vöröskatonát elfogtak. „Hatvanba kell mennünk!” — adtam ki a parancsot. A postán éppen Murskó hadnagy telefonált: „Az ellenforradalom győzedelmeskedik!” — hallottuk megütközve, amint beléptünk. „Mit telefonáltál?!” — Egykettőre fejbekólintot- tuk a puskatussal, s egy tengerészszázadot hívtunk segítségül. Nemsokára megérkezett a század, s ők a harc folyamán éppen a kastélyt (a mai kórház) lőtték, összeszedtük az iglói géppuskásokat. Május 1-én a környező falvakból rengetegen, Nagygombosról 700-an vonultak fel Hatvanba, ök vitték az egyetlen táblát: „Éljen a nagygombosi termelőszövetkezet” címmel. Az ünnepi beszédet Nyisztor földművelés- ügyi miniszter tartotta a tanácsháza előtt. Háta mögött egy piros ruhába öltöztetett ember állt, kalapáccsal a kezében. Valaki elkiáltotta magát: „Nagygomboson rabolnak!” Lóra pattantam, s rohantam haza. Igen ám, de a polgári iskolánál, a mai gimnáziumnál, öt kocsi elállta az utat (mind katonával volt tele). Egyik elém ugrik: „Le vagy tartóztatva, büdös csirkefogó!” — mondta, s rámszegezte a pisztolyt. Erre én benyúltam a belső zsebbe, s ugyanolyan mozdulattal mutattam neki az igazolványt. A férfi arca mosolygóssá vált és eltette a pisztolyt. Bemutatkozott. „Szamuely Tibor.” Majdnem egy félreértés áldozata lettem, ugyanis egy ellenforradalmárt kerestek, s engem néztek annak. A Tanácsköztársaság megdöntése után, éppen akkor, amikor mi is Egerben tartózkodtunk, a városba jött Horthy Miklós. Trombitaszóval fogadtuk, Berkes és én elkezdtük énekelni az Internacionálét. Elfogtak minket 42
