Hevesi Szemle 7. (1979)

1979 / 1. szám - MÚLTUNK JELENE - Kelemen Imre: Zenei élet Egerben, az1918-19-es években

Zenei élet Egerben az 1918—19-es években

Eger városának zenei életével eddig mindössze egyetlen nagyobb terjedelmű munka foglalkozott. Az egri tanárképző főiskola füzeteinek 396. számaként, 1966-ban látott napvilágot Gyárfás Győzőné dolgozata Eger város zenei életének fejlődése címmel. Nagy szeretettel és hozzáértéssel megírt tanulmány. Legfőbb érdeme, hogy olyan átfogó képet igyekezett nyújtani a város zenei művelődésének alakulásáról, melyből világosan kirajzolódnak a fejlődés főbb irányvonalai. Különösen értékesek azok a fejezetek, amelyek a két világháború közötti évek zenei életét tárgyalják. Ez érthető is, hiszen Gyárfásné, zeneakadémiai tanulmányainak elvégzése után, 1922-től Egerben élt, s mint zongoratanár és előadóművész, maga is cselekvő részese volt igen sok zenei eseménynek, zenei törekvésnek. Ugyanakkor a dolgozat, elsősorban korlátozott terjedelme folytán, nem tette lehetővé olyan kérdések behatóbb tárgyalását, melyek egyébként igen fontosak egyrészt a folyamatosság, másrészt egyéb szempontok vonatkozásában. Így például az 1918—-19-es évek zenei életéről — s ezen belül a Tanács- köztársaság idején lezajlott zenei eseményekről egyetlen adatot, hivatkozást sem találunk a szerző munkájában.

A rendelkezésünkre álló adatok lehetővé teszik, hogy jelen dolgozatunkban ennek az időszaknak a zenei életét is áttekintsük. Talán mondanunk sem kell, hogy a teljesség igénye nélkül. De mindenesetre azzal a szándékkal, hogy írásunk kellőképpen dokumentálja e társadalmilag és politikailag kiemelkedő jelentőségű esztendők eddig ismeretlen zenei vonatkozásait.

I. A SZÁZADFORDULÓT KŐVETŐ ÉVEK ZENEI TÖREKVÉSEI

A város zenei életében e legrégibb, s jó időn át az egyetlen, intézményesen megszervezett együttes az érseki főszékesegyház ének- és zenekara volt.

Vezetői képzett, nagy tudású muzsikusok voltak. A Zsasskovszky testvérek (Ferenc és Endre) működése idején, az egri főszékesegyház zenéje országosan is elismert és magas színvonalú. Mindkettőjük tevékenysége érthető módon eléggé körülhatárolt volt. Bár a tanítóképzőben is tanítottak, munkásságuk középpontjában meghatározó jelleggel az egyházi zene állt. Az utánuk következő főszékesegyházi karnagyok azonban már a világi zene műveléséből is kiveszik részüket. Működésük szorosan összefügg az Egri Dalkör életével is.

Maga az Egri Dalkör 1882-ben alakult meg, Vályi Bertalan telekkönyvi tisztviselő kezdeményezésére. Első vezetőjéül Pokorny János főszékesegyházi karnagyot választották meg. Pokorny képzett muzsikus és jó szervező volt. A vezetésére bízott dalkör már 1884-ben szép sikert ért el: elnyerte a Miskolcon megrendezett dalosverseny II. díját. Az egyesület művészi színvonala ezt követően jelentősen nőtt Lányi Ernő működése idején (1892—1901), valamint Pogatschnigg Guido karnagysága alatt is (1902—1908). Így pl. 1903-ban a temesvári dalosversenyen elnyerték az OMDE aranyérmét. Az egri dalosmozgalom tekintélyét mutatta az a tény is, hogy 1907 nyarán a városban rendezték meg a XVII. országos dalosversenyt. Ebből az alkalomból, „Egri Dalünnep” címmel, alkalmi lapot is kiadtak. 36 dalkör, közel 2500 énekese vett részt ezen a nagyszabású találkozón. 1904- ben kezdte meg működését az Egri Polgári Dalkör. Ez

az egyesület, bár a későbbiekben általában nem érte el a másik testület színvonalát, mégis hosszú időn keresztül a város zenei életének jelentős tényezője volt.

Egészen rövid életű az 1910-ben létrehozott egri munkásotthon keretében megalakult „Ébredés” Dalkör. Karnagyuk Tóth Károly, áll. elemi iskolai tanító volt. Működésükről alig tudunk valamit.

A dalkörök anyagi helyzete általában nehéz volt. Az elért sikerek lelkesítő ereje is alábbhagyott idővel. Pogatschnigg távozása (1908) pedig alapjaiban érintette az Egri Dalkör művészi színvonalát is. Ennek a kiválóan képzett muzsikusnak egri működése azonban nemcsak az egyházi zene és a dalosmozgalom szempontjából volt jelentős, hanem a zenei élet más területeinek műveléséért és felvirágoztatásáért folytatott törekvéseiért is.

így például igen fontosnak tartotta az ifjúság zenei nevelését. Az egri dalosok temesvári sikerének nyomán támadt érdeklődésre utalva, elsőnek vetette fel a városi zeneiskola megteremtésének gondolatát: „Egerben a zene iránti érdeklődést állandósítsuk városi zeneiskola létesítésével. Legyen ez a kultúrintézmény a Dalkör temesvári diadalának gyümölcse” — írta 1903-ban, az Egri Újság augusztus 27-i számában. Azt is helyesen látta, hogy az igazi zenei művelődés megteremtéséhez a dalosmozgalom — bármily szép eredménnyel dicsekedhet is — önmagában nem elegendő. Ez a felismerése tettekben is megnyilvánult. Az 1907-es esztendő első felében, egymást követően két filharmóniai estet rendezett szólisták és a helyi katonazenekar közreműködésével. Az első hangversenyen, ahol hangszerismertető előadás is elhangzott, egyéb műsorszámok mellett Beethoven Pastoral szimfóniája is előadásra került. A második alkalommal a műsorban kizárólag magyar művek szerepeltek. A III. filharmóniai esten került volna sor Haydn Teremtés c. oratóriumának bemutatására. A hangverseny megtartásáról nincsenek adataink.

Pogatschnigg ügyszeretetének és kiváló szervezőkészségének további bizonyítéka, hogy mindezzel egyidőben gyűjtést indított egy városi szimfonikus zenekar megteremtésének céljára is. Az ily módon befolyt összeg 1908 végére, a kamatokkal együtt 3370 koronát tett ki, ami az első lépésekhez, az elinduláshoz elegendő lett volna. Sajnos ez nem történt meg, s így a zenekar létrehozása csakúgy mint a zeneiskoláé, még jó ideig váratott magára.

A szervezett zeneoktatás megteremtésének gondolata foglalkoztatta Pogatschnigg utódát, Meiszner Imrét is, aki nem sokkal Egerbe érkezése után (1910 augusztus) engedélyt kér és kap a várostól zeneiskola létesítésére. Az ily módon megalakuló Egri Zenekonzervatórium azonban, ebben a formájában rövid életű volt, s már 1912- ben megszűnt. Az iskolában működő tanerők ugyanis az egy Gáspárdy Katinka kivételével, nem rendelkeztek megfelelő képesítéssel. Ezt pedig a városi képviselő- testület, mint a támogatás és segélyezés előfeltételét, szükségesnek és elengedhetetlennek tartotta. Zenetanítás természetesen ezután is volt a városban. Meiszteren kívül, aki zongorát, harmóniumot és elméleti tárgyakat tanított, Komáromi Ödön is oktat zongorajátékot és magánéneket. Gáspár dy Katinka pedig már 1912-ben megnyitja magán-zeneiskoláját, mely ezután rövid idő alatt kiérdemelte a szakemberek elismerését.

35