Hevesi Szemle 7. (1979)
1979 / 1. szám - MÚLTUNK JELENE - Kelemen Imre: Zenei élet Egerben, az1918-19-es években
Az I. világháború kitörését közvetlenül megelőző idők zenei érdeklődése bizonyos fellendülést mutat. Legalábbis erre enged következtetni az a cikksorozat, amely az Egri Üjságban látott napvilágot 1913 nyarán. A cikkek írói, úgy tűnik, elég világosan látják a problémákat (felekezeti vonatkozások, klikkek, szakmai féltékenység, anyagi nehézségek stb.). A városházán is tanácskoznak a zenei művelődés helyzetéről. Az Egri Dalkör újjászervezése mellett a fő feladatot a városi zeneiskola és a városi műkedvelő zenekar megteremtésében jelölték meg. Az ügy lelkes mozgatója dr. Maczki Valér, a dalkör elnöke volt. Ügyes szervezőmunkával sikerült elérnie, hogy még ugyanazon év őszén sor kerülhetett az Egri Zenepártoló Egyesület megalakítására. A megalakulással egyidejűleg bejelentették csatlakozásukat az ugyancsak ekkortájt életre hívott Felvidéki Zenészszövetséghez. Az új egyesület nagy lelkesedéssel látott munkához. Első hangversenyüket már december közepén megrendezték, majd ezt követően 1914 januárjában és februárjában a második és a harmadik koncertre is sor került. Az érdeklődés, mely kezdetben még igen csekély volt, hangversenyről hangversenyre nőtt. A jövő mindenesetre biztatónak látszott. A világháború kitörése természetesen új helyzetet teremtett. A katonai behívások s a háborús időkkel járó, egyéb megpróbáltatások sok zenész személyét közvetlenül is érintették. Az állandóan romló gazdasági körülmények pedig az egri zenei egyesületek amúgy is szerény létalapját, úgyszólván teljesen megszüntették. Zenei életről, még a szónak szerény értelmét nézve is, aligha beszélhetünk ezekben az években. A jótékony célú műsoros esteken kívül, talán csak a Gáspárdy-féle zeneiskola növendékhangversenyeit említhetjük, mint olyan megmozdulásokat, amelyek a folyamatosságot annyira, amennyire biztosították. Csak az 1918-as esztendő hozott némileg elevenebb és változatosabb művészi eseményeket. II. ZENEI ÉLET 1918-BAN Az 1918-as esztendő első hónapjában érzékeny veszteség érte Eger zenésztársadalmát. Január 8-án, 62 éves korában elhunyt Zsasskovszky Károly, aki az idősebbik Zsasskovszky testvérnek, Ferencnek a fia volt. 1856-ban született. Tanulmányait Prágában végezte. 35 éven át az érseki tanítóképző ének- és zenetanára, s emellett ellátta a másodkarnagy teendőit a főszékesegyházban. Életének utolsó éveiben édesapjának és nagybátyjának műveit rendezte sajtó alá. Az Egri Újság január 10-i számában így emlékezett meg róla: „Közismert ember volt Egerben. Nagyon tudta a híreket, ha valami történt, sietett is újságolni mindenkinek, messziről hangos köszöntéssel üdvözölte az ismerősöket. De az is bizonyos, hogy a pontos kötelességismeret embere volt. Órát lehetett volna igazítani utána.” Zsasskovszky Károlyt január 10-én helyezték örök nyugalomra a „Fájdalmas Szűzről” elnevezett temetőben. A jótékony célú zenés műsoros estek sorát az egri izraelita Patronázs egyesület „moziestélye” nyitotta meg, január 16-án. A műsorban két zeneszám is elhangzott: í. Dancla: Air Variée (d-moll) 2. Mendelssohn: Zongoraquartett (a-moll) (Előadták Ungár Sándor, Weinberger Béla, Weinberger Imre és Schwartz Endre) A Dancla-művet egy alig 9 esztendős kislány, Preszler Eta adta elő, Róth Böske zongorakíséretével. Az újságban megjelent tudósítás lelkes hangon írt biztos játékáról, s korát messze meghaladó technikájáról. Ezt a nagy sikerű műsoros estet, nem sokkal ezután, továbbiak is követték. Február 5-én rendezték meg a Jogakadémia hallgatóinak hagyományos, műsorral egybekötött teadélutánját. Ez alkalomból is szóhoz jutott a komoly muzsika. Az előadott művek a következők voltak: 1. Antalffy Zsíros Dezső: Magyar szvit; Op. 15, zongora négy kézre. Előadták: Bayer Margit és Huszthy Zoltán joghallgató 2. Brahms: „Ügy vándoroljunk ketten”. Duett; Op. 75, No. 3. Ének: Jászberényi Kató és Huszthy Zoltán. Zongorán kísért: Breznay Olga. 3. Beriot: Balettjelenetek; Op. 100. Előadták: Ürményi Béla joghallgató (hegedű) és Bayer Margit (zongora). Jóval szerényebb zenei színvonalat képviselt az Egri Katholikus Sajtóhölgybizottság február 8-i estjének programja. Lényegében ugyanazt mondhatjuk a 10-es honvédezred özvegy- és árvaalapja részére rendezett hangversenyről is (február 9.). Ezt a hangversenyt a helyi sajtó is igyekezett népszerűsíteni. Megtudjuk az előzetes közleményekből, hogy a jegyeket csaknem mind előjegyezték, továbbá — mivel nem lesz villanyvilágítás — „petróleumlámpák misztikus fénye mellett fogja a közönség az élvezetes hangversenyt végighallgatni”. Maga a műsor kifejezetten szórakoztató jellegű volt: kupiék és kabarédalok, magyarnóták, egy-két népszerű operaária, valamint Vieuxtemps Hegedűversenye és Bach Cha- conne-ja szerepeltek benne. Hogy ez utóbbi két mű, amelyet Dick Marcell miskolci hegedűművész adott elő, hogyan állta meg a helyét ebben a környezetben, nem tudjuk. A sajtóbeszámoló csak annyit írt a hangversenyről, hogy azon „a város színe-java részt vett”, továbbá, hogy „a vendégszereplő művészek valósággal meghódították az egri közönséget”. Lényegesen művészibb, s főleg egységesebb színvonalat képviselt a 12-es honvédezred, ugyancsak jótékony célra rendezett, „művészestélye”. Ennek szervezésében a Gáspárdy-féle zeneiskola is részt vett. Május 8-án került sor a Városi Színházban a nagy érdeklődéssel várt hangverseny megtartására, melyen fővárosi és helybeli művészek léptek fel. A műsorból elsősorban a két Kotá- nyi nővér (Erzsébet és Nelly) kétzongorás számai emelkedtek ki. A két fiatal művésznő Liszt-műveket (Magyar fantázia, Esz-dúr zongoraverseny, XIV. rapszódia) adott elő „pompás technikával és alapos zenei tudással”. De nagyban emelte a koncert nívóját Drumár László hegedűművész is, aki Sarasate- és Csajkovszkij-darabokat adott elő sok temperamentummal, de ugyanakkor melegséggel és közvetlenséggel is. Közreműködött még a hangversenyen Kolbay Ildikó is. Énekszámait Huszthy Zoltán kísérte zongorán. Az est nagy erkölcsi sikerrel és jelentős anyagi eredménnyel zárult. Csak a meghirdetésig jutott el az a „művészhangverseny”, amely augusztus 24-én került volna megrendezésre Kovács Károly (zeneszerző), Kramer Kató (ének) és Kovács Albert (gordonka) közreműködésével. A koncert megtartását azonban a város vezetősége nem engedélyezte. Közelebbi magyarázatot erre vonatkozólag a helyi újság nem közölt. Csekély érdeklődés kísérte a Vöröskereszt javára megrendezett augusztus 29-i hangversenyt. A később megjelent tudósítás üres színházról, poros székekről beszél, hibáztatja a rendezőséget, hogy „éppen azok hiányoztak ... kiket már megszoktunk minden ilyen művészi estélyen ott látni”. A pontos műsort nem ismerjük, csak 36
