Hevesi Szemle 7. (1979)

1979 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Hrabecz József: Politika - társadalomtudomány - vezetés

és a politika kölcsönös viszonyában a különbség moza- natát abszolutizálja, és megmarad a látszatnál, amely elhomályosítja, eltakarja a lényeget. A politika osztálytartalma, irányzatossága kifejeződhet ösztönös és tudatos formában. A munkásosztály politikájának tudatossága tudományos megalapozottságú és éppen ez teszi lehetővé az osztályjelleg maradéktalan érvényesítését. A társadalmi haladás elsősorban az emberiség objektív érdekei érvényesítésének megvalósításának folyamata. Ez azonban nagymértékben függ attól, hogy helyesen, vagy helytelenül, hűen, vagy hamisan tükrözik az osztályok politikai elméletükben, módszereikben az objektív társadalmi valóságot. A mi korunkban a néptömegek valóban hatékony társadalmi szerepe, érvényesülése alapvetően attól függ, hogy a társadalmi érdekek felismerése mennyire pontos a politikában, a politikai tevékenységben. Tudományosan megalapozott politika nélkül, illetve a politika következetlen végrehajtása során rendszerint csökken a dolgozó osztályok társadalmi szerepe, mert tevékenységükben, magatartásukban előtérbe kerül az ösztönösség, az ezzel együttjáró szervezetlenség, és a társadalmi fegyelem nagymértékű csökkenése következik be. Ez a folyamat jól érzékelhető a Kínai Népköztársaság utóbbi két évtizedének történetében. Ez a folyamat végsősoron a szocialista társadalom egészét veszélyezteti.

A dolgozó tömegek szerepének növekedéséhez, fejlődéséhez elengedhetetlen követelmény a párt által kimunkált tudományos politika kidolgozása, ennek a gyakorlatban való érvényesítése, ami viszont a politikai rendszer minden területén, elemében tervszerű, átgondolt és hozzáértő szervező tevékenységet tételez fel. Itt lényeges körülmény az, hogy a párt, mint politikai élcsapat közvetlenül is és közvetve is az állami és a társadalmi szervezetek útján szüntelenül gondoskodik a tömege^ vezetéséről, szervezéséről. Ez döntő feltételt jelent ahhoz, hogy a népben korunkhoz méltó társadalmi törekvések és tulajdonságok minél nagyobb mértékben érvényesüljenek. Lenin különösen fontos társadalmi tulajdonságoknak tekintette a népen belül: a kitartást, a fegyelmezettséget, a szilárdságot, hajthatatlanságot és az egységes akaratot.

A tudományos politika kidolgozása és ennek hozzáértő érvényesítése természetesen nem csupán a dolgozó osztályok vezetése, szervezése szempontjából nélkülözhetetlen, hanem a párt belső egysége és az ehhez szükséges pártfegyelem szempontjából is elengedhetetlen követelmény. Lenin politikai műveiben megkülönböztetett jelentőséget tulajdonított a szocialista országban a párton belüli fegyelemnek, amelyet a munkáshatalom megőrzésének, erősítésének és fejlesztésének feltételeként értékelt. A marxizmus—leninizmus szerint a fegyelem a pártban a tevékenység minden szféráját áthatja és végső soron ettől függ a politikai vonal kimunkálása, megvalósítása és a részterületeken való érvényesítése, a vezetés és a szervezés egész rendszerének hatékony működése, valamint a dolgozó tömegekkel való kapcsolat sokoldalú erősítése. Ezzel kapcsolatban Lenin így teszi fel a kérdést: „ ... mi tartja fenn a proletariátus forradalmi pártjának fegyelmét?, mi ellenőrzi?, mi erősíti? Először a proletár élcsapat öntudatossága, odaadása a forradalom iránt, kitartása, önfeláldozása, hősiessége. Másodszor, az a képessége, hogy a dolgozók legszélesebb tömegeivel, elsősorban a proletártömegekkel, de a nem proletár dolgozó tömegekkel is, felvegye a kapcsolatot, közelkerüljön hozzájuk és bizonyos mértékig, mondhatnánk, egybeolvadjon velük. Harmadszor, a proletár élcsapat politikai vezetésének helyessége, politikai stratégiájának és taktikájának helyessége, feltéve, hogy a legszélesebb tömegek saját tapasztalataik alapján meggyőződtek ennek a vezetésnek helyességéről.

Ezek nélkül a feltételek nélkül lehetetlen a fegyelmet megteremteni egy forradalmi pártban, amelynek képesnek kell lennie arra, hogy valóban pártja legyen annak a forradalmi osztálynak, amelyre az egész társadalom átalakításának feladata vár. De másfelől ezek a feltételek nem jöhetnek létre egyszerre, csak hosszú munka, keserves tapasztalatok árán lehet őket megteremteni; megteremtésüket a helyes forradalmi elmélet könnyíti meg, ez pedig nem dogma, hanem csak a valóban tömegjellegű és valóban forradalmi mozgalom gyakorlatával való szoros kapcsolatában alakult ki véglegesen.”

A szocialista társadalom fejlődésének minden időszakában objektív törvényszerűsége a párt vezető szerepének növekedése, amely megfelel a társadalmi viszonyok fejlettebb, összetettebb és bonyolultabb jellegének. Arról van szó, hogy a társadalmi viszonyok fejlődése a korábbi állapotokhoz képest új, korábban nem ismert feltételek kialakulását eredményezi, amelyekkel a párt vezető és irányító tevékenysége szempontjától is számolni kell. Az új feltételeknek megfelelően a politika egészének ér részterületeinek kimunkálása a korábbinál sokszorta differenciáltabbá válik, alkalmazása magasabbfokú ismereteket és hozzáértést igényel. Következésképpen a politikai vonal kimunkálásához, végrehajtásához és ellenőrzéséhez egyaránt nagyobb mértékben kell a társadalom- tudományra támaszkodni. Azt lehet mondani, hogy a fejlett szocialista társadalom építésének időszakában a magasfokú politikai tudatosság, az ettől elválaszthatatlan szervező tevékenység egyre nagyobb mértékben igényli a párt politikai, ideológiai irányító munkáját, valamint ennek tudományos megalapozását. Pártunkban a politika és a társadalomtudományok szerves egységet képeznek, kölcsönösen feltételezik egymást. A párt, mint a munkás- osztály és a társadalom vezető ereje soraiban a politikailag legérettebb, legaktívabb és legfegyelmezettebb dolgozókat tömöríti. Soraiban emellett megtalálhatók a társadalomtudományok művelői, és főleg azok, akik politikai munkásokként a társadalomtudományok alapján kimunkált tudományos politikát a gyakorlatban a legkülönbözőbb társadalmi feltételek között, egymástól eltérő feladattal bíró szervezetekben, intézményekben és tömegmozgalmakban konkretizálják és alkalmazzák.

A párton belül a politikai tevékenység és ennek társadalomtudományi megalapozottsága szerves egységet képez. Az MSZMP születésétől kezdve gondos figyelmet fordít arra, hogy politikai vonalának, döntésének, valamint ezek konkrét megvalósításának formáit tudományosan megalapozza. Ez a folyamat mindenekelőtt a vezető pártszervek és a társadalomtudományok művelésével foglalkozó párttagok tevékenysége útján valósul meg. Az elmúlt két évtizedben a korábbihoz képest a politika társadalomtudományi megalapozottsága igen nagymértékben fejlődött. A központi és a középszintű pártvezetés politikai döntéseinek kimunkálása során jelentősen támaszkodik a társadalomtudósok elméleti és módszertani munkásságára. Az, hogy milyen nagy jelentőséget tulajdonít a párt a tudomány és a politika kapcsolatának fejlesztésére, ez kitűnik az MSZMP Tudománypolitikával kapcsolatos állásfoglalásaiból, határozatából és ezek végrehajtásából. Az MSZMP történetében megkülönböztetett jelentőséggel bírnak „Az MSZMP KB Tudománypolitikai irányelvei”. Ez a dokumentum összegzi a párt tudománypolitikájában a történelmi tapasztalatokat, a jelen tennivalóit, és ugyanakkor hosszabb időszakra meg55