Hevesi Szemle 7. (1979)

1979 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Tamás Ferenc: Szólások és használóik

Szemerkényi Ágnes szerint .,A folklórban még íel- deríthetetlen. hogy vannak-e olyan személyiségek, akik — hasonlóan a kiváló mesemondókhoz — különösen sok proverbiumot tudnak.” Utal arra, hogy Tolnai Vilmos valószínűsíti, hogy vannak, és Ortutay Gyula beszámol egy ilyen asszonyról. ,,Ez, valamint más példák igazolni látszanak Tolnait” — írja Szemerkényi Ágnes. Ezekhez a ,,más példákhoz” szeretnék csatlakozni, szerény tapasztalatommal: A-val jelzett adatközlőm, Józsa Károly- né Tarjányi Etelka 73 éves asszony a többi adatközlőm- höz viszonyítva sokkal több proverbiumot ismer és használ. (Korábbi néphit gyűjtésemkor, amiben szintén ő volt a legnagyobb tudású, figyeltem föl a beszédében előforduló nagyszámú proverbiumra. Tudása a népdalok körében is kiemeledő, a helybeli népi énekkar oszlopos tagja, szólistája. Erdélyi Zsuzsának is adatközlője volt a Hegyet láték, lőtöt lépék c. kötethez.).

A másik, az előbbinél bonyolultabb és érdekesebb kérdés, hogy van-e szerepe a proverbium életében a használó személyiségének. Tapasztalatom szerint van.

Ezt a problémát is csak a magyarázatok elemzésével vizsgálhatjuk. C-vel jelzett adatközlőm magyarázatai nagyon sokszor jellegzetesen elkülönülnek a többiek magyarázataitól. Az előző részben idézett 1. közmondást a szegényekre vonatkoztatja, szemben a másik négy adatközlővel és az O. Nagy által megadott értelmezéssel is. („nevetségesen rátarti, büszke”). A 3., feltehetően emelkedett értelmű szólásnak partikuláris, egocentrikus (már-már egoista) értelmet ad. C értelmezése szemben áll mind A értelmezésével, mind az O. Nagy Gábor által megadott jelentéssel („gyors segítség értékes igazán”).

A továbbiakban bemutatok még néhány szólást, amelyek C eltérő értelmezését mutatják.

1. Te, aljasabb vagy a béka hasánál!

(O. Nagynál nincs)

A: Valakinek viccbű mondják.

C: A szegényebbeknek, ha kért valamit, ászt nem adta vissza.

2. Ahol a kár, ott a haszon.

(Vö. O. Nagy: k 303)

A: Valamiből kára van, de mikor megtörtént a kár, abból haszon is van.

C: Ha szegényebb kért pénzt, aztán nem adta meg, aztán dolgoztatta érte.

3. Akik lusták, azok szegények.

(O. Nagynál nincs)

B: Vótak itt a faluba szegények, de azok olyan lusták vótak.

C: Lehet, hogy abba is van valami, hogy azok a szegények, de aki egy kicsit kap valahonnan, annak könnyebb.

4. Gazdag kényesre is haragszik az Isten, de a szegény kényest utálja.

(O. Nagynál nincs)

A: A szegényt nem illeti meg a kényesség.

C: A szegény nem lehet kényes. A szegényt lenézték valamikor. Az Isten egyformán néz mindnyájunkat.

5. Jobb adni, mint kapni.

(O. Nagy: a 73)

A: Könnyebb adni, mint elfogadni.

B: Ha valaki kért, rámondták, jobb adni, mint kérni, mer aki ad, annak van, de aki kér, annak nincsen.

C: Mer aki kap az szegényebb, aki meg ad, annak van. Mindig boldogabb, aki adhat, mint akinek kell.

6. Megfogta az Isten lábát.

(O. Nagy: i 317)

A: Nagyon jól megy neki, sok haszna van.

C: Ha valaki örököl, oszt olyan potyán szállott rá a vagyon.

7. Rászállt az Isten áldása.

(O. Nagynál nincs)

A: Ha valakinek jól megy a munka.

B: Ajándékot kapott.

C: Aki örököl valahonnan valamit.

8. Egy állapotba van, mint a Fűlce Klári libája.

(O. Nagynál nincs; Vö. O. Nagy: f 703)

A: Hizlalt libát. Kérdezték, hízott-e a liba. Azt mondta, nem, csak egy állapotba van.

B: Nem nő sehogy. Rosszul kosztolják a libát is meg a gyereket is.

C: Beteg emberre. „Könnyebben van-e?” „Dehogy van, 05.” Akit nem sajnálnak, arra mondják.

Az idézett példákban feltűnő, hogy azokat a prover- biumokat is, amelyekben mások nem látnak utalást a szegényekre, C ezzel magyarázza (1, 2).. A 3. számú közmondással nem ért egyet, csak valamennyi igazságot iát benne. Asszociációként megjelenik a munka nélküli szerzés gondolata, mint 6. és 7. példánkban is erre helyezi a hangsúlyt. Az egész anyagban ő fűz legtöbbször indoklást a magyarázathoz. A 4. példában a szegények egyenlőségét hangsúlyozza, a 8.-ban a szólás szenvtelen- ségére, rideg embertelenségére mutat rá. Az 5. példában általánosabban fogalmaz, mint a két másik adatközlő, nem azokról beszél, akiknek éppen akkor nincs valamijük, mikor kérnek, hanem a szegényekről, akiknek soha sincs.

Láthatjuk, hogy C sokszor máshova helyezi a hangsúlyt, mint a többi adatközlő. Jellemző rá az anyagiakkal kapcsolatban a különös érzékenység, a szegények sokszori szerepeltetése, a váratlan, indokolatlan anyagi haszon emlegetése, az érzékenység a proverbiumok érzelmi tartalmára. Feltehető, hogy a személyiség irányulása mögött társadalmi okok húzódnak.

Feltételezésemet megpróbáltam igazolni. Minthogy nem tudtam Bükkszékre elutazni, egy kedves adatközlőmet, bizalmasomat kértem meg arra, hogy írja meg a hiányzó adatokat. Rövidítve idézek a levélből (a helyesíráson csak annyit változtattam, hogy az olvasást meg- könnyítsem; a nyelvjárási sajátságokat meghagytam):

„C-nek az elődei, anyai részről elég jó módú, dolgos, spórolós emberek voltak. Az apai részről nem ismertem annyira. Csak annyit tudok róluk, hogy a nagyanyja féltékeny volt az egyik fia feleségére. Anyagilag úgy közepesen álltak. C édesanyjáék hárman voltak testvérek, egy lány és két férfi.

C anyja nagyon jó asszony volt, de a férje nem becsülte. Részeges, kicsapongó életet élt. A feleségét nem nézte semminek, sőt, ütötte-verte. Másik asszonyhoz járt. C-től hallottam, hogy már mikor nagyon beteg

51