Hevesi Szemle 7. (1979)
1979 / 4. szám - MÚLTUNK JELENE - Farkas András: Az egri bibliotékától a főegyházmegyei könyvtárig
tettem, mint szeretett hazámért, a közjóért, hogy itt a Múzsák otthonában, a királynak hű és a hazának hasznos polgárokat formálni lehessen.” A XIX. század elején így írtak Eszterházy könyvtáráról, annak állományáról: „ .. . a könyvgyűjtemény 20 293 kötet, 13 879 munka... akképp van elrakva, hogy a főterem alsó részében 6182 kötetbe foglalt 2787 munka, a karzaton 6659 kötetbe foglalt 5375 munka, a balra nyíló mellékszobában 5118 kötetbe foglalt 1828 munka van felállítva.” A felsorolás szól hittudományi, jogtani, orvostani, történelmi, bölcsészeti, nyelvészeti és vegyes tartalmú munkákról. A teljes állományból kézirat 115 munka 130 kötetben, ősnyomtatvány 43 munka 47 kötetben, ritkább nyelven írott mű 135 munka 187 kötetben. Az itt található tudományos és művészi munkákat 30 nyelven írták. Ezek között aránylag kevés, mindössze 224 magyar nyelven írott mű szerepel 251 kötetben. A művek túlnyomó többségét az akkori világ tudományos nyelvén, a laninon írták, 8971 művet. A KÖNYVTÁR SORSA Addig, amíg az alapító élt, a könyvtár gyarapodott, bántódást nem szenvedett. 1799-ben meghalt Eszterházy és öt évig volt püspök Egerben. 1804-ben az egyházmegyét három részre osztották. Az így létesített kassai és szatmári egyházmegyének is juttattak az egri könyvtár állományából. Az első egri érsek, Fuchs Ferenc kevés ideig állt az egyházmegye élén, így ő nem fejlesztette a könyvtárat életében, csak könyveit hagyta a könyvtárra. Az 1893- ban kiadott és az egri érsekmegyei könyvtárról szóló mű panaszkodott, hogy a hozzá nem értők miatt a XIX. század elején a könyvtárra szálló hagyatékok „ki voltak téve az ingyenes acquiráltatás veszedelmének”. A panasz személyes dorgálást is tartalmazott: „Másik csapás érte a könyvtárat, bizonyos Pulay Wolfgang, papi ruhába bújtatott neophyta részéről, ki actuáriusként lévén a könyvtárnál alkalmazva, minden körültekintés nélkül a visszatéríttetésre nem gondolva, két kézzel osztogatta szét a könyveket különösen akkoriban itt fogolyként tartózkodott francia tiszteknek, kik aztán emlékül szépen hazájokba vitték azokat magokkal. Később ismét egy hűtlen könyvtárszolga több százra menő munkát sikkasztott el.” Ilyen előzmények után került a könyvtár élére 1814- ben Szepessy Ignác kanonok, aki aztán rendet is teremtett. A gyarapodást jelzi, hogy Fuchs és majd később Fischer érsek után 2435 munka 3830 kötetben, Pyrker érsek után 3304 munka 6873 kötetben jutott a könyvtár állományába. A műpártoló Bartakovics érsek hagyatéka mellett ide szállt sok-sok kanonoki és magánkönyvtár is. Ennek ellenére a XIX. század utolsó negyedében a fejlődés megállt, visszaesés következett be. A teológiai, filozófiai, jogi és történelmi munkák csak-csak szaporodtak, de az alapító által elgondolt és minden iránt érdeklődő gyűjtés megszűnt. Az az egyetemes érdeklődés, amely az alapítót vezette, részfejlesztésre esett vissza. Ezekből az évtizedekből a könyvtárra nézve hasznos adományozók között kell megemlítenünk Danielik Jánost, Zsasskovsz- ky Józsefet, Bartalos Gyulát és Balássy Ferencet. Ezekben az évtizedekben a teológiai, történelmi és egyház- történeti rész gazdagodott. Szembeszökő, hogy 1900 és 1944 között a gyarapodik igen csekély volt, a régi színvonalat nem tudták tartan:. Az igénytelenebb hagyatékok csak mennyiségben emelték a könyvtár állományát. 1944-ben az értékeket a torony alatti részbe mentették az érdekeltek, az akkori könyvtáros vezetésével. Az 1945 utáni évek nem kedveztek a könyvtári munkának. Lényeges változás 1949-ben következett be a könyvtár életében, az iskolák államosítása után. A rendezetlen jogviszonyok következtében a nagy könyvtárterem maradt meg érintetlenül, míg az úgynevezett kiskönyvtárat, amelyben körülbelül negyvenezer kötetnyi résznek volt otthona, kiürítették. A könyvállományt a Líceum nyomda-helyiségeibe zsúfolták össze, később, ideiglenes megoldásként onnan az első emeleten lévő kápolnába szállították. Ma is ott van ez az anyag, olvasóterem, világítás és fűtés nélkül. A hatvanas években nyílt lehetőség arra, hogy az addigi és ma már korszerűtlen katalógusrendszert felváltsa a könyvtár használhatóságát biztosító új könyvtári rend. A KÖNYVTÁR MAI ÁLLOMÁNYA A jelenlegi állomány 106 000 kötetre rúg. Csaknem megfelezve gondozzák ezt a nagy anyagot a díszes nagy könyvtárteremben és az ugyancsak azzal azonos méretű kápolnában. Legértékesebb része a könyvtárnak a kódexgyűjtemény. A Petrus Blesensist kell említenünk elsőként, amely 1250 körül keletkezhetett. Aszketikus hittudományi munka, az ószövetségi Jób történetéhez fűzi elmélkedéseit, értekezéseit. A Miskolczi László féle Missale Toldy Ferenc szerint a könyvtár „legnevezetesebb darabja”. Véleménye szerint „nem a kódex szép grafikája, sem tartalma, hanem a benne lévő festmény” miatt. A festmény tárgya: A Fájdalmas Anya, a Mater Dolorosa és János apostol Krisztus keresztje alatt. Egy másik szakíró, Varjú Elemér is Bayer, Joannes: Uranometria ulm 1661. Nyilas-csillagkép, Sagitta. A szerző a csillagépeket mitológiai alakokkal ábrázolja, a Nyilas-nál azonban eltér a szokásostól és egy modern rakétaszerkezetet idéző nyilat rajzol 46
