Hevesi Szemle 7. (1979)
1979 / 4. szám - MÚLTUNK JELENE - Sugár István: Az Új Hírek
Adatom van rá, hogy 1944. december közepe táján már Balassagyarmat környékéről hoztak magukkal a hazatért egri katonaszökevények ilyen, az egri Szent János Nyomdában készült és szovjet repülőgépekről leszórt röpcédulákat. összehasonlító vizsgálat tárgyává tettem az Űj Hírek és az Eger című lap 1944. évi példányainak betűtípusait. Egész sor betűféleség azonosságát sikerült a két újságban egyértelmű határozottsággal megállapítanom. Szabó Sándor arról tett említést beszámolójában, hogy az említett 110. gárdalövészhadosztály propagandacsoportjának századosa egy mezőkövesdi nyomda betűkészletét is magával hozta Egerbe. Arról azonban az Űj Hírek szedésénél és nyomásánál közreműködők sem tudnak, hogy ezt a betűanyagot ők Egerben felhasználták volna. Az Űj Hírek példányainak alapszövegét kétféle betűtípussal szedték: a 3. számot (s feltehetően talán még az 1. és 2. számot is) valamivel nagyobb betűféleséggel nyomták, mint a 4.—6.-ot. Ennek az lehet az igen valószínű oka és magyarázata, hogy az első időkben csak kevesebb szöveg elhelyezésére volt szükség, mint később. De egy-egy példány szedését is igen változatos, sokféle betűtípusból állították össze, — a coloneltől a nagy ciceróig. A jó hírű egri nyomdászok az Űj Híreket változatos tördeléssel készítették. Minden szám első oldalán a 122 milliméter széles tükrön teljes szélességben végigfutó sorokat találunk. A hátoldal már nem ilyen egységes, mert részben az első oldalról már ismert tördelés váltakozik két, egymás melletti 49—59 milliméter széles hasábbal, illetve keretes közleménnyel. Az Űj Hírek csupán egyetlen lapból álltak, természetesen kétoldali nyomással. A kis lap méretében is változást hozott a 4. szám. A 3. számnál, s feltehetően az első kettőnél is, a cím UJ HÍREK, azaz minden ékezet nélkül. E cím fölé, a lap felső szélén olvasható második világháború egyik legismertebb szovjet felhívása: „Halál a német elnyomókra!” A 4.—6. számok címeinek szedése ŰJ HÍREK-re (ékezettel!) változott, és a lap élén is új jelmondat kapott helyett: „Halál a német betolakodókra!” december 16), jobbról pedig a kérdéses példány megjelenési sorszámának jelölése (például: 4. szám) kapott helyet. Minden egyes példány hátoldala alsó szélén végigfutó lénia alatt van feltüntetve a lap kiadójaként „A Vörös Hadsereg Hírszolgálata.” Kétségtelenül érdekes kérdés az, hogy vajon ki, illetve kik írták a kis cikkeket a röplapújságunkba. Szabó Sándor úgy emlékezik vissza az eseményekre, miszerint a Szovjet Távirati Iroda közleményei Iván kapitánytól származnak. S ez természetes is. A cikkecskék írói közül saját személyén kívül mást nem is tudott megjelölni, s az alkalmi „bedolgozók” körét a mai utólagos kutatással sem sikerült bővítenem. MIRŐL SZÓLT? Az Űj Hírek rendkívüli ritkaságára, s vitathatatlan tárgyi értékére való tekintettel szükségesnek látom, hogy néhány példányt részletesebben is ismertessek. Az 1944. december 16-i 3. szám a Szovjet Távirati Iroda által 13-án és 14-én nyilvánosságra hozott hadijelentéseivel kezdődik, mely a magyarországi hadihelyzetről nyújt részletes tájékoztatást. A második oldalon a „Nyugat-Európa fronteseményei” cím alatt a TASZSZ december 14-én Londonban kelt jelentése olvasható. Vastag — mintegy — gyászkeretben kapott helyet egy német fasiszta gaztettről szóló rövid, de tragikus híradás: „A december 12-i német terrortámadás eredménye: 33 halott és 87 sebesült. December 14-én temették el a szerencsétlen áldozatokat. A temetésen az érsek meleg, tartalmas beszédet mondott.” E borzalmas gaztett kapcsán meg kell említenem, hogy a német bombák egy része a Szent János Nyomda közvetlen közelében hullott le, s ablakai egy részét be is törte, s több nyomdász kisebb sérüléseket szenvedett. A szomszédos üzlet- illetve lakóház egy része pedig rombadőlt. Nem lehet vitás, hogy ezeket a bombákat a Vörös Hadsereg által eredményesen felhasznált röpcédulákat és röplapokat, s az Űj Híreket előállító nyomdának szánták a német fasiszták. Iván kapitány a bombázás után azonnal gyűjtést kezdeményezett, s ő maga jegyezte fel elsőnek a nevét, 100 pengőt juttatván e nemes célra. A Felfordulás Budapesten című rövidebb híradás Göteborgból, a Göteborgposten egy cikke nyomán a magyar fővárosban uralkodó „borzalmas állapotok”-ró\ tájékoztat, mely szerint „úgy a lakosság, mint a katonaság körében pánik uralkodik,” valamint számot ad a külföldi követségek elköltözéséről is. A Hivatalos közlemény cím alatt olvassuk: „December 14-től kezdve Eger minden iskolájában és tanintézetében rendes tanítás folyik. A tanulók száma naponta növekszik.” Az utolsó rövidebb hír, Eger cím alatt, plasztikus képet fest a város újjáéledő életéről: „Eger városa újra felveszi normális arculatát. A lakosság, mely eddig a becsapódások és a német terrorbombázások miatt a pincékben rejtőzködött, lassan előmerészkedik. Az élet mindjobban visszatér a mindennapihoz. Az utcákon újra jobban öltözött emberek sietnek irodájukba, munkások újra munkájuk után járnak, gyermekek iskolába sietnek, sőt egyes kereskedők üzleteiket is megnyitottak.” Az 1944. december 18-i szám a Szovjet Távirati Iroda által kibocsátott, s Magyarország területére vonatkozó hadi jelentésével kezdődik, s a december 15-i és 16-i helyzetről nyújt jól áttekinthető tájékoztatást. A TASZSZ londoni irodájának december 15—16-i je» jelentése a nyugati frontról tudósít. A második oldalon pedig egy MAGYAROK! című felhívás olvasható, mely a német fasiszták hírhedt december 12-i egri bombázásának terror jellegét fejtegeti és magyarázza. A kis írás így fejeződik be: „Ítéljetek, ki ellen visel háborút Magyarország, „szövetségese”, az a hadsereg, amely áthurcolja fiaitokat és férjeiteket Németországba a „hazát” védeni. Ezek után tudjátok, hol a helyetek és mi a teendőtök.” A Német bombák Egerben című, több, mint fél- hasábnyi colonel szedésű tudósítás pedig erről a „vérforraló aljasság” részleteiről számol be. Az 1944. december 20-án megjelent 5. szám a december 17—18-i szovjet hadijelentés után a londoni TASZSZ-iroda december 14-i (?) beszámolóját közli: Hadműveletek Nyugat-Európában címmel. 40
