Hevesi Szemle 7. (1979)
1979 / 4. szám - JELENÜNK - Fejes András: A serdülés és lélektana
gával sokat segíthet, de ugyanígy ronthat is a kamasz helyzetén. Amennyiben növekvő gyermekünk előtt minden nemi jellegű kérdést „tabu”-ként kezelünk, megtagadunk minden erre vonatkozó tájékoztatást, úgy nem készítjük fel őt az önálló életre, kénytelen lesz titkolt, „szégyenletes” vágyait vad fantáziálásaiban kiélni és felvilágosításért kevésibé illetékes, olykor kevésbé jó szándékú idegenhez fordulni. A nemi vágyat bűnként átélés élménye tartós nyomot hagy az egyénben, tudattalanul is akadály ózhatja későbbi felnőttkori heteroszexuális partnerkapcsolatok igényes kialakítását. A másik, mindenesetre ritkábban előforduló véglet, az otthoni szélsőségesen túlzó szabadosság, mely esetekben az öltözés, vetkőzés, fürdés a különböző nemű és korú családtagok asszisztálása közepette történik. Ez a nyíltság véleményünk és tapasztalataink szerint — minden nézettel ellentétben — a szexuális kétségekkel teli serdülő nemi érdeklődésére elemi erővel hat, s bizony nem is oly ritkán az ellenkező nemű szülő, vagy testvér kerülhet a kamasz vágyainak középpontjába. Számtalan szorongás, szülői aggodalom és önvádolások forrása a serdülőkori önkielégítés. Hosszú évszázadokon keresztül tartotta magát az ezzel kapcsolatos tudománytalan nézet, mely szerint e cselekedet ártalmas, gerincbántalmakat okoz, eltereli a serdülő figyelmét okosabb dolgokról, esetleg emiatt „ösztönemberré” válik. A kérdést több oldalról lehet megközelíteni, de alaptételként kell elfogadni, hogy az önkielégítés minden esetben, mikor a heteroszexuális kapcsolat valamilyen oknál fogva akadályozott, normálisnak tekinthető élettani folyamat. Ez vonatkozik úgy a serdülőkre, mint más olyan felnőtt emberre, akinél tartósan gátolt a teljesértékű partnerkapcsolat kialakításának lehetősége. Az ilyen vonatkozásiban végzett, legnagyobb embertömeget érintő felmérés — Kinsey jelentés az USA- ban — szerint csupán néhány százalékra tehető azoknak a kamaszfiúknak a száma, akik soha nem onani- záltak, s a leányok jórésze is folytat ezidőtájt hasonló tevékenységet. A lányok önkielégítésének százalékos adatait csupán megközelítőleg ismerjük. A valóság hű tükrözését megnehezíti az, hogy a lányok pszichosze- xuális fejlődése kultúrkörünkben sokkal elfedettebb, valamint az öningerlés sem olyan egyértelmű, mint a fiúk esetében. Olykor már a serdülőkort megelőző években is jelentkezhet lányoknál önkielégítés, mégpedig először véletlenszerűen, majd ráébredve a mozdulat öröm jellegére, később már tudatosan végezve válthatja ki az enyhe fokú kéj érzést. Így esetenként a combok összeszorítása, kislányok korláton való csúszkálása, kerékpározás, lovaglás stb. szerezhetnek enyhe, de már önkielégítésként értelmezhető örömöket, de ilyen mechanikus ingerlő hatást válthat ki a speciálisan túl szűkre szabott keményanyagú nadrág is. Az önkielégítésnek pozitív szerepét a pszichoszexuá- lis fejlődésben ezidőtájt abban látjuk, hogy a nemi szervéket mintegy ráérzékenyíti a felnőttes jellegű szexuális életre. Teljes elmaradása jelentős szerepet játszik abban, hogy a már említett Kinsey jelentés szerint 20 éves nők 50%-a nem él át kéjérzést a nemi kapcsolatában, annak ellenére, hogy kb. 90%-uk már érzett valamilyen fokú erotikus izgalmat. Az önkielégítés gyakorlatilag olyan pótcselekvés, melyhez a serdülő fiú/leány gyakrabban fordul akkor, ha tiltják számára a korának megfelelő szintű partnerkapcsolatok kialakítását is, mint olyankor ha családja részéről a humanizált társaskapcsolatait illetően — beleértve a kamaszkori szerelmet is!! — óvó megértést tapasztal. A szülők a merev tiltással mintegy rákényszerítik a gyermeket (vagy már ifjút) a pótcselekvésre, — az önkielégítésre — melynek hosszú időn át való folytatása veszélyt is rejt magában. Régi megfigyelés ugyanis, hogy az először nagy izgalmakat kiváltó hatások mintegy megtapadhatnak és az erotikus izgalmak egyetlen kiváltójává rögzülhetnek. Buda Béla szerint: „Az első nemi próbálkozások módja és jellege olyan erősen rögzülhet, hogy a személyiség később ilyen, vagy hasonló jellegű ingerekre jön a legköny- nyebben és leghevesebben izgalomba. Ilyen bevésődést (imprinting) a huzamosabban, évekig folytatott önkielégítés is okozhat, mely azután megnehezítheti felnőttkori teljesigényű partnerkapcsolatok kialakítását és a vele járó testi örömök megélését is.” Nem állítható egyértelműen, hogy a túlzottan elfoglalt kamasz kevesebbet foglalkozik nemiségével — legfeljebb amennyiben kevesebb ideje van rá! —, mert az emberi szervezet nem képzelhető el egységes energiaraktárként, melyből ha kiveszünk egy bizonyos mennyiséget, másra kevesebb jut. Egyedi és speciális késztetések feszítő hatását csupán a megfelelő motívum, szükséglet oldásával szüntethetünk meg. Kulturális igényt színházzal, múzeummal, mozgásigényt sporttal, éhséget táplálékkal, s bizony szexuális jellegű igényt partnerkapcsolat kialakításával. Ezek egymással helyettesítése átmeneti megoldás. Tulajdonképpen nem is az önkielégítés mindenáron való megszüntetése az elsődleges szülői feladat, hanem a serdülő okos felkészítése az életre, olyan felelősségtudat kiépítése, mely úgy biztosíthatja a kamasz társaskapcsolati igényeinek kielégítését, hogy közben a szülői lelkiismeret sem há- borog. Az őszinte emberszereteten, a másik fél megbecsülésén, tiszteletén alapuló serdülőkori fiú-lánykap- csolat — (uram bocsá’ szerelem ...!) — mindkét fél javára szolgálóan és építően járul a teljes értékű felnőtté váláshoz. Jelenkori fejlődés és neveléslélektani ismereteink alapján úgy tűnik, a szülők akkor járnak el a leghelyesebben pubertáskorú gyermekük ügyében, ha tájékoztatják a lehetőségekről, a partnerkapcsolatok esetleges veszélyeiről, de irracionális és hatalmi helyzetből irányított tiltásokkal legalább nem nehezítik meg helyzetét. Az pedig örök igazság, hogy régen késő már a kamaszfiút, vagy a serdülő, testileg kifejlett leányt „megnevelni” és rettegve félteni a ballépéstől. Ezt sakkal korábban kell kezdeni, s akit józansággal és empátiával (helyzetbe való megértő beleéléssel) őszintén irányítottak szülei, minden bizonnyal nem fog a saját jövőjére is kiható negatív szenzációkkal szolgálni még a legnehezebb élethelyzetekben sem. ÖNAZONOSULÁS A polgári pszichológia igen sok követője helyezi kizárólagos jelleggel a szexuális érést a serdülőkori fejlődés ellentmondásainak központjába, mely kérdés ugyan fontos epizódszerep mindenki életében, de mégsem főszerep. Más lélektani irányzatok szerint a jelentkező konfliiktusok fő oka a kamaszok érvényesülési törekvései és az adódó lehetőségek közötti eltérés. Ez utóbbi szemlélet, figyelmen kívül hagyva a felnőttszerepre való tudatos felkészülést — mely mint összetett fogalom, lényegeként tartalmazza a hivatás vá36
