Hevesi Szemle 7. (1979)

1979 / 4. szám - JELENÜNK - Fejes András: A serdülés és lélektana

is önazonossági (identitás) zavart átélő fiatalt félrevezeti, esetleg meggondolatlanságokba hajszolja.

Majd minden pubertáskorú ellenállhatatlan vonzódást érez, hogy minden szabad idejét kortársai között töltse, aholis — legtöbbször háttér nélküli nagyzásokkal — igyekeznek egymást szavakban túllicitálni. A látszólagos felnőttség és a lelkűk mélyén megbúvó gyerme- kiség harcából eleinte gyakrabban, később egyre ritkábban az utóbbi kerekedik felül.

Korunk serdülőjét is a modelléhség jellemzi, s ezzel magyarázható e korosztálynak minden új iránti felfokozott fogékonysága. A követendő pozitív mintamodell terén sajnos egyre nagyobb hiányban szenvedünk, hiszen mai világunk erkölcsi megnyilvánulásai nagy általánosságban nem könnyítik egyértelműen a serdülők helyzetét. Az abszolút igazságokért, tisztaságért lelkesedő ifjú könnyen megzavarodhat a brutalitások, terrorcselekmények és a tapasztalható felfokozott érzékiközpontúság megnyilvánulásai hatására, s e viselkedés- formákat könnyen a sikeres életvezetés zálogaként értelmezheti.

A kamaszok múlt századi és jelenkori agresszivitása között jelentős eltérés tapasztalható a tekintetben, hogy ha régen lázadt is a felnőttek életformája ellen, ha szembefordult az apa modelljével, később mégis azonosította vele magát. Idővel elfogadta tapasztalatait, kiegyensúlyozottságát, olykor még hagyományosságát is hiszen ez segítette a társadalmi beilleszkedés sikeres megvalósításában. Ezek az értékek azonban a mai kamaszok szemében jelentősen inflálódtak a fiatalok már nem akarnak mindenáron olyanok lenni mint a szüleik, s nem akarnak olyan formában élni sem! Tudásuk túlhaladja a szülők ismereteit, vágyaik, terveik túlmutatnak azon a szinten, amit szüleik megvalósítottak, de ez a többet akarás az életszínvonal tekintetében is megnyilvánul. Természetesen ez az álláspont önmagába véve még előremutató is lehet, ha többre vágyás mögött a többet tenni akarás aktív szándéka a motiváló tényező.

A fejlődés és nevelés tévútja, ha az ifjú — saját jól felfogott érdekében! — nem kíván felnőtté válni! Ez a paradoxon akkor fordulhat elő, ha az elvárások és kötelességek nélküli jutalmazások, a szülői túlgondosko- dás (kocsi, lakás, anyagi biztonság, stb.) az ifjút mintegy „felmenti” az önálló felnőttes gondoktól, semmi értelmét nem látja, hogy jelenlegi paradicsomi helyzetét megbontsa, relatív jólétét önállósulási szándékaival veszélyeztesse! Természetesen ilyen helyzet a legritkább esetben fordul elő, sokkal gyakoribb, hogy a szülők feladata az önállóság vadhajtásainak lenyese- getése. Csupán a vadhajtásokat kell helyreigazítani, nem pedig csírájában elfojtani az elszakadási kísérleteket, mert ez utóbbi nevelési stílus következetében köny- nyen előfordulhat, hogy a felnövekvő ifjú probléma- helyzetekben döntésképtelen, karakter nélküli, tartás- talan (dependens) felnőtté válik.

Igen sok serdülő magatartására a rendkívüli szélsőségesség a jellemző, hiszen a legkisebb siker intra- pszichés (belső lélektani) túlértékelése következtében irreálisan pozitív Én-képet alakít ki magáról, majd egy csekély kudarc hatására mélyen aláértékeli valós képességeit, adottságait. Szokásos az igazi, meggyorsul- tan jelentkező pubertáskort dackorszaknak is nevezni, bár e kifejezés nem fedi teljesen a valóságot. Az ellentmondások ez idő tájt inkább az önálló vélemény kialakításának kezdeti próbálkozásai, olykor a saját

akarat túlzó érvényesítésének szándékai, a felnőttesnek vélt befolyásolhatatlanságnak kevéssé kritikus utánzása, mintsem egyszerű dacolás.

Természetesen sok magatartás- és viselkedészavar elsődleges oka a testi-lelki egyensúlyhelyzetet alapjaiban felbontó serdülőkor, de nem lehet mindent erre fogni. Igen sok nevelési hiba, a családi élet zavarai a pubertáskorú gyermek viselkedésében bukkannak felszínre. Az éveken, évtizedeken keresztül tapasztalt családi magatartásformák, bonyodalmak és viszályok, hosszú lappangás után a serdülő kialakuló életszemléletében fejthetik ki romboló hatásukat. Agresszív a fiú, kicsapong a lány...? Lehet a helyzeten javítani, de olykor bizony szét kell nézni a család elfogadott értékrendje területén is.

NEMI IDENTITÁS

Bármilyen pszichológiai irányzat talaján állva tárgyaljuk a serdülés korának konfliktusait, előbb-utóbb beleütközünk a nemi éréssel kapcsolatos igen összetett kérdésekbe. Nem is lehet kikerülni, hiszen maga a szexuális képesség kiteljesedése — beleértve a pszicho- szexuális fejlődés meggyorsult folyamatát is — a pubertáskor leglényegibb jelensége, egyáltalán legdöntőbb tényezője. A nemi azonosságnak (identitásnak) megfelelő viselkedésformák elsajátítása minden embernél már kisgyermekkorban elkezdődik (fiús-lányos játékok, öltözködés, más illik a fiúnak, más a leánynak, stb.) A fiúk rámenős, „harcias” játékai, határozottságra nevelésük, a leányok tartózkodóbb magatartásformái — mint a kultúrkörünknek megfelelő és konvencionálisán elfogadott viselkedések — később, a nemi éréssel teljessé váló férfi, illetve női nemi szerepformáknak fontos előfutárai, az elsajátítás iskolái.

Természetes jelenség, hogy minden egészséges serdülő — lányok esetében bizonyos lélektani tényezők miatt kevésbé — érdeklődése középpontjába kerül átmenetileg a nemiség kérdése. Fokozódik kíváncsiságuk minden olyan olvasmány, film iránt, mely ezekkel a kérdésekkel foglalkozik. A témakörhöz kapcsolódó vonzódás példás bizonyítékai az újságok, magazinok különböző levelezési rovataihoz beérkező, serdülők által írt, olykor naivnak tűnő, gyakorta félreértelmezett szexuális kérdésekben felvilágosítást, tájékoztatást, tanácsokat kérő levelei. Ez a tény fokozott felelősséget ró azokra, akik a felvilágosítás és tájékoztatás igen nehéz munkáját vállalják.

A kamaszkor elején a szexuális ösztön még nem éri el teljes kifejlődését és nem nyeri el végleges irányát sem. A legkülönfélébb ingerek (érintési, látási, hallási, stb.) nemi vágyat lobbanthatnak fel, sőt annak kiváltó ingerévé válhatnak olyan momentumok (ellenkező nemű szülő, intimebb ruhadarabok, testvér, stb.) melyek a serdülőben tudatosulva rettegést, páni félelmet válthatnak ki. Retteg attól, hogy nemisége perverzióvá alakul, ferde vágányra fut, lelki válságba kerülhet, s ha ez a folyamat hosszú ideig tart, tudatosan elfojtva nemi vágyait gátlásos, szorongó, magányos emberré válhat. Ritka esetben e személyiségfejlődési mo- dellmenet ellentéte valósul meg, a serdülő leküzdve félelmeit, fejest ugrik egy érzelmileg nem támogatott, korai szexuális kapcsolatba, melynek súlyos, olykor egy életre kiható, a szó szoros értelmében vett tragikus következményei valószínűsíthetőek.

Természetesen a pszichoszexuális fejlődés elsődleges színtere is a család, mely szemléletével, beállítottsá35