Hevesi Szemle 7. (1979)
1979 / 4. szám - JELENÜNK - Fejes András: A serdülés és lélektana
A serdülés és lélektana Minden ember személyiségfejlődése a folyamatosság és megszakítottság dialektikus egységének vastörvényeit követve jut el olyan ugrópontokhoz, mikor a mennyiségi változások törvényszerűen feszítik szét a régi „rendet”, hogy ezzel új, magasabb rendű szervezettséget alkotva lehetőséget biztosítsanak a továbbfejlődésre. A gyermek fejlődésében az egyik legnagyobb „ugrópont” a serdülés kora, melynek ugyan legfőbb indikátora a nemi érés, de csupán e kérdésre szűkíteni a serdülés lélektani buktatóit szakmai szűklátókörűség lenne. Ezt az életszakaszt, mely talán az egyedfejlődés egyik legellentmondásosabb periódusa egységes pszichológiai törvényszerűségekkel szinte lehetetlen jellemezni, s csupán a fontosabb részkérdések felvázolására szabad felelősséggel vállalkozni. o o o o Azt az életkor-szakaszt, mely idő alatt a gyermek felnőtté válik, egyes szerzők a 13—18. életévben határolják be, míg más tudományos kutatók a felső határt méginkább emelik. A serdülés korának behatárolásában nincsen tehát egyetértés, hiszen igen sok tényező együttesen határozza meg, hogy egy-egy gyermek mikor érkezik el a pubertáskorhoz. Nem csupán az egyéni testi fejlettség, alkati adottságok, de bizony az éghajlati tényezők, az életszínvonal is hatással van a nemi érés ütemére. (Forró égövi országokban pl. jóval gyorsabb a fejlődés, mint a skandináv államokban). Mint az életünk majd minden területén, egyedi fejlődésünkben is egyfajta felgyorsulás tapasztalható, hiszen felmérésekkel bizonyított tény, hogy az USA- ban az elmúlt 50 év során 1,5 évvel, a skandináv államokban pedig 100 év alatt 2—3 évvel „jött előbbre” a serdülés kora. Ellis és Provis adatai szerint amelyek megközelítőleg hazánkban is elfogadhatók — a lánygyermekek a 12,5—14,5 életévek között, a fiúk 13,5— 15,5 életévek között válnak nemileg éretté. Természetesen a felgyorsult biológiai érés (akcelerá- ció) nem jelent egyúttal tudati felnőtté válást is. Köztudott, hogy a ma gyermeke ismereteiben túlhaladja a közelmúlt felnőtt tájékozottságát, ennek ellenére a tudat fejlődésében nem tapasztalható olyan robbanás- szerű változás, mint a már említett testi érésben. Ennek egyik bizonyítéka lehet az az intelligencia mérési eljárás, mely a gyermekekre igazítva elvileg 16 éves korig hű képet kellene adjon a szellemi fejlettség szintjéről. A néhány évtizede még használható módszer kérdései többségükben már 15—16 évesek számára nevetségesnek tűnnek, a kapott eredmények alig értékelhetőek, 'kivéve azokat, a részvizsgálatokat, melyek egy-egy bonyolultabb élethelyzet érett megoldásának szintjét hivatottak ellenőrizni! Ezek még ma is helytállóak, itt van tehát az ellentét, a konfliktusok egyik forrása! A serdülő nemileg érett, ismereteiben magas szinten áll, de életét csupán (?) korának megfelelő felelősségtudattal 14, vagy 15 éves gondolkodás- móddal éli meg. Joggal beszélhetünk a serdülőkor hosszának eltolódásáról is, hiszen társadalmi követelmény: a választott pálya ismereteinek minél alaposabb elsajátítása, mely hosszú tanulmányi idővel jár. A tanulóévek kitolódása, a velejáró függőség szintén a serdülők önállósulási törekvéseinek útjában áll, melyeket azután olykor súlyos teherként értelmeznek, máskor szívesen elfogadják a helyzet adta előnyöket (anyagi támogatás, lazább felelősség stb.). A serdülők társadalmi helyzete kultúkörönként széles határok között mozog. Minél civilizáltabb egy társas létforma, annál nagyobb feszültségbírási követelményeket támaszt az egyénnel szemben akkor, mikor az alkalmazkodás és a jogos elvárások igényével igyekszik a társadalmi helyét elfoglalni. Ennek alapján érthető, hogy az európai kultúrákban élő serdülők helyzete talán a legbonyolultabb, szociális viszonyulásaik, megítélésük a legkevésbé egyértelmű, melyek miatt egyúttal a lelki problémák is jellegükben a legösszetettebbek. A modern európai és amerikai társadalmakban az ifjúság általában kedvező anyagi körülmények között nő fel, viselkedésük szabadságfoka is nagyobb, mint az elmúlt századokban, mégis sokszor bizonytalanok, hogy mikor milyen erkölcsi-társadalmi normáknak kell eleget tenniük. A lényegi kérdést — meddig gyermek és mettől felnőtt az ifjú? — a primitív szinten álló kultúrák a különböző külsőségű, de egy célt szolgáló avatási szertartásokkal roppant egyszerűen feloldják. Mint erről Margaret Mead szociálpszichológiai kutatásaiban beszámol e ceremóniák nagy „vívmánya”, hogy egy konkrétan meghatározott időpontban a gyermeket felnőtté avatják, mely pillanattól kezdve törzsének teljes jogú és felelősségű tagjának számít. Létezik tehát egy pontosan meghúzott határvonal, mely majdnem kizárja azoknak a nehézségeknek jelentkezését, melyek a serdülés éveivel látszólag szükségszerűen együtt járnak. A pubertáskorú felnőtté válásának ezidőtájt három olyan fejlődéslélektani feltételét ismerjük, melyek alapkövetelményként jönnek számba a felnőttes magatartás és viselkedésformák kialakítása folyamatában. 1. A serdülőnek érzelmileg, gondolkodásában és döntéseiben függetlenné kell válnia szüleitől (családi színtér a maga nehezen feloldható konfhktusaival). 2. Azonosítania kell magát a nemének megfelelő társadalmi szerepekkel (nemi identitás). 3. Pályát, hivatást kell választania, vállalni a felnőttséggel járó kötelességeket, felelősségeket (önazonosulás.) CSALÁDI SZÍNTÉR A gyermeki érzelemvilág, kötődési irányok és gondolkodásmód átszerveződése a szülőktől való fokozatos leválást jelzik. Noha sok családban a szülőktől való távolodás az összeütközések garmadájával jár, — olykor a serdülő érzéktelennek tűnik az egyébként szeretett és tisztelt szüleivel szemben — mégis természetes lélektani folyamat játszódik le. Az önmagukkal szemben is ellentmondásokba kerülő serdülők többsége roppant kritikussá válik, az érzelmi függetlenségre való mindenáron törekvésük túlzásokba torkollik, amit esetleg a következő percben már megbánnak. Jellemző e fejlődési szakaszra, hogy bonyolult, olykor diszkrét kérdésekben is az idegen szava szebb és okosabb, mint a szülők jó szándékú és féltő magyarázata, mely tény csupán akikor veszélyes, ha az említett idegen az amúgy 34
