Hevesi Szemle 7. (1979)

1979 / 4. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Bertha Csilla: Egy különös drámai kísérlet a század elején

szatének vissza-visszatérő motívumait, szimbólumait a hősi legendákból, mitoszokból meríti, mert nem tudott elviselni „egy nemzetközi művészetet, amely a történeteket és szimbólumokat tetszés szerint szedegeti akárhonnan.” (Autobiographies, 193.)

De népe-nemzete iránti elkötelezettsége nem szűkítette be látásmódját; az ősi, természeti népekhez hasonló organikus szemléletével mindent egymással összefüggőnek s egy nagyobb egység részének tekintett, amely egységhez, egyetemességhez „csak azon keresztül juthatunk el, ami közel van hozzánk, nemzetünikhön... keresztül.” (Letters to ...,174.) A teljesség, tökéletesség megközelítéséhez vezető utat a szimbólumban látta — a francia szimbolistákhoz hasonlóan. S miként azok, művészi elvei, ízlése alapján élesen szemben állt kora kommersz, naturalista színházával. Ahogy Mallermé templomnak nevezte az általa áhított új színházat, úgy Yeats papságnak a drámaírókat. A rituális jellegű, a szavak ősi hataknát visszaállító, a legegyszerűbb, egzisztenciális érzéseket, tiszta szenvedélyeket megszólaltató szimbolikus modem költői drámát akarta megteremteni, ahol a hétköznapi világtól való eltávolodás egyben intim kapcsolatot hoz létre a közönség lelki életével. Az illúziókeltés elkerülése céljából számos előadásmódbeli és színpad- technikai újítást kívánt bevezetni, pl. maszkok alkalmazását, dekoratív és ritmikus mozgást, stilizálást stb.

Yeats esztétikai nézeteivel, drámafelfogásával és a különféle, főként keleti szubjektív, misztikus tanokból kialakított filozófiájával feltűnően közel állt a nőhöz, mielőtt azzal 1913—14-ben, Ezra Pound közvetítésével megismerkedett.

A színjátszás legősibb állapotát tükröző japán nó színház a sinto rítusok táncaiból ered, s a Zen-Buddhizmus filozófiáján alapul. A szó jelentése: teljesítmény, tehetség, képesség, tudás. A kozmikus-organikus szemléletű dráma a test-lélek-<szellem egységében látott teljes ember szellemi élményeit közvetíti szimbolikusan és rituálisan. Cselekmény helyett az emberi rend képviselőinek a természetfelettivel való találkozása, s ennek következtében a szenvedélyek megtisztulása, nemesedése játszódik le, hogy a szépséget, a „virágot” (a buddhai megvilágosodás jelképét) fölmutassák a nézőnek, s elősegítsék a szellemi tartalmak szubjektív megértését, a személyiség belső építését. Szavakon túli eszközökkel is hat: szó, zene, ének, mozgás és tánc tökéletes harmóniában egészítik ki egymás hatóerejét, miként a főszereplőét a kórus és a zenészek. A színészi játék és az előadás ritusszerű, stilizált, a legszigorúbb szabályok szerint a végsőkig lecsiszolt, feszes, kötött, de lírai hangulatú. Ezzel az előadásmóddal egyszerre tudja kelteni az egyetemesség és az intimitás érzését.

Yeats re revelációként hatott e művészi forma megismerése, s Néhány nemes japán színdarab c. tanulmányában lelkesen üdvözölve kiemelte a számára legvonzóbb és legfontosabb vonásokat. Hamarosan meg is írta a szorosabban is nó drámáknak tekinthető egyfelvoná- sosait, A sólyom kútját (1916), az Emer egyetlen féltékenységét (1917), A halottak álmát (1919) és a Kálváriát (1920), amelyeket 1921-ben Négy darab táncosoknak címen adott ki, de ez a drámaforma szinte az összes későbbi darabját is — különböző mértékben, de határozottan — befolyásolta.

★

Szerkezetében, technikájában, hangulatában, sőt cselekményében is meglehetősen szorosan követi a nőt A halottak álma. Modellje a japán Nishikigi, amelyben egy papnak rég halott szerelmesek szellemei jelennek meg,

akik életükben nem egyesülhettek, mert a lány nem fogadta el a fiú szerelmi jeleit. Most, a hosszú évekig tartó vezeklés, vagyis purgatív „visszaálmodás” eredményeképpen, s a pap rituális közreműködésével végre teljesedik sorsuk, egymáséi lehetnek, s ugyanakkor megszabadulhatnak a földre visszahúzó vágyaktól.

Yeatsnél is rég halott szerelmesek testet öltött lelkei beszélnek, táncolnak a színpadon, ők is régi vétküket emlegetik egy arra járó hús-vér embernek. Ám itt szó sincs feloldozásról, a bűnöktől való szabadulásról. Azt nem engedheti meg az ikrek patriotizmusa, nemzeti és történelmi tudata! A halottak ugyanis, Diarmuid és Der- vorgilla, Írország hétszáz évvel azelőtti elárulói. Hiába kérnek tehát bűnbocsánatot az útjukba kerülő fiatalembertől, hiszen őneki éppen e régi vétek miatt kellett harcolnia a függetlenségért.

Yeats nó játékai közül ebben a darabban ötvöződik leginkább a konkrét és az általános, a helyhez-időhöz kötött történelmi vonatkozás és az elvont filozófiai sík.

A nyitó kórus, mint a többi Yeats-féle nó darabban, leírásával felidézi a helyszínt: ezúttal Írország eg'y pontosan körülhatárolt vidékét. Szokás szerint a témát is meghatározza: „Nem megmondták a régi írók,/Hogy szédítő álmok sarjadhatnak / A halottak száraz csontjaiból?” A dráma ezen a hiten alapul: vagyis azon, hogy a halottak életük eseményeit — különösen a nagy érzéseket, vétkeket, intenzív élményeket — „visszaálmodják” fordított időrendben, újra és újra, hogy a sokszori átélés tisztító hatásaként végül megszabadulhassanak tőlük. A Nishikigiben e purgatív visszaálmodás végső fázisának a tanúi vagyunk. A feloldozás ebben nem a paptól függ, ő inkább csak eszköz, rituális közreműködő. Yeats darabjában viszont a hétszáz évig tartó vezeklés sem bizonyul elégségesnek a bűnbocsánathoz, mert — mint kiderül — mégsem az a feltétel, hanem egy külső személy megbocsátása. S a külső személy itt — nem véletlenül — egy ír szabadságharcos, annak a nemzetnek a tagja, amely ellen ők vétkeztek. így kap a liturgikus-szerkezeti forma nemzeti-erkölcsi tartalmat, s a visszaálmodás elmélete inkább csak metaforikus szerepében alkalmat ad, hogy a múlt és jelen, a legenda és valóság, az emberi érzések, egyéni sorsok és a körülmények, a történelem szembesüljenek.

Hatalmas volt a szenvedély, amely — egymás elnyeréséért — becstelen cselekvésre késztette a szerelmeseket; országnyi a vétkük: haza- és népárulás. Túl nagy ár az egyéni boldogságért a közösség érdekeinek feláldozása — vallja Yeats —, s abból kivetetten élve meg is keseredik ez a boldogság, mert a közösség nem bocsáthat meg az árulóknak.

Az előző nó játékok ideje a hősi múltnak egy, csak Cuchulainhoz, a hőshöz kötöttsége által meghatározott időpontja. Itt a legendás alakok szellemei felidézik ugyan a távoli múltat, de a dráma ideje a jelen; ide kapcsolódik a konkrét történelmi esemény: az 1916-os, a nemzeti függetlenség kivívásáért kirobbant húsvéti felkelés által. A fiatalember a felkelésben való részvétele miatt kényszerül most menekülni, s ez a motívum még hitelesebbé teszi döntését, s kibékíthetetlenné élezi az ellentétet közte és a hajdani árulók között.

A fiatalember visszautasító magatartását azonban nem egyértelmű erényként kezeli a dráma. Dicséretes az elvhűség, a tántoríthatatlan hazaszeretet, de ez érzéketlenné is tehet az egyéni szenvedéssel szemben. Az ugyancsak a húsvéti felkelésről szóló 1916 húsvét ja című versben is ezen tűnődik Yeats: „A szívből az egyszál rögeszme / nyáron és télen követ / varázsol, megkövezve / a fák alatt folyó eret.” (Orbán Ottó fordítása) Yeats dia18