Hevesi Szemle 7. (1979)
1979 / 1. szám - JELENÜNK - Bodnár László: Heves megye falusi népességének demográfiai szerkezete (részlet)
JELENÜNK a Heves megye falusi lakosságának demográfiai szerkezete (Részlet) A CSALÁDI SZERKEZET Mindazon változások, amelyek a modern társadalomra jellemzőek — tehát napjainkban már a tudományok technikai forradalomba átvezető iparosodás, az urbanizáció, a tradicionális társadalmi kötelékek átalakulása, a kibontakozó racionális életszemlélet, a vallási hatások háttérbe szorulása, a műveltség, az iskolázottság szintjének emelkedése, sőt mindezekkel együtt a szubkultúrával összefüggő tényezők elmosódása — végbemennek az ún. fejlett vagy civilizált társadalmakban. A mi viszonyainkra azonban még további folyamatok is hatnak: Mindenekelőtt a szocialista társadalom kialakulása — ezzel összefüggésben a tulajdonviszonyok megváltozása, a mezőgazdaság kollektivizálása, a szocialista életfelfogás, együttélési szabályokat tudatosan propagáló, adott esetben „kikényszerítő” jogi szabályozás, általánosan megfogalmazva: tudatos társadalomformáló törekvés. A szocialista viszonyok kialakítása, a tradicionális falusi társadalom maradványaival erősen terhelt körülményei között ment végbe. Olyan társadalomban tehát, ahol a megelőző polgári fejlődés már felbontotta ugyan a hagyományos társadalmi kötelékeket, de még nem alakította ki teljesen az új életformát. Megtalálhatók voltak még a biológiai izolátum maradványai is, másik oldalról viszont teljesen nyitott, női munkaerővel is rendelkező városi családok váltak már egyre tipikusabbá. A biológiai izolátumra példa az egri járás északi részén elterülő Ivád község, ahol még a felszabadulás után is jellemzőek a tágabb értelemben vett családi endogámia nyomai. E község elsősorban ökológiai tényezők folytán, zárt endogámiában élt. Más részről viszont a ma tipikusnak tekinthető családi struktúra vált uralkodóvá. 1949-ben családstatisztikai adatok felvételére került sor, 1960-ban pedig a népszámlálás részletes családösszeírással volt összekötve. További adatokat a mikrocen- zustok nyújtottak. Az 1960. évi népszámlálást összehasonlítva az 1970. évivel, a megye községeiben a családokhoz tartozók köre tovább szűkült. A gyermekek, pontosabban az ilyen, „családi állású” személyek számának csökkenése három demográfiai változásra vezethető visz- sza: Az élve születési arányszám 1955 óta csökkent. Ez közrejátszott abban, hogy emelkedett azoknak a családoknak az aránya, amelyeknek nincs 15 évesnél fiatalabb gyermeke, s csökkent a háromgyermekes családoké is, még inkább a négy- és a több gyermekes családoké. 1960-ban a megye községeiben 100 házas nőre 240, 1970- ben 206 gyermek jutott. A mezőgazdasági jellegű területeken a füzesabonyi és a hevesi járásban 1960-ban, de 1970-ben is, jóval magasabb volt az arány. (1960-ban a füzesabonyi járásban 246, hevesi járásban 267, 1970-ben füzesabonyi járásban 218, hevesi járásban 238 gyerek jutott 100 házas nőre). b) A II. világháború után megélénkült a házassági mozgalom és módosult a házasságkötők kora. Fiatalabb korban többen kötöttek azóta első házasságot, de ugyanakkor kötnek idősebb korban is. Megnőtt a 15 éves és az ennél idősebb népességen belül is a házasok aránya. 1960-ban a férfiaknál magas volt a házasok aránya a gyöngyösi járásban (77,2%), az egri járásban (75,2%). 1970-ben az egri járásban 74%, gyöngyösi járásban 73,7%. A nőknél 1960-ban a hatvani járás (71,9%), pé- tervásári járás (70,4%), 1970-ben az egri járás (68,3%) és a hevesi járás (68,5%) vezetett. A házasságkötési mozgalom megnövekedése azért hatott csökkentőén a gyermekes és különösen a sokgyermekes családok számára, mert a fiatal házasok hamarabb kiváltak szüleik családjából, amely így gyermektelenné vált. Üj családjukban a fiatalok a nemzést gyakran későbbre halasztották, és így egy időre gyermektelenek maradtak. Az idősebb korban kötött — gyakori — házasságok pedig a gyermekeket már nem szülő párok számát emelték. Az új házasok aránya különösen magas a megyében az 50—59 éves korban, a férfiaknál itt kiegyenlítettség van, a nőknél területenként vannak eltérések. A 30—39 éves korban legnagyobb a házasok aránya, bár az 1960 előtti egri járásban a 30 éven aluli korban a legtöbb a házasság. c) Jelentősen megnövelte a gyermek nélkül élő családok számát és arányát a meghosszabbodott élettartam. Jelenleg több házaspár éli meg azt az időt, amikor gyermekei kiválnak a családból, mint a múltban. Különösen a mezőgazdasági jellegű területeken van ez így. 1960-ban a 70 éven felüliek aránya a füzesabonyi és a hevesi járásban a legnagyobb (6,8, ill. 6,6%). Alacsony a jelentős iparral rendelkező hatvani járásban 4,8%, közepes a megye többi területein. Természetesen a gyermek nélkül élő családok számának növekedését előidézte az is, hogy a mezőgazdasági településekről mentek el a fiatalok más területekre dolgozni, ez a családok számának csökkenését okozta. Részben a népesség-összetétel különbségei, részben pedig a városi és falusi népesség eltérő társadalmi helyzete, tudata és ennek megfe20
