Hevesi Szemle 7. (1979)
1979 / 4. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Kálnoky László verei
struktúra, kő- vas-, beton-, üvegelemekből teret alakító, illetve a végtelen térből szervezett teret hasító momentum, amelyet érzéki konkrétságában magunk előtt látunk, körbejárhatjuk, beléhatolhatunk, hanem hozzátartozik a benne rejlő, az anyagi formák mögötti tartalom, az eszmék, és jelentések világa is. Márpedig e jelentés Nicolas Schöffer: Kibernetikus város (részlet) mindig a kor emberét, a közösség eszményét, technikai felkészültségét, szükségleteit és értéknormáit, reprezentációs vágyát és szimbólumait sugallja, ez tartja össze, rendezi el végső soron a látható, materiális formákat is, még pusztán tektonikus szerkezeti elemek elrendezése is a végső fokon összefügg vele.” Ilyen összefüggések alapján ítélhetjük meg a társművészetek, a szobrászat és a festészet emberi és szimbólumteremtő képességeinek korszerű, hatékony voltát, szerves beépülését a komplex emberi környezetbe. Az építészetileg teremtő korokban egy-egy monumentális építmény együtt a társművészetek produktumaival arról tanúskodik, amit ideái tűznek az ember elé, azt, amivé az ember lenni akar, amit megálmodik. Ezt tapasz, táljuk napjainkban is magunk körül. Természetesen ez a jelenség inkább az elméletben ilyen egyértelmű. Az építészetnek, hogy materiális formáiban kifejeződő jelentéseit egyértelműbben, vagy hatásosabban fejezhesse ki, szorosabb kapcsolatokat kellene a társművészetekkel kialakítania. Azonban erre a kapcsolatra mintha a szobrászat és festészet művelői sem nagyon törekednének. Egyéni világukat, sajátosan egyéni nyelven kívánják megjeleníteni, az úgymond elidegenítő hatású mesterséges természeti-építészeti környezet ellenében. Inkább az „örök, változatlan” természet jelenti sokaknak az egyéni mitológia megteremtéséhez vezető egyetlen utat. A közösségi nyelv egyre jobban kiüresedve elveszíti történetileg kialakult jelentéseit, hiszen ezzel szemben áll a fantasztikus mennyiségű és variációjú egyéni „me- tanyelv”. (Lévy-Strauss). A folyamat egyértelműen vezet a társadalom és a művészet viszonyának további romlásához. Nyugat-Európa ilyen jelenségei nálunk is, több szocialista ország művészetében is fellelhetők. A szocializmus eszméi a közösségi nyelven kifejeződő közösségi tartalmakat feltételezik. Jelenlegi magyar építészeti tendenciák egyre inkább hordozni látszanak az építészetnek a társművészeteket is rendszerbe foglalni képes hatását és erejét. Kezdeti eredmények biztató perspektívát sejtetnek. Dargay Lajos IMA Kálnoky László versei: AZ IGAZI BOSSZÚ Panaszkodom neked, és nem figyelsz rám. Hívlak, kérdezlek, de választ nem adsz. Hallgatásod lever. Eképp felelsz tán, s a forró sivatagban veszni hagysz. Félrefordulsz undorodva, mert szemétre süt a nap és mocsokra. Hamarabb nyeli el az éjnek odva Mint egy király, kinek a porba sújtott halálraítélt lábához borul, palástod szélét markomból kihúzod, s méltóságos alakod elvonulőket, hogyha szem-befogva állsz közöttük, mialatt elhatározod magad, mit tégy. Tán tovább forogna Magad arany füstbe kell hogy takard: utolsó kiáltásom meg ne halld, ne lásd magasba szökni véremet, a föld, s csak a te bajod, ha tovább nem folytatod, mit nehéz kibírni s hosszú. s ne lásd a vérsugár homokba-holtát, ha rám vadászik s szétszaggat a falkád. Hogy ne lásd a tulajdon szégyened! De ha föld, víz, fellegek együtt tűnnek el veled, az lesz az igazi bosszú! 6
