Hevesi Szemle 7. (1979)
1979 / 4. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Dargay Lajos: Egy új szintézis lehetőségei
te térélmény értelmezi, felidézi, érzésekkel és élményekkel gazdagítja térmészettudományos ismereteink által kialakult térrel kapcsolatos tapasztalatainkat. Ez a fajta művészet széles tömegeket hódíthat meg. Először azért, mert egyszerűségénél fogva könnyen sokszorosítható, másodszor azért, mert szerves egészet alkothat az építészettel. Az ember belehelyezése az így létező térbe a legbensőbb érzelmek felszabadítását jelentheti. A színek, fények a végtelen tér érzetét adják. Az elektromos fények, átlátszó színek, a fénytörés, a szétszórt fény és a fény átváltozása szilárd testté, vagy fordítva, a folyadékok és gázok —, mindezek kimeríthetetlen forrást jelentenek egy új esztétika és művelődés számára. Ugyanakkor lehetőség nyílik a közönség számára, hogy közreműködjön a hatás irányításában, változtatásában, az alkotás folyamatában. Minél több tudományos és technikai, pszichológiai eredmény alkalmazása, a kozmikus mozgás állandó, érzékeny észlelése —, mindezek alapvetőek az emberi igények transzformálásához. Az emberiség evolúciójának tovább- és újrateremtése, a létezés örömének újrafelfedezése az, amit az ilyen műveikkel elérhetünk. Az egymást folytonosan felváltó, dinamikusan feltörő újabb és újabb hatások az élet drámájának új megjelenítését is eredményezik. Egyben az állandó mozgásváltozás jelensége az esztétika sajátos nyelvén juttatja érvényre a dialektikus materialista világnézet és természettudományos gondolkodás alapelemeit. Az ilyen művek jelentékenyen járulhatnak hozzá a jelen kétirányú műveltségi formájának; a műszaki és humán műveltségnek a művészetben megvalósuló egységéhez. A művész munkája során segítségül hívja a mérnököt, esztétát, pszichológust, a legváltozatosabb irányba képzett szakmunkásokat. Így az alkotás folyamata szerveződés az emberek között, a létrejövő mű kollektív munka eredménye. Üjabb lehetőség képe tűnik fel a közösségi művészet megvalósulásának irányában. Méreteiknél és hatásuknál fogva ezek a művek kilépnek a múzeumok és kiállítások falai közül, a városok tereinek és fő közösségi centrumainak lesznek magatartást, művelődést inspiráló és örömet okozó tényezői. Közös tapasztalatunk, hogy az építészet javarészt átbillent a tömeggyártás oldalára, az esztétikai kérdések túlnyomó részt másodlagossá váltak. Ezek hiányának ellen- súlyozására egyre nagyobb feladat hárul a szobrászat és festészet művelőire. Amellett, hogy az érzékeken keresztül érzelmeket keltsenek, hagyományos feladatukat telI. Leonyidov: A Lenin Intézet terve (1925) jesítve, kapcsolatot kell teremteniük az új építészeti környezet sokszor sivár, elidegenítő hatású formáival is. Az építészeti környezet a társművészetek mindegyikére hatást kell, hogy gyakoroljon. Arisztokratikus gőggel nem fordulhat el tőle egy olyan alkotó sem, aki hivatásnak, nagy felelősséggel végzett emberi tevékenységnek tekinti tudatformáló munkáját. „Az építészet — írja Németh Lajos, — nem csupán különféle anyagokból szerveződő Térmodulátor 5
