Hevesi Szemle 7. (1979)

1979 / 4. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Tasnádi Attila: Szentiványi Lajos emlékkiállítás

töndíjat járt ki részére a városi tanácsnál, melynek segítségével Tápai, az akkori szegény munkásfiú, a Képzőművészeti Főiskolán szobrásszá képezhette ki magát.

Végül csak címfelsorolásként említjük meg azokat az írásokat, cikkeket, melyek Móra művészetszeretetét tükrözik. Ide tartoznak többek között, a Börcsök piktor (1924), a Szegedi Grafika (1926), a Hogy készült Fadrusz Krisztusa? (1928) és az Al fresco (1929) című érdekes képzőművészeti témájú közleményei. Ezek és az említett írások közül több, az 1936-ban kiadott Szegedi tulipános láda két kötetében is megtalálhatók éppúgy, mint MóráAz újabb magyar piktúra egyik legkitűnőbb koloristájának ismert Szentiványi Lajost a magán- és munka- kapcsolatok sokasága kötötte Észak-Magyarország tájaihoz és embereihez; művészi kitüntetéseinek hosszú listáján ott találjuk az 1957-es Miskolci Téli Tárlat nagydínak a Szeged kövei és a már említett Szépségkeresők című írásai, melyek által viszonylag felmértebbé válik — az idei centenáris ünneplésben részesülő — Móra Ferenc és a művészetek közötti kapcsolatról eddig kialakult fogalmunk. Teljességre nem törekvő, rövid visszapillantásunkat zárjuk nagy írónknak azzal az őt jellemző aranyló humorú, bölcs megállapításával, melyet egy szegedi tárlat katalógus-előszavában egyebek mellett így fogalmazott meg: „ ... az embereket mindenre rá lehet venni, még a jóra és szépre is, és ez a legnagyobb érték bennük.”

Szelesi Zoltán

Szentiványi Lajos: Téli táj

3

Szentiványi Lajos emlékkiállítása a Nemzeti Galériában

ját is. Mélyen realista festészete mind témáinak közérdekűsége, mind előadásmódjának közvetlensége folytán igen közel tudott kerülni a közönséghez; derűs színvilágé, a természeti és társadalmi valóság intimebb vagy filozofikusabb szféráit feltáró műveit egyaránt élvezhet-