Hevesi Szemle 7. (1979)
1979 / 4. szám
NICIÁLÉ Mottóként is idézhetnénk akár Illyés Gyula szavait: „nem az a baj, hogy provinciálisak vagyunk, hanem az, hogy nem eléggé”. Az ok, amiért e programnak is beillő gondolatot idézzük, egy országos találkozás és tanácskozás, amely Békéscsabán zajlott le, és amelyen megjelentek szinte mind valahányan az ország megyéiben és városaiban megjelenő helyi folyóiratok. Kaleidoszkóp szerűen színes és megkapó volt a kép, ahogy és ahol — a TIT megyei értelmiségi klubjában — összegyűltek a folyóiratok szerkesztői: irodalmi folyóirat és közművelődési szemle, helytörténeti, tudományos közlöny és csak a pedagógusok problémájával foglalkozó művelődési folyóirat, — vegyest. Nem első találkozása volt ez ezeknek a folyóiratoknak és minden bizonnyal nem is az utolsó lesz. Volt apropója is e találkozásnak, a Valóság című folyóirat vitaindító cikke adott alapot és lehetőséget ahhoz, a vitához, mely a „hogyan tovább”-ra kívánt választ adni e széles körű vita keretében is. Ám bízvást kijelenthetjük, hogy a Valóság cikke csak apropó volt, pontosabban már a Valóságban is azért jelent meg Vekerdi László tanulmánynak is beillő írása, mert az országban megjelenő megyei folyóiratok léte, működésük hatása egyszerűen már kikerülhetetlenné tette summázását e lapoknak. S hogy e summázást a Valóság vállalta magára, ez nemcsak jellegéből, de tiszteletre méltó kötelezettségvállalásából is fakadt. Nem célunk most, nem is az iniciálé feladata, hogy e vitát összefoglalja, tudósítást adjon róla: megtették ezt az országos lapok, s megtette a Magyar Televízió is. Amiért mégis e folyóirat élére kívánkoznak a Békéscsabán megfogalmazott, egyáltalában nem újkeletű, de megerősített gondolatok, — az épp e folyóiratok jövőjét illeti. Nem másról, mint arról van szó, hogy a megyékben megjelenő irodalmi, közművelődési, művelődés- politikai, helytörténeti jellegű havi, vagy negyedévi kiadványok az eltelt évek során messze kinőtték „kiadvány” jellegüket, tevékenységük, profiljuk szervesen hozzátartozik megyéjük, városuk életéhez, nélkülük már elképzelhetetlen hatékony művelődéspolitikát folytatni. Lehet vitatkozni azon, hogy e folyóiratok kisebb vagy nagyobb példányszáma milyen szélességben és mélységben jut el az olvasókhoz, lehet dilemmázni a postai terjesztés gondjairól, sőt e folyóiratok szerkesztői és irányításbeli gondjairól is, egyről azonban már nem: a megyei szemlék a mai magyar valóság szerves részét jelentik. Nem véletlen, hogy a folyóiratok, köztük a Hevesi Szemle is a 60-as évek derekán, a 70-es évek elején szerveződtek, vagy szerveződtek újjá. A gazdasági föllendülés, a gazdasági szükségszerűség egyrészt, másrészt a politikában mind jobban kiteljesedő szocialista demokratizmus volt és maradt erjesztője e folyóiratok szellemiségének. Az sem véletlen, hogy jelentős részükre — a Hevesi Szemlére is — érvényes az a vitában kikristályosodott megállapítás, hogy optimizmusuk talán túlságosan is túlfűtött, hogy kevesebb a borúlátó kritika, mint a derűlátó bemutattatása a „születési hely” életének. Mintha még mindig a megszólalás gyönyörűségét élveznék e folyóiratok, mintha még most sem tudtak volna betelni — a Hevesi Szemle sem — annak a lehetőségnek korlátlan élvezésében, hogy cikkírója, szerkesztői gárdájára, töprengő, gondolkodó kollektívájára mind nagyobb a szükség, szavaikra mind nagyobb az odafigyelés, véleményeikkel szemben mind nagyobb a felelősségtudat. Testvérfolyóirataink nem egykorúak, közöttük talán a Hevesi Szemle egyike a legfiatalabbaknak a maga hét évfolyamával, hisz a Soproni Szemle például több évtizedes múltra tekinthet már vissza. Mégsem az évek számai különböztetik meg ezeket a folyóiratokat, hanem az a törekvés, amellyel jobbára sikeresen alakították ki sajátos arculatukat, s amelynek nyomán általában felelősségteljesen tudják megoldani a magukra vállalt feladatokat. Ami összeköti és egységessé teszi ezeket a folyóiratokat, az a közös tudata annak, hogy sajátos, külön-külön formált eszközökkel és módszerekkel bár, de egyazon célért kell mind valamennyiöknek munkálkodnia. Nem napilap egyik folyóirat sem, tevékenysége nem a napi események függvénye, de ez korántsem jelenti azt, hogy ne a máról és a mához, illetőleg ne a jövőhöz és a jövőről szóljanak. A jó értelemben vett provincializmusra sokkal nagyobb szükség lesz ezután, mint eddig volt. Egy megyényi valóságban megmutatni az országot, s az egész országban elhelyezni a megyét: ez a kettős feladat óriási felelősség, amelyet vállalnia kell a folyóiratoknak. Értelmiségi folyóiratok? Helytelen lenne leszűkíteni e folyóiratok létét és tevékenységi körét e társadalmi rétegre. Mindazoké a Hevesi Szemle is, akik az értelmes életet akarják mind több tartalommal megtölteni, akik tenni akarnak és tudnak is akarni ezért az értelmes életért, s éppen ezzel a tenniakarássál, a célok világos ismeretével válnak diplomával, vagy anélkül igazán értelmiségiekké. ... és övéké a Hevesi Szemle, övéké volt 1979-ben, s az övéké lesz 1980-ban is. 1
